dőledék (3B10) l. düledék
düledék fn 3B10 (kül. irod) dőledék (rég) , dülledék (rég)
1. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’régen elpusztult v. megrongál(ódot)t épület, építmény maradványa, romja’ ❖ Mexikumba roppant illy Templomok vóltak, a’ mint mái napig-is bizonyítják a’ düledékek (1783 Molnár János C0290, 27) | bámúlandó dőledékit A hajdani Rómának (1798 Kisfaludy Sándor C2687, 19) | Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék (1831 Kölcsey Ferenc 8253030, 158) | Ez a roppant hosszu fal még maig is fönáll düledékeiben a csin-nép [ti. a kínaiak] országa határain (1851 A Falu Könyve C1667, 93) | [Drégelypalánk] községtől D-re emelkedik a 444 m. magas Erdőshegy, melynek ormát a nevezetes Drégelyvár düledékei koszorúzzák (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 28).
1a. (jelzőként) (kissé rég, átv is) ’omladozó, romos 〈épület, építmény〉, ill. ilyen építményben levő 〈elem, rész〉’ ❖ Muszka Országban többé egy düledék Vár sem találkozhatott (1778 Sándor István ford.–Gellert C3669, 193) | egy régi, és talán Morva éplet, mellynek düledék köveit 1770-dik táján el-el-hordogaták (1793 Molnár János 7445005, 31) | Az ezernél több lakóval birt Oricano a szó teljes értelmében rommá változott, s csak egy villa és az egyház düledékfalai állnak még a romlás emlékeül (1846 Hetilap CD61) | Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom (1848 Petőfi Sándor C3502, 380) | Az Árok-utcában csupa földbesüppedt, düledék viskó van (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 47).
2. (rég) ’megsérült v. leomlott épület, építmény törmelékeinek tömege, omladék’ ❖ [a tűzvész után] kurkáſzták keseregve öſzve rogyott házaiknak düledékjeit, ha rá találhattak vólna még azok köztt valamitskéjekre (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 63) | a Ferencváros düledékben hever (1841 Nemzeti almanach C0399, 22) | fris levegőt bevezető csöveket alkalmazva, [a beomláskor] az alagutat elzáró düledék átásásához fogtak (1857 Vasárnapi Újság CD56) | futkostak a düledékektől borított utczákon (1882 Szabó Ignác C3776, 114).
3. (birtokszóként) (rég) ’vminek rom(bo)lás, pusztulás után megmaradt része, maradványa’ ❖ Mert látom, mostanában is, régi hozzád való hajlandóságomnak siralmas dülledékjeit (1786 Dugonics András C1470, 261) | Orcz-vonásainak ékességét leg-szorgalmatosabban fürkészvén, ki-teccettek azzon, ama’ régi szépségnek siralmas dülledékjei (1803 Dugonics András C1474, 837) | Békémnek minden Dülledékjeire mondom esküdve (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 29) | A’ megyei autonomiának csak düledékei állottak még fön csonkán, disztelenül (1843 Kemény Zsigmond 8235001, 21).
J: rom.
Sz: düledékes.
Vö. CzF. dőledék, ~; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.