dőlt mn-i ign és mn
I. mn-i ign → dől.
II. mn 12C
1. ’a vízszintestől v. a függőlegestől eltérő, ferde 〈helyzet〉, ill. ilyen helyzetű, állású 〈tárgy, dolog〉’ ❖ [a patak] lejteni kezdvén, ’S döltt helyeken ſzágúldozván, tengerbe futítja Majd a’ vizit (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021007, 21) | a dali-táncz dült betükkel emlittetik, mint régi csángó és székely népdalkifejezés (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A hajlékony bokor [a bóra után] lassan feltápászkodik, de még sokáig megtartja a szélmenti dűlött állást (1894 Herman Ottó C2085, 26) | A plaketten kicsit dűltebb a homlokom, mint a valóságban, nem találod? (1935 Füst Milán CD10) | dőlten szedett szótagok (1961 Gáldi László 9167001, 32) | [A mosógépen] a kezelőpanel nagyobb az eddig megszokottnál és kissé dőlt helyzetű, így jobban kézre áll (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (ritk) ’kidőlt, nem élő 〈fa〉’ ❖ Gondolj még elötted edj darab dűlt fát és edj majmot, mely veled nótára tántzot jár: eltsudálkozol, hogy a’ Világnak nagy, és közönséges teste a’ majomban érez, ért, tántzol, eszik, iszik, a’ dűlt fábann halgat rothad (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044010, 122) | (Krassó) az öll fa vágás kötelességét a Bánátra is kiterjesztetni kivánta, – eddig ott csak dült fát adott jobbágyainak a földes ur, most pedig már nyers gallyakat is fog adni tartozni (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Mária Terézia 1767. évi urbáriuma megengedi a jobbágynak, hogy a maga szükségére dűlt és száraz fát, vagy ha ilyen nincs, nyerset vághat (1959 Vajkai Aurél 9750001, 23).
3. (átv is) ’pusztulófélben levő, romos, ill. összedőlt, leomlott 〈fal, épület stb.〉’ ❖ Olly vólt akkor Hazánk, mint egy puſzta vár, Melynek dlt falain, gyik, patkány Geriny jár (1790 Gvadányi József 7125003, 35) | dús, deli Férjet hozok, dőlt házam támaszát, S te báb, te kényes czifraság, daczolsz (1832 Vörösmarty Mihály C4535, 425) | annyi dőlt remény, ’s annyi legázolt sarjadék’ sirján, szónok nem bir elegendő optimismussal, hogy ezen tárgy’ sikerére ’s jövendőjére most számolhasson (1844 Pesti Hírlap CD61) | Pusztuló tájak, dőlt zsellérsorok (1936 Illyés Gyula 9274144, 322).
4. (ritk) ’erősen domborodó, dülledt 〈szem〉’ ❖ A száraz ajkak, dőlt szemek (1845 Garay János 8154023, 366) | Már őt, kinek rőt, torz nyaka És dűlt szeme csupa szenny (1919 Tóth Árpád ford.–Wilde CD01).
Ö: be~.
Vö. CzF. ~, dült · dűlt, dülten; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. dőlt²