dőlő¹ mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → dől.
II. mn 1C (rég)
’a függőlegestől v. a vízszintestől eltérő, ferde 〈helyzet〉, ill. ilyen helyzetű, állású 〈dolog〉’ ❖ Ezen dl bets két rend nints a’ Deákban (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Horatius 7021028, 161) | a’ hol a’ fld, dl fekvés vólt, [a felhőszakadás miatt] ſzántó fldjeiktl […], ’s nagyobb réſzént még házaiktól is meg foſztattak a’ lakoſok (1793 Magyar Hírmondó C5810, 934) | lenyomtattatom ezt az egész díszes dalt, még pedig a’ mit Thaiss dőlő betűkkel rakatott ki (1830 Kazinczy Ferenc C4938, 283).
III. fn 6C1
1. (-ben raggal, hsz-szerűen) (rég, ritk) ’ledőlőben, ill. összeomlóban’ ❖ Mint hegy ha szakadna, mint ég ha omolna, Világ tengelye mint dűlőbe’ ha volna: Úgy képzeli a nép – vagy mi nagyobb rosszat Etele haragja, Buda bűne hozhat (1863 Arany János CD01) | [A kastély] elhagyatva, dülőben áll itt, lakatlanul (1894 Mikszáth Kálmán C3128, 25).
1a. (-ben raggal, hsz-szerűen) (rég, ritk) ’a vmely irányba való változás, ill. az eldöntés állapotában’ ❖ [a kérdés] dűlőben van, vagy már eldűlt (1842 Széchenyi István CD1501).
2. (-re raggal hsz-szerűen) ’olyan helyzetbe, állapotba, hogy eldőlhessen, megoldódhasson’ ❖ [szándékodat] hanyattlásra[,] esre[,] dőlre viszik, juttattyák, birják, szoríttyák (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 19) | csak akkor keresett más megoldást, mikor a régivel sehogy sem tudott düllőre menni (1891 Szász Károly² C3836, 132) | várakozunk türelemmel, mig a kérdés tisztul s a dolog valamiképen dűlőre kerül (1903 Prohászka Ottokár 1125025, 278) | [az ügyet] dülőre segiteni sziveskedjék (1906 Délvidék 2104001, 2) | a Mol egyelőre nem tud dűlőre jutni a kormányzattal a gázár ügyében (2000 Figyelő CD2601).
3. (rég, ritk) ’vminek a lejtős oldala, része’ ❖ a fok düllője […] hemzsegett az előcsatárok […] tömegeitől (1854 A Magyar Nép Könyve C2996, 411) | Könnyebben érez, a mihelyt indúlnak S Báthorra hajlik dűlleje az útnak (1881 Széchy Károly C3905, 198).
Vö. CzF. dőlő¹, düllő, dülő²; ÉrtSz. dűlő¹, dűlő²; SzólKm. dűlő; TESz. dűlő, dőlőleg; ÉKsz. dűlő; SzT. dőlő, dőlőleg, dűlő; ÚMTsz. dűlő