dorozma fn 6A

1. (Ép) ’rücskös ütőfelületű kőfaragó kalapács’ ❖ Dorozma, kőfaragó eszköz, kalapács, érdes homloklapokkal; nagyon kemény kőfelületeket egyengetnek vele (1893 PallasLex. CD02) | [az ún. stokkolás] sík felületű kőlapok, lépcsőfokok érdessé tételét jelenti, amit a kőfaragók a gerebenező kalapáccsal (dorozma) hajtanak végre (1925 RévaiNagyLex. C5713, 161).

2. (nyj) ’〈a bőrön:〉 érdes, sebhelyes felület’ ❖ Dorozma, […] var, v. szemölcs (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 221).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dorozmás; ÉKsz.

dorozma főnév 6A
1. (Ép)
rücskös ütőfelületű kőfaragó kalapács
Dorozma, kőfaragó eszköz, kalapács, érdes homloklapokkal; nagyon kemény kőfelületeket egyengetnek vele
(1893 PallasLex.)
[az ún. stokkolás] sík felületű kőlapok, lépcsőfokok érdessé tételét jelenti, amit a kőfaragók a gerebenező kalapáccsal (dorozma) hajtanak végre
(1925 RévaiNagyLex.)
2. (nyj)
〈a bőrön:〉 érdes, sebhelyes felület
Dorozma, […] var, v.vagy szemölcs
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dorozmás; ÉKsz.

Beállítások