dőlt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → dől.

II. mn 12C

1. ’a vízszintestől v. a függőlegestől eltérő, ferde 〈helyzet〉, ill. ilyen helyzetű, állású 〈tárgy, dolog〉’ ❖ [a patak] lejteni kezdvén, ’S döltt helyeken ſzágúldozván, tengerbe futítja Majd a’ vizit (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 21) | a dali-táncz dült betükkel emlittetik, mint régi csángó és székely népdalkifejezés (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A hajlékony bokor [a bóra után] lassan feltápászkodik, de még sokáig megtartja a szélmenti dűlött állást (1894 Herman Ottó C2085, 26) | A plaketten kicsit dűltebb a homlokom, mint a valóságban, nem találod? (1935 Füst Milán CD10) | dőlten szedett szótagok (1961 Gáldi László 9167001, 32) | [A mosógépen] a kezelőpanel nagyobb az eddig megszokottnál és kissé dőlt helyzetű, így jobban kézre áll (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’kidőlt, nem élő 〈fa〉’ ❖ Gondolj még elötted edj darab dűlt fát és edj majmot, mely veled nótára tántzot jár: eltsudálkozol, hogy a’ Világnak nagy, és közönséges teste a’ majomban érez, ért, tántzol, eszik, iszik, a’ dűlt fábann halgat rothad (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044010, 122) | (Krassó) az öll fa vágás kötelességét a Bánátra is kiterjesztetni kivánta, – eddig ott csak dült fát adott jobbágyainak a földes ur, most pedig már nyers gallyakat is fog adni tartozni (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Mária Terézia 1767. évi urbáriuma megengedi a jobbágynak, hogy a maga szükségére dűlt és száraz fát, vagy ha ilyen nincs, nyerset vághat (1959 Vajkai Aurél 9750001, 23).

3. (átv is) ’pusztulófélben levő, romos, ill. összedőlt, leomlott 〈fal, épület stb.〉’ ❖ Olly vólt akkor Hazánk, mint egy puſzta vár, Melynek dlt falain, gyik, patkány Geriny jár (1790 Gvadányi József 7125003, 35) | dús, deli Férjet hozok, dőlt házam támaszát, S te báb, te kényes czifraság, daczolsz (1832 Vörösmarty Mihály C4535, 425) | annyi dőlt remény, ’s annyi legázolt sarjadék’ sirján, szónok nem bir elegendő optimismussal, hogy ezen tárgy’ sikerére ’s jövendőjére most számolhasson (1844 Pesti Hírlap CD61) | Pusztuló tájak, dőlt zsellérsorok (1936 Illyés Gyula 9274144, 322).

4. (ritk) ’erősen domborodó, dülledt 〈szem〉’ ❖ A száraz ajkak, dőlt szemek (1845 Garay János 8154023, 366) | Már őt, kinek rőt, torz nyaka És dűlt szeme csupa szenny (1919 Tóth Árpád ford.–Wilde CD01).

Ö: be~.

Vö. CzF. ~, dült · dűlt, dülten; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dőlt²

dőlt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévdől
II. melléknév 12C
1.
a vízszintestől v. a függőlegestől eltérő, ferde 〈helyzet〉, ill. ilyen helyzetű, állású 〈tárgy, dolog〉
[a patak] lejteni kezdvén, ’S döltt helyeken ſzágúldozván, tengerbe futítja Majd a’ vizit
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
a dali-táncz dült betükkel emlittetik, mint régi csángó és székely népdalkifejezés
(1855 Vasárnapi Újság)
A hajlékony bokor [a bóra után] lassan feltápászkodik, de még sokáig megtartja a szélmenti dűlött állást
(1894 Herman Ottó)
A plaketten kicsit dűltebb a homlokom, mint a valóságban, nem találod?
(1935 Füst Milán)
dőlten szedett szótagok
(1961 Gáldi László)
[A mosógépen] a kezelőpanel nagyobb az eddig megszokottnál és kissé dőlt helyzetű, így jobban kézre áll
(1998 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
kidőlt, nem élő 〈fa〉
Gondolj még elötted edj darab dűlt fát és edj majmot, mely veled nótára tántzot jár: eltsudálkozol, hogy a’ Világnak nagy, és közönséges teste a’ majomban érez, ért, tántzol, eszik, iszik, a’ dűlt fábann halgat rothad
(1773–1775 Bessenyei György¹)
(Krassó) az öll fa vágás kötelességét a Bánátra is kiterjesztetni kivánta, – eddig ott csak dült fát adott jobbágyainak a földes ur, most pedig már nyers gallyakat is fog adni tartozni
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
Mária Terézia 1767. évi urbáriuma megengedi a jobbágynak, hogy a maga szükségére dűlt és száraz fát, vagy ha ilyen nincs, nyerset vághat
(1959 Vajkai Aurél)
3. (átv is)
pusztulófélben levő, romos, ill. összedőlt, leomlott 〈fal, épület stb.〉
Olly vólt akkor Hazánk, mint egy puſzta vár, Melynek dlt falain, gyik, patkány Geriny jár
(1790 Gvadányi József)
dús, deli Férjet hozok, dőlt házam támaszát, S te báb, te kényes czifraság, daczolsz
(1832 Vörösmarty Mihály)
annyi dőlt remény, ’s annyi legázolt sarjadék’ sirján, szónok nem bir elegendő optimismussal, hogy ezen tárgy’ sikerére ’s jövendőjére most számolhasson
(1844 Pesti Hírlap)
Pusztuló tájak, dőlt zsellérsorok
(1936 Illyés Gyula)
4. (ritk)
erősen domborodó, dülledt 〈szem〉
A száraz ajkak, dőlt szemek
(1845 Garay János)
Már őt, kinek rőt, torz nyaka És dűlt szeme csupa szenny
(1919 Tóth Árpád ford.Wilde)
Ö: bedőlt
Vö. CzF. ~, dült · dűlt, dülten; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dőlt²

Beállítások