döngöl ige 1c
1. ts ’〈laza szerkezetű anyagot, egyenetlen talajt v. más felületet vmely súlyos tárgy, eszköz v. gép (segítségével vki)〉 ütöget(ve tömörít, ill. simára ver)’ ❖ döngölni [=] földet egyengetni (1784 Kisded szótár C0815, 19) | A lángkemencék tűzhelyének belső részét és különösen alját nagy gonddal kell tűzálló és tüzes állapotban meg nem repedező anyaggal beburkolni; e végre a burkoló anyagot megmelegített vasbunkókkal keményre döngölik (1893 PallasLex. CD02) | – Nem jól vagyon ez így! – vagdosta bele sarkantyúját a sátor simára döngölt földjébe (1913 Laczkó Géza CD10) | [az ún. kallómalomban az ütőbotok] a szövetet folyamatosan döngölve azt szinte nemezszerűen sűrűre tömörítették (1991 Magyar néprajz CD47) | A szérűt minden évben fel kellett újítani vagy újra elkészíteni, mert a tél azt tönkretette. Leggyakrabban lóval letapostatták vagy szekérrel megjáratták. Ritkábban hengerezték, gyakrabban bunkóval döngölték (1999 Magyar néprajz CD47).
1a. ’〈vmely építményt agyagból, földből〉 ilyen eljárással létrehoz’ ❖ Ha a bányának valamely vágatában víz fakadt, melynek kihuzása nehézséget okozna: jó vízálló agyagból döngölt gáttal […] szokás a vizet elzárni (1893 PallasLex. CD02) | a telkes és féltelkes jobbágyoknak földből, sárból döngölt, hegyes vidéken fából készült házai (1929 Szekfű Gyula CD42) | Lovasberényben számos olyan épület maradt fenn, melynek falait löszből döngölték (1996 Természet Világa CD50).
1b. (átv is) ’〈vmely anyagot〉 tömörré ütögetve vhova töm, juttat’ ❖ puskákba döngölték a töltést (1913 Laczkó Géza CD10) | A faszerkezet a bányászatban biztosításként használatos fakalitkához hasonlított, közéje agyagot, homokot döngöltek (1984 Molnár László CD52) | [tömésfal készítésekor a földbe ásott] oszlopok közé egy-egy szál deszkát tettek, s az így kialakított formába döngölték a földet (1997 Magyar néprajz CD47) | A szovjet pártgépezet belénk akarta döngölni az orosz marxizmus nyelvét, s ez már nem volt ínyünkre (2005 Gyurkovics Tibor 3130001, 18).
2. ts ’többszöri ütéssel a földbe ver, erősít, ill. nyom vmit’ ❖ A kék fürdőnadrágos, bronzbarnára sült, vállas fiatalember a diófa alatt földbe döngölt kis asztalhoz lépett (1963 Rónay György 9573001, 234) | [Az út építésekor a rómaiak] a burkolóköveket alapozás nélkül, 1–2 soros rétegben döngölték a földbe (1981 Gömöri János CD52) | Az ingoványos talajba vaskos cölöpkötegeket […] döngöltek, és erre téglából készítettek stabil alapot (1995 Természet Világa CD50).
3. ts (átv is) ’üt-ver, püföl vkit’ ❖ az asszony meg-ragadta az Urát üstökénél fogva és irgalmatlanul döngöli (öklivel v. kulyakjával veri a’ hátát) (1790 Andrád Sámuel ford. C0617, 292) | Döngöli puffogvást István s János hada egymást (1867 Imets Fülöp Jákó C2166, 21) | A vad kovács, a szenvedés sötét pöröllyel döngöl engem (1930 Kosztolányi Dezső 9359166, 382) | Kapkodtam daccal fejemet. Vertek csak, döngöltek az évek (1936 Illyés Gyula 9274118, 290).
4. tn (ritk) ’a talajra ütve v. esve döngő hangot kelt vmi’ ❖ Döngöl a szarvas, der Hirsch rumpelt, ha sebes szökései alatt a talaj döng (1841 Athenaeum C0022, 4).
Ö: le~.
Fr: agyag, föld.
ÖU: be~, meg~, rá~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döng; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.