dobszó fn 8A1

’megütött v. ütemesen vert dob(ok) hangja (mint jeladás, figyelemkeltés, ill. az árverés jelképe)’ ❖ [a templomban őexcellenciája] a Chóruſtól trombita és dob ſzóval fogadtatott (1780 Magyar Hírmondó 7444004, 288) | a faluőr dobszóval hirdetgeté a szájongó sokaságnak, a’ szokatlan vendégek’ [ti. a vándorszínészek] érkeztét (1833 Lant C2886, 50) | A csatárdi kastély is dobszó alá került (1872 Jókai Mór C2289, 28) | A sűrű trombita és dobszó jelt adott a támadásra (1891 Szilágyi Sándor CD55) | a sámán dobszavára (1982 Szende Tamás 2029003, 519).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

dobszó főnév 8A1
megütött v. ütemesen vert dob(ok) hangja (mint jeladás, figyelemkeltés, ill. az árverés jelképe)
[a templomban őexcellenciája] a Chóruſtól trombita és dob ſzóval fogadtatott
(1780 Magyar Hírmondó)
a faluőr dobszóval hirdetgeté a szájongó sokaságnak, a’ szokatlan vendégek’ [ti. a vándorszínészek] érkeztét
(1833 Lant)
A csatárdi kastély is dobszó alá került
(1872 Jókai Mór)
A sűrű trombita és dobszó jelt adott a támadásra
(1891 Szilágyi Sándor)
a sámán dobszavára
(1982 Szende Tamás)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások