dobog ige 2a
1. tn ’〈szív〉 folyamatosan, ill. megerőltetés v. vmely heves érzelem hatására gyorsabban, érezhetően, hallhatóan ver’ ❖ Érezzk trvényit dobogó szívnknek (1772 Bessenyei György¹ C1075, 116) | Nem érté, keble mért dobog? Nem tudta könyje mért omol? (1845 Tompa Mihály 8484004, 20) | a szivünk dobogott a gyors meneteléstől (1927 Kassák Lajos 9314009, 36) | Fogantatásunk után néhány héttel a magzati szív dobogni kezd, s dobog életünk végéig (2000 Természet Világa CD50).
1a. tn (›szív‹ jelentésű, rendsz. birtokszói alannyal) dobog vkiért, vmiért ’〈annak kif-ére, hogy vkiért, vmiért lelkesedik, hevül vki, az élteti őt〉’ ❖ E’ lángszív pedig éretted dobogjon örökké (1808 Andrád Elek 8010002, 35) | Dicsőség és siker koronázza a jeles férfiú [ti. Bem tábornok] lépteit, mig Magyarhon-, s az igaz ügyért dobog kebele (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | kiderült, hogy nem kell a győrieknek Shakespeare, Pirandello, vagy Katona József, hanem kizárólag operettért dobog a szívük (1933 Nagy Lajos 9472017, 54) | Alig néhány nappal [Teréz anya] 87. születésnapja után, szeptemberben a másokért dobogó szív felmondta a szolgálatot (1997 Magyar Hírlap CD09).
1b. ts (irod) ’〈szív〉 verésével kifejez vmit’ ❖ Az én Szívem kevély Megelégedéssel azt dobogta: „Az én T–aimnak nints Párja![”] (1794 Kármán József² 7165022, 142) | Hiába mondja csalfa ajkad: „Nem!” kebled „óh igen”-t dobog (1860 Thaly Kálmán 8477015, 82) | Oh Christina, halld, mit dobog szivem: Szeretlek! (1897 Szalay Fruzina 8418014, 188) | Szív dobogta: igen! Ész dörögte: nem! Nem! Ki lesz győztes ebben a vad hangversenyben? (1968 Hidas Antal 9249020, 333).
2. tn ’〈ember, állat〉 lábát (tánc v. járás közben) erőteljesen a talajhoz ütve, ill. 〈ember, állat lába v. lépése〉(ütemesen) ismétlődő, tompa, mély hangot kelt’ ❖ tántzba dóbógva menék (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 764) | Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak (1844 Petőfi Sándor 8366054, 107) | Nemecsek léptei dobogtak a hídon, amint távolodott (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 122) | a tornác földjén ritmusra dobognak a lábak, brummog a köcsögduda (1956 Kónya Lajos 2005023, 89) | kofák rikoltoztak, járőrök dobogtak (1985 Békés Pál 1014003, 85).
2a. ’tetszését, türelmetlenségét stb. kifejezve lábát v. vmely eszközt a földhöz ütögetve tompa, mély hangot kelt vki’ ❖ A rabonbánok a fokosaik nyelével dobogtak a földön, helyeselve (1882 Jókai Mór CD18) | [a moziban ülők] dobogtak, a székeket nyikorgatták, fütyültek [a hirtelen megszakadt előadás miatt] (1969 Mándy Iván 9420034, 495) | [A teniszmérkőzésen] a nézők dobogtak, kiabáltak, tapsviharral reagáltak az ellenfél elvesztett játszmáira (2000 Magyar Hírlap CD09).
2b. ’(lépésével) ismétlődő tompa, mély hangot keltve halad vhol v. vhova’ ❖ [a 24 ördög] óríási lépésekkel dobogott felénk, kecskelábait mélyen verve a’ fagyos ropogó hóba (1834 Garasos Tár 8625002, 95) | [Gerguca úr] gőgős felfujt képpel dobogott végig a folyosón (1867 Tolnai Lajos 8483015, 129) | De az [ti. a kuruc] csak dobogott előre (1882 Jókai Mór C2306, 150) | nagy bakancsaiban fürgén dobog lefelé a lépcsőn (1956 Lengyel József 9395006, 112).
2c. ’〈szerkezet, gép〉 működése közben tompán kattogó zajt kelt’ ❖ A gép egyhangúan dobog e zajban (1900 Kovács Dezső¹ C2755, 93) | bányák, kohók, üzemek dobogtak ütemre (1952 Pákozdy Ferenc 9508016, 70) | egy vontatóhajó dobog messze (1956 Karinthy Ferenc C2492, 87) | a kerekek monoton dobogó kattogása (1990 Rubicon CD17).
3. tn ’〈(építmény) talaj(a)〉 ismétlődő erőteljes léptektől tompa, mély hangot ad’ ❖ úgy fog hallgatózni, hogy nem reng vagy dobog é a’ fld (1789 Gvadányi József C1925, 197) | Táncot és éneket kezdettek meg legott, Lábok alatt a föld reszketve dobogott (1844 Petőfi Sándor 8366136, 216) | a mélyben fekvő híd keményen dobog a sokezer talp alatt (1931 Sárközi György 9587011, 217).
3a. ’〈tárgy, ütőhangszer〉 ismétlődő ütésektől tompa, mély hangon szól’ ❖ Prémzett kalapács dobogó ülője (1796 k. Nagy István³ 7467002, 285) | dobog a’ dob (1796 Diétai Magyar Múzsa C1331, 18) | Döngő buzogánytól a paizs öble dobog (1860 Thaly Kálmán 8477010, 8) | Dobok dobogtak, sípok sípítoztak (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 229) | nádsíp sipít és dob dobog (1958 Weöres Sándor ford. 9788265, 34).
Fr: torok.
ÖU: el~, fel~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.