alfel (2B) l. alfél

alfél fn 5B (/tréf v. szépítő)alfel

’ülep, fenék’ ❖ Mikor a’ véghurkának [= végbélnek] belső hártyája az alfelen ki-buvik, akkor a’ nyavalya véghurka-előesésnek neveztetik (1782 Rácz Sámuel ford.–Plenck 7278027, 142) | az alfelnek bé-záró inas húſa (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein 7083004, 528) | [a pávián] alfelén az ülőfolt rőtbarna (1807 Márton József¹ ford.–Bertuch C4949, 32) | meglátott egy farkast, mely az út mellett az alfelén űlve guggolt (1861 Eredeti népmesék C3085, 85) | két katonája a patakban állva nekifeszíti a vállát a rémült, csuromvizes tiszt nagy alfelének s szuszogva föltolja a segítő karok közé (1931 Sárközi György 9587011, 219).

Vö. CzF. alfel; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

alfel lásd alfél
alfél főnév 5B (/tréf v. szépítő)
alfel 2B
Mikor a’ véghurkának [= végbélnek] belső hártyája az alfelen ki-buvik, akkor a’ nyavalya véghurka-előesésnek neveztetik
(1782 Rácz Sámuel ford.Plenck)
az alfelnek bé-záró inas húſa
(1786 Domby Sámuel ford.Rosenstein)
[a pávián] alfelén az ülőfolt rőtbarna
(1807 Márton József¹ ford.Bertuch)
meglátott egy farkast, mely az út mellett az alfelén űlve guggolt
(1861 Eredeti népmesék)
két katonája a patakban állva nekifeszíti a vállát a rémült, csuromvizes tiszt nagy alfelének s szuszogva föltolja a segítő karok közé
(1931 Sárközi György)
Vö. CzF. alfel; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások