dohányzó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → dohányzik.

II. mn 1A

1. ’olyan 〈személy v. közösség〉, aki v. amely rendszeresen dohányzik; dohányos’ ❖ Magyarország nemcsak dohányzó, hanem dohánytermesztő ország is (1846 Kossuth Lajos CD32) | [az épületben] Frigyes Vilmos dohányzó társasága gyült egybe (1897 PallasLex. CD02) | itt volt a dohányzó fiú: zsebéből még itt is elő-előkerült holmi gyanús, porhanyó kotorék, holmi papírdarab meg egy-egy szál gyufa, aminek lángjához ragadozómadár mohóságával hajolt oda, néha még éjjel is az arca (1975 Kertész Imre² CD41) | [a diákok] körében szaporodnak az egészségügyi problémák, emelkedik a dohányzó, alkoholizáló, kábítószert fogyasztó fiatalok aránya (1996 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’dohányzásra kijelölt 〈hely(iség)〉’ ❖ [a nemzetközi repülőtéren] a dohányzó várótermek egyenletesen eloszlanak majd a hatalmas épületegyüttesben (1997 Magyar Hírlap CD09) | ha csak egy terme van az étteremnek, akkor a bejárati ajtón kelljen feltüntetni, hogy „dohányzóétterem”, így a vendég eldöntheti, bemegy-e vagy sem (1999 Országgyűlési Napló CD62).

3. (ritk) ’a dohányzással együtt járó, arra jellemző’ ❖ hatékonyabb valakit nemdohányzó életmódra nevelni, mint […] leszoktatni a dohányzó életmódról (1999 Országgyűlési Napló CD62).

III. fn 1A

1. ’az a személy, aki (rendszeresen) dohányzik; dohányos’ ❖ a’ dohányzónak czukros vizet inni […] kéne (1835 Jósika Miklós C2402, 185) | Scharodi uram a szájába dugta az üres pipát, s gyakorlott dohányzók szokása szerint elkezdte azt szortyogtatni, ami éppen nem szép muzsika (1882 Jókai Mór CD18) | a dohányzókat bánthatja, hogy a szivar és a cigaretta áremelése csak késik, de nem múlik (1916 Ambrus Zoltán CD10) | Manapság már a dohányzók többsége tudja, hogy szenvedélye mennyire ártalmas (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’rendszeresen dohányzásra haszn. v. dohányzásra ideiglenesen kijelölt hely(iség)’ ❖ [az országház] üzletszobájában és dohányzójában mulató [képviselők] (1872–1874 Jókai Mór CD18) | a szoba a bál alkalmából dohányzó gyanánt szolgál (1899 Herczeg Ferenc C2062, 87) | Itt [ti. a Cityben] még szabad dohányozni, pöfékelni, nem mint a modern londoni kávéházakban, ahol a füstölés csak a külön dohányzóban van megengedve (1917 Szini Gyula CD10) | Jobb helyeken a kávét már a dohányzóban szolgálta fel a szobalány, és a jóllakott férfiak végre zavartalanul átadhatták magukat az emésztést is serkentő dohányzás gyönyöreinek (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: nem~.

ÖE: ~készlet, ~kocsi, ~szoba, ~terem.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

dohányzó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévdohányzik
II. melléknév 1A
1.
olyan 〈személy v. közösség〉, aki v. amely rendszeresen dohányzik; dohányos
Magyarország nemcsak dohányzó, hanem dohánytermesztő ország is
(1846 Kossuth Lajos)
[az épületben] Frigyes Vilmos dohányzó társasága gyült egybe
(1897 PallasLex.)
itt volt a dohányzó fiú: zsebéből még itt is elő-előkerült holmi gyanús, porhanyó kotorék, holmi papírdarab meg egy-egy szál gyufa, aminek lángjához ragadozómadár mohóságával hajolt oda, néha még éjjel is az arca
(1975 Kertész Imre²)
[a diákok] körében szaporodnak az egészségügyi problémák, emelkedik a dohányzó, alkoholizáló, kábítószert fogyasztó fiatalok aránya
(1996 Országgyűlési Napló)
2.
dohányzásra kijelölt 〈hely(iség)
[a nemzetközi repülőtéren] a dohányzó várótermek egyenletesen eloszlanak majd a hatalmas épületegyüttesben
(1997 Magyar Hírlap)
ha csak egy terme van az étteremnek, akkor a bejárati ajtón kelljen feltüntetni, hogy „dohányzóétterem”, így a vendég eldöntheti, bemegy-e vagy sem
(1999 Országgyűlési Napló)
3. (ritk)
a dohányzással együtt járó, arra jellemző
hatékonyabb valakit nemdohányzó életmódra nevelni, mint […] leszoktatni a dohányzó életmódról
(1999 Országgyűlési Napló)
III. főnév 1A
1.
az a személy, aki (rendszeresen) dohányzik; dohányos
a’ dohányzónak czukros vizet inni […] kéne
(1835 Jósika Miklós)
Scharodi uram a szájába dugta az üres pipát, s gyakorlott dohányzók szokása szerint elkezdte azt szortyogtatni, ami éppen nem szép muzsika
(1882 Jókai Mór)
a dohányzókat bánthatja, hogy a szivar és a cigaretta áremelése csak késik, de nem múlik
(1916 Ambrus Zoltán)
Manapság már a dohányzók többsége tudja, hogy szenvedélye mennyire ártalmas
(1996 Magyar Hírlap)
2.
rendszeresen dohányzásra haszn. v. dohányzásra ideiglenesen kijelölt hely(iség)
[az országház] üzletszobájában és dohányzójában mulató [képviselők]
(1872–1874 Jókai Mór)
a szoba a bál alkalmából dohányzó gyanánt szolgál
(1899 Herczeg Ferenc)
Itt [ti. a Cityben] még szabad dohányozni, pöfékelni, nem mint a modern londoni kávéházakban, ahol a füstölés csak a külön dohányzóban van megengedve
(1917 Szini Gyula)
Jobb helyeken a kávét már a dohányzóban szolgálta fel a szobalány, és a jóllakott férfiak végre zavartalanul átadhatták magukat az emésztést is serkentő dohányzás gyönyöreinek
(1997 Magyar Hírlap)
ÖE: dohányzókészlet, dohányzókocsi, dohányzószoba, dohányzóterem
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások