doggé (1A) l. dog

dog fn 3A1doggé (rég)

1. (Áll is) ’ősi eredetű, hatalmas testű, rövid szőrű, napjainkban elsősorban őrző-védőként alkalmazott kutya(fajta)’ ❖ A’ Szelindeknek, vagy Doggénak erős izmos tagai, és tzombjai vagynak (1799 Fábián József ford.–Raff 7101014, 482) | [A kutya] vál-fajai: I. Mészáros-eb, igen értelmes, merész és hűséges; ennél még nagyobb és sugárabb a dániai és angol faj (dogge); a vaddisznó-fürkész és a sertés-eb (1855 Aszalay József C0680, 227) | Mindenki megáll és nézi a doggokat. Milyen szépek! Ritka faj (1899 Szabóné Nogáll Janka 8417001, 26) | Ha jól fejlett dogot tartunk, elég egy kíváncsi macska, és kő kövön nem marad a kertben (1998 Lakáskultúra CD39).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈ilyen kutyák fajtanevében fajtacsoportnévi elemként〉’ ❖ Az Angliai Doggé, leg nagyobb fajok a’ ſzelindekeknek (1799 Fábián József ford.–Raff 7101015, 483) | [Az ún. dingókopó] arczvonásai hasonlítnak a tübeti doggehoz; hasított széles orra, lefityegő alsó ajkai s az a bizonyos ráncz, mely a szájtól a szemig huzódik, olyanforma tekintetet ád neki, mintha gúnyosan nevetne (1872–1874 Jókai Mór C2291, 59) | Bordeaux-i dog (Dogue de Bordeaux). Ősi fajta; eredete ismeretlen (1993 Sárkány Pál et al. CD59) | német dog, dán dog, Deutscher Dogge (ném.): elegáns mozgású, nemes megjelenésű, erős, őrző-védő kutyafajta (2001 MagyarNagyLex. C7362, 633).

2. (rég) ’kutya, eb’ ❖ Ezen doggék éppen olly dühösek valának, mint az Uraik (1815 Hazai és Külföldi Tudósítások C0205, 316) | a pamlagon fekvő kis doggéját kezdé irgalmatlanul korbácsolni (1871 Kvassay Ede C2868, 83).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

doggé lásd dog
dog főnév 3A1
doggé 1A (rég)
1. (Áll is)
ősi eredetű, hatalmas testű, rövid szőrű, napjainkban elsősorban őrző-védőként alkalmazott kutya(fajta)
A’ Szelindeknek, vagy Doggénak erős izmos tagai, és tzombjai vagynak
(1799 Fábián József ford.Raff)
[A kutya] vál-fajai: I. Mészáros-eb, igen értelmes, merész és hűséges; ennél még nagyobb és sugárabb a dániai és angol faj (dogge); a vaddisznó-fürkész és a sertés-eb
(1855 Aszalay József)
Mindenki megáll és nézi a doggokat. Milyen szépek! Ritka faj
(1899 Szabóné Nogáll Janka)
Ha jól fejlett dogot tartunk, elég egy kíváncsi macska, és kő kövön nem marad a kertben
(1998 Lakáskultúra)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll)
〈ilyen kutyák fajtanevében fajtacsoportnévi elemként〉
Az Angliai Doggé, leg nagyobb fajok a’ ſzelindekeknek
(1799 Fábián József ford.Raff)
[Az ún. dingókopó] arczvonásai hasonlítnak a tübeti doggehoz; hasított széles orra, lefityegő alsó ajkai s az a bizonyos ráncz, mely a szájtól a szemig huzódik, olyanforma tekintetet ád neki, mintha gúnyosan nevetne
(1872–1874 Jókai Mór)
Bordeaux-i dog (Dogue de Bordeaux). Ősi fajta; eredete ismeretlen
(1993 Sárkány Pál et al.)
német dog, dán dog, Deutscher Dogge (ném.német): elegáns mozgású, nemes megjelenésű, erős, őrző-védő kutyafajta
(2001 MagyarNagyLex.)
2. (rég)
Ezen doggék éppen olly dühösek valának, mint az Uraik
(1815 Hazai és Külföldi Tudósítások)
a pamlagon fekvő kis doggéját kezdé irgalmatlanul korbácsolni
(1871 Kvassay Ede)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások