döfős mn 15C (ritk)

1. ’olyan 〈állat〉, amelyik öklelni szokott, ill. öklelésre, döfésre alkalmas 〈szarv〉’ ❖ A tavaszi első kihajtáskor kevés szőrt vágnak le a marha szarvai közűl, hogy döfős ne legyen (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszu árnyát, félt, hogy nehány hóhérlegény szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény döfős szarvaknak is majd benne véli párját (1943 Radnóti Miklós ford.–La Fontaine 9543230, 31) | döfős természetű tehenét a csordába kihajtja (1979 Esterházy Péter 9129001, 53) | Tegnap este jött éppen a tehéncsorda, de köztük van a bika is. Az nagyon döfős (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2. (nyj) ’kötekedő, veszekedős 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző’ ❖ A vénember olyan döfősen szemez vele [ti. a juhásszal], hogy kénytelen oldalt a körülállókra nézni (1961 Népszabadság nov. 28. C4813, 2) | Helyes gyermek ez a Dénes […]. – Az apja mokányabb ember volt, olyan döfős paraszt (1975 Szilágyi István² C6586, 202).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

döfős melléknév 15C (ritk)
1.
olyan 〈állat〉, amelyik öklelni szokott, ill. öklelésre, döfésre alkalmas 〈szarv〉
A tavaszi első kihajtáskor kevés szőrt vágnak le a marha szarvai közűl, hogy döfős ne legyen
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszu árnyát, félt, hogy nehány hóhérlegény szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény döfős szarvaknak is majd benne véli párját
(1943 Radnóti Miklós ford.La Fontaine)
döfős természetű tehenét a csordába kihajtja
(1979 Esterházy Péter)
Tegnap este jött éppen a tehéncsorda, de köztük van a bika is. Az nagyon döfős
(1999 e. Kocsis Rózsi)
2. (nyj)
kötekedő, veszekedős 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző
A vénember olyan döfősen szemez vele [ti. a juhásszal], hogy kénytelen oldalt a körülállókra nézni
(1961 Népszabadság nov. 28.)
Helyes gyermek ez a Dénes […]. – Az apja mokányabb ember volt, olyan döfős paraszt
(1975 Szilágyi István²)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások