dobüreg fn 3B (Anat)

’a középfülnek a hallócsontokat magában foglaló ürege’ ❖ Ezen a’ dobhártyán bell egy nagy üresség vagyon, mellyet dobüregnek neveznek (1789 Rácz Sámuel 7278011, 113) | A középső fül áll a dobüregből (cavitas tympani), mellyből egy nyílás megyen az orr- és szájüregbe (1839 Filozófiai antropológia C2802, 64) | A dobüreg heveny genyedéses gyuladása kivétel nélkül lázzal és nagy fájással jár (1894 PallasLex. CD02) | A békák brekegéskor a fül dobüregét használják rezonátornak, s ez a nyúlvány mélyíti a hangjukat (1999 Természet Világa CD50).

ÖE: ~hurut.

Vö. CzF. dobür; ÉrtSz.; ÉKsz.

dobüreg főnév 3B (Anat)
a középfülnek a hallócsontokat magában foglaló ürege
Ezen a’ dobhártyán bell egy nagy üresség vagyon, mellyet dobüregnek neveznek
(1789 Rácz Sámuel)
A középső fül áll a dobüregből (cavitas tympani), mellyből egy nyílás megyen az orr- és szájüregbe
(1839 Filozófiai antropológia)
A dobüreg heveny genyedéses gyuladása kivétel nélkül lázzal és nagy fájással jár
(1894 PallasLex.)
A békák brekegéskor a fül dobüregét használják rezonátornak, s ez a nyúlvány mélyíti a hangjukat
(1999 Természet Világa)
ÖE: dobüreghurut
Vö. CzF. dobür; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások