dohog ige 2a duhog
1. tn ’〈működő gép(i szerkezet) stb.〉(ütemesen meg-megszakadó,) tompa, fújtató v. zúgó hangot hallat’ ❖ Már sziszeg, dohog a vonat (1906 Ady Endre 9003102, 81) | folyamatosan dohog a cséplőgép (1936 Illyés Gyula 9274057, 100) | A malom nagy kereke roppan, fáján csepegni kezd a szál, s dohogva indul meg a lomha fagépezet (1937 Jékely Zoltán 9278013, 18) | vígan dohogott a hajó, pöfékelte a füstöt s a pattogó szikrákat, melyek lomhán esőztek a fekete vízbe (1951 Örkény István 9500001, 155) | [az új sportautóban] turbómotor dohog (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. (irod) ’〈lobogó láng, tűz, égő fa stb.〉 ehhez hasonló, erre emlékeztető hangot ad’ ❖ Nagy máglyarakás lobogott, bodrosan hullámzó kékes vásznakat eregetve a magasba, de alul élénken duhogott a láng (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | A száraz fa mindjárt tüzet fogott s csakhamar elkezdett pattogni, szikrázni, majd perelni és dohogni (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Jaj, hogy dohog a kályha (1926 Sziráky Judith CD10) | A kandallóban enyhe tűz dohog (1945 Heltai Jenő ford.–Saint-Amant 9239046, 101) | A gyufa ujjongva sercen, s dohogva ébred a láng (1968 Kovács Vilmos 1083006, 17).
1b. (irod) ’〈ütésektől v. ütődésektől vmi ismétlődően, ütemesen〉 tompa, mély hangot ad, dobog’ ❖ csak a szíve dobog, mint dob ha dohog (1919 Tóth Árpád CD10) | dohogott alattuk a kigödrözött föld (1922 Barta Sándor 9034001, 11) | A föld sziszeg. Az ég zokog. Tető dohog. Levél remeg (1934 Weöres Sándor CD10) | Felkanyarodtak a széles, tompán dohogó hídra (1961 Kodolányi János 9342001, 6).
2. tn ’rosszallását, elégedetlenségét (magában) morogva, dünnyögve fejezi ki, ill. csendesen mérgelődik, zsörtölődik’ ❖ Gróf Gordon […] megint dohogni kezdvén az Angliai hatalom alatt lévö R. Katholikuſoknak engedett ſzabadſág ellen (1785 Magyar Hírmondó 7444068, 376) | A hadastyán nagy dohogva jött végig az utcán. Csak magában beszélt, de mégis mintha valakihez intézné szavait (1862–1863 Jókai Mór CD18) | Micsoda goromba fráter! – duhogott meg-megállva [az öregúr] (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 43) | a rosszul alvó öregek dohogtak, mert a fiatalok éjszakai vigadozásai elég sűrűek és hangosak voltak (1964 Molnár József CD52) | Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. ts ’ilyen módon közöl, mond vmit’ ❖ A fiu nem sirt, hanem makranczosan azt duhogta: […] nem félek (1848 Népdalok és mondák C2983, 289) | Érthetetlen szavakat dohogott s lefeküdt éhesen (1896 Bársony István C0844, 16) | A harc különben sem veszett el. Mindezt nyilván azért dohogom, mert most is ujjmutatást és felszólító tekintetet érzek az írókon (1939 Illyés Gyula CD10) | Egy alkalommal [Zsigmond magyar király] rosszul használta egy latin főnév nemét. Mikor figyelmeztették, ingerülten elrendelte, hogy az illető latin szónak attól kezdve az legyen a neme, ahogyan ő, a császár használta. A tudós professzorok azonban azt dohogták […], hogy a császár nem parancsol a grammatikának (1999 Magyar Hírlap CD09).
Sz: dohogás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.