döf ige 2c6 

1. ts (átv is) ’〈hegyes végű tárgyat, eszközt, ill. állat a szarvát, fullánkját stb.〉 gyors, erőteljes mozdulattal (úgy) mélyeszt(i), szúr(ja) vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ Ez a hires puſzitó[ti. Nagy Sándor] Babillonba elvéſz, el hadjá e Világot, úgy, mint a füſtölgö üſzköt, mellynek egyik óldalába fogyverét [!] döfte, a maſik réſzének pedig tüzet vetett (1779 Bessenyei György¹ 7044013, 23) | [az orrszarvú az elefántnak is] neki mer menni, ’s a’ ſzarvát a’ hasába döfi (1799 Fábián József ford.–Raff 7101018, 570) | [az amazon] a vadkan lapoczkája fölött mélyen döfte kopjáját (1851 Jókai Mór C2239, 14) | fogai közé döfte [a fogpiszkálót] (1926 Krúdy Gyula CD54) | [a méh] menten elpusztul, ha emberbe vagy állatba döfi fullánkját (1996 Természet Világa CD50).

1a. (tárgy n. is) ’〈néhány szót, mondatot〉 éles hangon (sértő szándékkal) mond, odavet’ ❖ A törvénybiró helyeselve tódit. – Bezony a juh gyáva. – S szavában már ott az itélet. – Kivált ha beteg, osztán elhullott, – döf a menyecske (1916 Móricz Zsigmond C3213, 35) | – Szabadna kérnem a jegyet? – Hűvösvölgybe kettőt, prolinászra, – döfi Barlangi Miska (1935 Gelléri Andor Endre CD10) | a halál szemébe döföm a szavam (1965 Hatvani Dániel 9228020, 42).

2. tn ’〈hegyes végű eszköz, dolog, ill. ilyen eszközzel vki〉 hirtelen, erőteljesen (bele)szúr, (bele)vág (vmibe, vkibe)’ ❖ Illy ſzok után Deli, néki rugaſzkodik, Alatta hogy még a’ föld-is meg ráſzkodik S amint dárdájával döfni támaſzkodik, Amaz el-ugorván, kin ez foháſzkodik (1777 Kónyi János C2731, 137) | Döf a szurony, kard csap süvöltve le (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron 8002009, 64) | A szurony keresztül ment az emberen, mintha vajba döfött volna (1915 Móricz Zsigmond 9462014, 56) | ha tüske döfött ujjadba, patakkal eredt meg a véred (1933 Dsida Jenő 9114011, 43) | Vigyáznom kell, amikor döfök, mert ha elugrik, éppen közéjük csusszan a pengém (1992 Eörsi István 2016017, 379).

2a. ’〈szarvas, agancsos állat〉(szarvával) öklel, ill. természete szerint szokásszerűen ezt teszi’ ❖ a vért jobb oldalán balra nézőleg fehér egyszarvú ágaskodik, lehajtott fővel, mintegy döfni készülve (1859 Nagy Iván CD31) | a házi állatok közt a hű és türelmes ebet legalkalmasabbnak tartja, (mert a többi ki rúg, ki döf, ki meg karmol!) (1883 e. Győrffy Iván 8168001, 14) | Édesanyám úgy elkényeztette a mi tehenünket, a Hegyest, hogy mán tejjességgel nem lehetett vele bírni. Első borja is vót, rúgott, döfött, ugrált (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 123) | [a bika az] előtte szaladó ember után döfött a szarvával (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 219).

2b. ’hegyes végű eszközt vmely irányba lendít, hogy szúrjon vele’ ❖ Hozza [ti. a karddal támadó felé] döfék azért hirtelenſeggel, és kardomat egéſzſzen markolattyáig verém teſtében (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 172) | Kardjával utána döfött, de csak a léget érte (1853 Jósika Miklós 8212016, 125) | Elhajlik s célozva egyengeti súlyát… Döf s a dárda repűl (1910 Füst Milán CD10) | egymás felé fognak döfni a szuronyokkal (1927 Markovits Rodion 9423002, 78).

3. ts ’〈embert, állatot hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén) megszúr’ ❖ ’s katonáit ijesztő Hőst döfi, nagy kardját puha ágyékába merítvén (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 148) | Phegeust is szaladtában Seggbe döfé dárdával (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 59) | Az apám Peterhofben majdnem szíven döfött egyszer egy nagyhercegnőt (1910 Szomory Dezső 9683005, 41) | a béresasszony […] vasvillával döfött az urába (1936 Kádár Erzsébet CD10) | dárdahegy döfte szügyön (1949 Rákos Sándor 9550033, 38) | Ölni akartok, szegény szerencsétlenek … És ha téged ölnek meg? Ha téged döfnek hasba! Ha téged hasítanak négyfelé? (1974 Boldizsár Miklós 1022001, 178).

3a. ’vmivel hirtelen rossz, fájó érzést keltve megbánt, megsért vkit’ ❖ [a grófnét] sziven döfte a puszta megjelenésével (1911 Móricz Zsigmond C3228, 203) | [kritikáiddal] az érzékenyebbeket (értsd: hiúbbakat) szíven tudtad döfni (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ts ’(kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ mintha valamelly buta ſzarvatlan ſzakállos tzap [= kecskebak] döfte vólna mellybe (1791 Andrád Sámuel 7008002, 15) | Odakünn az öreg, ha ki útját állja, Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja (1856 Arany János 8014085, 267) | Székét hátra döfte (1859 Vasárnapi Újság CD56) | véknyan döfi sarkkal Fürge lovát (1879 Szabó Dávid C3764, 18) | Nem élhet a csizmadiaság – döfte föllebb kalapját egy köpczös barna csizmadia (1886 Tolnai Lajos C4195, 29) | [Gimesi] fejjel, mint a faltörőkos nekimegy akárkinek s hasba döfi a fiúkat (1920 Móricz Zsigmond C6293, 16) | Ho-Pi a túlpartot fürkészte és Ge-Ogot oldalba döfve átmutatott: – Ott! (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 42).

4a. döf vkin, vmin tn (tárgyragos határozóval is) ’(rendsz. vmely testrészével) gyors, erőteljes mozdulattal lök, taszít vkin, vmin’ ❖ Látod, – döfött egyet-egyet a tiszteletes asszony elgondolkozó férjén (1882 Tolnai Lajos C4198, 102) | Pista keresztülhajította magát az óriáson könnyedén, s egyet döfött rajta hátulról a két térdkalácsával (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

5. tn (tárgyragos határozóval is) ’vmihez (hegyes tárggyal, ujjal stb.) gyors, erőteljes mozdulattal hozzáér’ ❖ [egy gavallér] a vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény! (1906 Ambrus Zoltán C0594, 288) | a kötője közepéhez döfött egy hüvelykujjal (1909 Móricz Zsigmond CD10) | Óvatosan kinyujtja a fakardját… fölébresztem… s mikor Angelov az első érintésre nem mozdul, erősebben a mellére döf (1931 Gelléri Andor Endre CD10).

6. tn ’ujjával gyors, erőteljes mozdulattal mutat vkire’ ❖ ujjaival felé döf (1918 Kádár Endre CD10) | – Csak az ő hanyagságának köszönheti! – kiáltotta újra a kocsmárosné, mutatóujjával K. felé döfve (1964 Rónay György ford.–Kafka 9573060, 64).

Ö: át, bele~, keresztül~, le~, meg~, vissza~.

ÖU: agyon~, által~, fel~, ki~.

Sz: döfdöz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.