dorgál ts ige 1a (kissé vál)

1. (tárgy n. is) ’〈helytelen cselekedete, viselkedése v. hibája miatt〉(enyhén) bíráló, rosszalló szavakkal illet, korhol vkit’ ❖ ugy tettetvén magunkat mint ha nem-is dorgáltuk volna ötet [ti. a vétkes embert] (1773 Vajda Sámuel 7365002, 115) | a megye nevében dorgáló levelet írtam Biharnak (1831 Kölcsey Ferenc 8253064, 396) | Megint könnyelműen beszélsz, megint szeleverdi vagy, kisasszonyom! dorgálá Zsófit volt nevelőnője (1858 Kemény Zsigmond 8235013, 43) | A mester is rosszalja, hogy ezt a fiucskát megütöttem. Csak dorgálni lett volna jogom (1907 Gárdonyi Géza C1842, 144) | Pilhál [György] a közügyi és köznapi dolgokról olyan humanistaként szól, aki nem szigorkodik, nem dorgál, nem dühöng, de kineveti azt, ami nevetséges (1999 Új Könyvek CD29).

2. (rég) ’〈hibát, helytelen cselekedetet〉 rosszallóan felemlít, felró, szemére hány vkinek’ ❖ Ne dorgáld a’ meg átalkodott ſzerelmet; mindent, valami tſak meg ſzégyenithet ſzememre hánytam (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch 7031002, 235) | [Révai Miklósról] a’ tudósabb felekezet, bár keményen dorgálja is néha a’ hibákat, mindenkor tiſztelettel beſzéll (1806 Horvát István 8186001, 50) | Sokan alig kétéves gyermekeiket a zálogházakba küldözik pénzt kölcsönvenni. E rossz szokást nem dorgálhatni eléggé (1837 Kossuth Lajos ford.–Wilderspin CD32).

Ö: meg~.

Vö. CzF. ~, dorgáló; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

dorgál tárgyas ige 1a (kissé vál)
1. (tárgy n. is)
〈helytelen cselekedete, viselkedése v. hibája miatt〉 (enyhén) bíráló, rosszalló szavakkal illet, korhol vkit
ugy tettetvén magunkat mint ha nem-is dorgáltuk volna ötet [ti. a vétkes embert]
(1773 Vajda Sámuel)
a megye nevében dorgáló levelet írtam Biharnak
(1831 Kölcsey Ferenc)
Megint könnyelműen beszélsz, megint szeleverdi vagy, kisasszonyom! dorgálá Zsófit volt nevelőnője
(1858 Kemény Zsigmond)
A mester is rosszalja, hogy ezt a fiucskát megütöttem. Csak dorgálni lett volna jogom
(1907 Gárdonyi Géza)
Pilhál [György] a közügyi és köznapi dolgokról olyan humanistaként szól, aki nem szigorkodik, nem dorgál, nem dühöng, de kineveti azt, ami nevetséges
(1999 Új Könyvek)
2. (rég)
〈hibát, helytelen cselekedetet〉 rosszallóan felemlít, felró, szemére hány vkinek
Ne dorgáld a’ meg átalkodott ſzerelmet; mindent, valami tſak meg ſzégyenithet ſzememre hánytam
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
[Révai Miklósról] a’ tudósabb felekezet, bár keményen dorgálja is néha a’ hibákat, mindenkor tiſztelettel beſzéll
(1806 Horvát István)
Sokan alig kétéves gyermekeiket a zálogházakba küldözik pénzt kölcsönvenni. E rossz szokást nem dorgálhatni eléggé
(1837 Kossuth Lajos ford.Wilderspin)
Vö. CzF. ~, dorgáló; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások