dohog ige 2aduhog

1. tn ’〈működő gép(i szerkezet) stb.〉(ütemesen meg-megszakadó,) tompa, fújtató v. zúgó hangot hallat’ ❖ Már sziszeg, dohog a vonat (1906 Ady Endre 9003102, 81) | folyamatosan dohog a cséplőgép (1936 Illyés Gyula 9274057, 100) | A malom nagy kereke roppan, fáján csepegni kezd a szál, s dohogva indul meg a lomha fagépezet (1937 Jékely Zoltán 9278013, 18) | vígan dohogott a hajó, pöfékelte a füstöt s a pattogó szikrákat, melyek lomhán esőztek a fekete vízbe (1951 Örkény István 9500001, 155) | [az új sportautóban] turbómotor dohog (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (irod) ’〈lobogó láng, tűz, égő fa stb.〉 ehhez hasonló, erre emlékeztető hangot ad’ ❖ Nagy máglyarakás lobogott, bodrosan hullámzó kékes vásznakat eregetve a magasba, de alul élénken duhogott a láng (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | A száraz fa mindjárt tüzet fogott s csakhamar elkezdett pattogni, szikrázni, majd perelni és dohogni (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Jaj, hogy dohog a kályha (1926 Sziráky Judith CD10) | A kandallóban enyhe tűz dohog (1945 Heltai Jenő ford.–Saint-Amant 9239046, 101) | A gyufa ujjongva sercen, s dohogva ébred a láng (1968 Kovács Vilmos 1083006, 17).

1b. (irod) ’〈ütésektől v. ütődésektől vmi ismétlődően, ütemesen〉 tompa, mély hangot ad, dobog’ ❖ csak a szíve dobog, mint dob ha dohog (1919 Tóth Árpád CD10) | dohogott alattuk a kigödrözött föld (1922 Barta Sándor 9034001, 11) | A föld sziszeg. Az ég zokog. Tető dohog. Levél remeg (1934 Weöres Sándor CD10) | Felkanyarodtak a széles, tompán dohogó hídra (1961 Kodolányi János 9342001, 6).

2. tn ’rosszallását, elégedetlenségét (magában) morogva, dünnyögve fejezi ki, ill. csendesen mérgelődik, zsörtölődik’ ❖ Gróf Gordon […] megint dohogni kezdvén az Angliai hatalom alatt lévö R. Katholikuſoknak engedett ſzabadſág ellen (1785 Magyar Hírmondó 7444068, 376) | A hadastyán nagy dohogva jött végig az utcán. Csak magában beszélt, de mégis mintha valakihez intézné szavait (1862–1863 Jókai Mór CD18) | Micsoda goromba fráter! – duhogott meg-megállva [az öregúr] (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 43) | a rosszul alvó öregek dohogtak, mert a fiatalok éjszakai vigadozásai elég sűrűek és hangosak voltak (1964 Molnár József CD52) | Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts ’ilyen módon közöl, mond vmit’ ❖ A fiu nem sirt, hanem makranczosan azt duhogta: […] nem félek (1848 Népdalok és mondák C2983, 289) | Érthetetlen szavakat dohogott s lefeküdt éhesen (1896 Bársony István C0844, 16) | A harc különben sem veszett el. Mindezt nyilván azért dohogom, mert most is ujjmutatást és felszólító tekintetet érzek az írókon (1939 Illyés Gyula CD10) | Egy alkalommal [Zsigmond magyar király] rosszul használta egy latin főnév nemét. Mikor figyelmeztették, ingerülten elrendelte, hogy az illető latin szónak attól kezdve az legyen a neme, ahogyan ő, a császár használta. A tudós professzorok azonban azt dohogták […], hogy a császár nem parancsol a grammatikának (1999 Magyar Hírlap CD09).

Sz: dohogás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dohog ige 2a
duhog 2a
1. tárgyatlan
〈működő gép(i szerkezet) stb.〉 (ütemesen meg-megszakadó,) tompa, fújtató v. zúgó hangot hallat
Már sziszeg, dohog a vonat
(1906 Ady Endre)
folyamatosan dohog a cséplőgép
(1936 Illyés Gyula)
A malom nagy kereke roppan, fáján csepegni kezd a szál, s dohogva indul meg a lomha fagépezet
(1937 Jékely Zoltán)
vígan dohogott a hajó, pöfékelte a füstöt s a pattogó szikrákat, melyek lomhán esőztek a fekete vízbe
(1951 Örkény István)
[az új sportautóban] turbómotor dohog
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (irod)
〈lobogó láng, tűz, égő fa stb.〉 ehhez hasonló, erre emlékeztető hangot ad
Nagy máglyarakás lobogott, bodrosan hullámzó kékes vásznakat eregetve a magasba, de alul élénken duhogott a láng
(1885 Mikszáth Kálmán)
A száraz fa mindjárt tüzet fogott s csakhamar elkezdett pattogni, szikrázni, majd perelni és dohogni
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Jaj, hogy dohog a kályha
(1926 Sziráky Judith)
A kandallóban enyhe tűz dohog
(1945 Heltai Jenő ford.Saint-Amant)
A gyufa ujjongva sercen, s dohogva ébred a láng
(1968 Kovács Vilmos)
1b. (irod)
〈ütésektől v. ütődésektől vmi ismétlődően, ütemesen〉 tompa, mély hangot ad, dobog
csak a szíve dobog, mint dob ha dohog
(1919 Tóth Árpád)
dohogott alattuk a kigödrözött föld
(1922 Barta Sándor)
A föld sziszeg. Az ég zokog. Tető dohog. Levél remeg
(1934 Weöres Sándor)
Felkanyarodtak a széles, tompán dohogó hídra
(1961 Kodolányi János)
2. tárgyatlan
rosszallását, elégedetlenségét (magában) morogva, dünnyögve fejezi ki, ill. csendesen mérgelődik, zsörtölődik
Gróf Gordon […] megint dohogni kezdvén az Angliai hatalom alatt lévö R.római Katholikuſoknak engedett ſzabadſág ellen
(1785 Magyar Hírmondó)
A hadastyán nagy dohogva jött végig az utcán. Csak magában beszélt, de mégis mintha valakihez intézné szavait
(1862–1863 Jókai Mór)
Micsoda goromba fráter! – duhogott meg-megállva [az öregúr]
(1905 Gárdonyi Géza)
a rosszul alvó öregek dohogtak, mert a fiatalok éjszakai vigadozásai elég sűrűek és hangosak voltak
(1964 Molnár József)
Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott
(1998 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas
ilyen módon közöl, mond vmit
A fiu nem sirt, hanem makranczosan azt duhogta: […] nem félek
(1848 Népdalok és mondák)
Érthetetlen szavakat dohogott s lefeküdt éhesen
(1896 Bársony István)
A harc különben sem veszett el. Mindezt nyilván azért dohogom, mert most is ujjmutatást és felszólító tekintetet érzek az írókon
(1939 Illyés Gyula)
Egy alkalommal [Zsigmond magyar király] rosszul használta egy latin főnév nemét. Mikor figyelmeztették, ingerülten elrendelte, hogy az illető latin szónak attól kezdve az legyen a neme, ahogyan ő, a császár használta. A tudós professzorok azonban azt dohogták […], hogy a császár nem parancsol a grammatikának
(1999 Magyar Hírlap)
Sz: dohogás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások