dohányvágó mn és fn 1A (kissé rég)

I. mn

1. ’szárított dohánylevelek aprítására szolgáló 〈eszköz, szerkezet, es. gép〉’ ❖ Egy dohány-vágó tsont nyelü nagy Kés (1813 Kolozsvári limitáció C2916, 20) | Egy nehézkes lágyfa asztal volt a [szoba] közepén, azon egy dohányvágó deszka, kardpengéből készült aprítóval (1882 Jókai Mór CD18) | [a miniszter] dohányvágó szerkezetet utalványozott a Honvéd Menháznak (1928 Krúdy Gyula CD54) | [Martinovics Ignác] a gépek mestere: igen ügyes cséplőgépet és dohányvágógépet szerkeszt (1931 Pintér Jenő CD44).

2. ’dohánylevelek aprítását, vágását végző 〈személy〉’ ❖ Sloff úr fölemelte a sétapálcáját, és rámutatott a dohányvágó férfiúra (1922 Krúdy Gyula CD54) | olyan ügyes és becsületes dohányvágó ember nem volt a városunkban[, mint az édesapám] (1934 Móra Ferenc C3203, 100).

II. fn

(deszkalapból és rászerelt késből álló,) dohánylevelek aprításához, vágásához haszn., rendsz. házilag készített eszköz, szerkezet, es. gép’ ❖ [a kardból] a vitéz fiú Dohányvágót csináltatott (1842 Tompa Mihály CD01) | Az ollók, a csipő- és harapófogók stb. kétkaru emeltyüből vannak összetéve; a diótörő, dohányvágó stb. egykaru emeltyük (1894 PallasLex. CD02) | A pipadohány kezelése, a kellemes keverékek összeállítása a férfiak szórakozása és szenvedélye volt. Egész felszerelés: pipatórium, dohányvágó, dohányszita, dohánytartó, dohányzacskó voltak a kellékei (1981 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

dohányvágó melléknév és főnév 1A (kissé rég)
I. melléknév
1.
szárított dohánylevelek aprítására szolgáló 〈eszköz, szerkezet, es. gép〉
Egy dohány-vágó tsont nyelü nagy Kés
(1813 Kolozsvári limitáció)
Egy nehézkes lágyfa asztal volt a [szoba] közepén, azon egy dohányvágó deszka, kardpengéből készült aprítóval
(1882 Jókai Mór)
[a miniszter] dohányvágó szerkezetet utalványozott a Honvéd Menháznak
(1928 Krúdy Gyula)
[Martinovics Ignác] a gépek mestere: igen ügyes cséplőgépet és dohányvágógépet szerkeszt
(1931 Pintér Jenő)
2.
dohánylevelek aprítását, vágását végző 〈személy〉
Sloff úr fölemelte a sétapálcáját, és rámutatott a dohányvágó férfiúra
(1922 Krúdy Gyula)
olyan ügyes és becsületes dohányvágó ember nem volt a városunkban[, mint az édesapám]
(1934 Móra Ferenc)
II. főnév
(deszkalapból és rászerelt késből álló,) dohánylevelek aprításához, vágásához haszn., rendsz. házilag készített eszköz, szerkezet, es. gép
[a kardból] a vitéz fiú Dohányvágót csináltatott
(1842 Tompa Mihály)
Az ollók, a csipő- és harapófogók stb.s a többi kétkaru emeltyüből vannak összetéve; a diótörő, dohányvágó stb.és a többi egykaru emeltyük
(1894 PallasLex.)
A pipadohány kezelése, a kellemes keverékek összeállítása a férfiak szórakozása és szenvedélye volt. Egész felszerelés: pipatórium, dohányvágó, dohányszita, dohánytartó, dohányzacskó voltak a kellékei
(1981 NéprajziLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások