dönög (2c) l. döng¹

döng¹ ige 3c7deng (rég v. nyj) , dönög (rég v. nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈(üreges v. űrt fedő) kemény anyagú tárgy, dolog v. testrész〉 ütésre tompa, mély(, visszhangzó) hangot ad, ill. 〈zárt tér〉 ilyen hanggal van tele, attól visszhangzik’ ❖ Rivalt Trombitájok, két réz dobjok döngöt [!] (1790 Gvadányi József 7125004, 209) | És veri a mellét, hogy döng (1884 Petelei István 8361008, 115) | [az asszony] üti-veri a tizenhatos bordát a kifeszített vászonhoz, csak úgy döng belé a ház (1912 Malonyay Dezső CD07) | Egy sírdomb nagyot döngött, midőn Herman rálépett (1912 Krúdy Gyula CD54) | [Zöldszemű Péter és a táltos fia] birkóznak, küzdenek, hogy deng a föld alattuk (1955 A szegény ember vására C6100, 8).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈vminek csapódó, ütődő v. ütött súlyos tárgy, dolog, ill. azzal vki〉 tompa, mély hangot kelt’ ❖ Egy döngött ökleivel az ajtón (1857 e. Beöthy László¹ C0979, 126) | Elment. A kapu nagyot döngött utána (1939 Kosztolányi Dezsőné CD10) | a koporsón döngött a fagyott fekete föld (1944 Jékely Zoltán 9278088, 92) | [a szikla] döngve gurult lefelé, belezuhant a nádasba (1961 Lipták Gábor 9400001, 70).

1b. ’〈vmely mozgás v. jelenség〉 ilyen hangok kíséretében megy végbe’ ❖ Messze döng a lódobogás (1859 Thaly Kálmán C4129, 176) | döngöttek a warángok ütései a gálya oldalán (1886 Jókai Mór CD18) | nehéz léptek döngnek a lépcsőn (1947 Rónay György 9573129, 51) | döngő léptekkel haladtam végig a folyosón, hallják, hogy érkezem (1988 Kertész Imre² CD41).

2. tn ’〈működése közben〉 erős, robbanásszerű hangot ad vmi, ill. 〈vmely jelenség〉 ilyen hangok kíséretében megy végbe’ ❖ Egy Barlang van alól, s’ bé vájt Cyclops Huta. Aëtna Módja szerént dönög (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 59) | csattog a kard és döng az ágyú (1914 Kosztolányi Dezső 9359101, 65) | a versenyzők bevonulásakor döng a heavy metal (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈hely, tér〉 ilyen hanggal van tele, attól hangos, ill. visszhangzik’ ❖ miként döng A’ leveg, mikoronn, az hibázott fejsze-tsapásra, A’ kész óltártól valamelly bika bgve ki-rándúl (1808 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0830, 64) | Egyszerre megzendül s ropogva döng az erdő, Előre érezvén az égi háborút (1820–1827 Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 209) | Olykor az éjszaka kellős közepén eszeveszetten ugatni kezdenek az ágyuk. Reng a föld, döng a ház, pereg a vakolat (1947 Rónay György 9573129, 78).

2b. (rég, irod) ’erős(, mély) hangon énekel, harsog vki, ill. így szól vmi’ ❖ Régi, ’s igaz vád ez az énekesekre, Hogy barátjaiknak némák kérésekre, ’S kéretlenl mindég döngnek (1814 Kis János¹ ford.–Horatius 8240031, 105) | [A csatamezőn] ajkam mint mindenkor szoktam dalt dönge; eggy dalt, melly a’ hajdani kor’ erőseit magasztalá (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 76) | deng a’ kürt, lóra! (1816 Gömbös Antal C1901, 218).

3. tn (átv is) ’〈rovar〉 repülés közben szárnyával halkan zúgó hangot ad, dong, zümmög, ill. ilyen hangot adva repül’ ❖ [A méhek] eſtve felé laſſabban és laſſabban döngnek (1775 Molnár János 7232028, 178) | A’ méz hordó kis méh körűlöttök dengett (1817 Dukai Takách Judit C6092, 103) | korai őszi nap volt, darazsak döngtek a vadszőlő pirosló levelei között (1911 Krúdy Gyula CD54) | De mér e csönd? Az iszonyú Még légy se döng, Nem rág a szú (1924 Kosztolányi Dezső 9359178, 58) | Szúnyogdöngést hallok. Nem egyét, hanem mintha egy boly dönögne valahol, a szoba plafonja alatt (1966 Bernáth Aurél 9052003, 22).

3a. ts (ritk, irod) ’〈emberek tömege〉 csapatosan ellep vmit’ ❖ Az árnyasabbat [ti. utat] sok nép döngi (1851 Arany János C0080, 222).

4. tn ’rovarok dongására emlékeztető folyamatos, időnként el-elhalkuló hangot ad vmi v. ilyen hangon beszél v. énekel vki, ill. így szól, hangzik vmi’ ❖ férjével magában sokat vetekedik, dúl, fúl, morog, nyög, döng, még elszenderedik (1804 Verseghy Ferenc CD01) | A kurtakocsmákon dönög a’ muzsika (1852 Szelestey László C3930, 260) | Ozmonda szonátát énekel; tiszta, csengő hangja maga az élő áhítat, pater Renatus szép baritonja dönög halk kíséretül hozzá (1882 Jókai Mór CD18) | Sokszor danolászott, brummogva, dönögve (1930 Sásdi Sándor CD10) | Fönt egy gyors gép motorja döng láthatatlanúl (1955–1957 Somlyó György 9608006, 22).

4a. ts ’ilyen hangon mond v. énekel vki vmit’ ❖ eggy illyen éneket döngécselek, nem gondolok mellette sem rosszat sem jót, de csak döngöm mert gégémre ült (1816 Kazinczy Ferenc ford.–Goethe C2530, 116) | [az öregasszony] egy szál faggyúgyertya mellett elkezdett csendesen szálat eregetni, halkan dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.” (1862–1863 Jókai Mór CD18) | Egy kis darabig tovább döngik a leányok a melódiát. Azután csak a hárfa hallatszik (1926 Szép Ernő CD10) | Valami nótát dönögött magában (1957 Szegedi szótár C6400, 297).

4b. tn (irod) ’〈hely, tér〉 ilyen hanggal van tele, attól visszhangzik, ill. hangos’ ❖ Zúg, döng belül szegény Balázs feje (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 20) | [Tibor] fülében egyre tanárja szavai döngöttek: megmenteni, megmenteni [Hildát] (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3117, 84).

ÖU: fel~, körül~, vissza~.

Sz: döngécsel, döngő.

Vö. CzF. ~, dönög; ÉrtSz. ~, dönög; TESz.; ÉKsz. ~, dönög; SzT. döng[¹]; ÚMTsz. döng¹, dönög

dönög lásd döng¹
döng¹ ige 3c7
deng 3b9 (rég v. nyj)
dönög 2c (rég v. nyj)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
(üreges v. űrt fedő) kemény anyagú tárgy, dolog v. testrész〉 ütésre tompa, mély(, visszhangzó) hangot ad, ill. 〈zárt tér〉 ilyen hanggal van tele, attól visszhangzik
Rivalt Trombitájok, két réz dobjok döngöt [!]
(1790 Gvadányi József)
És veri a mellét, hogy döng
(1884 Petelei István)
[az asszony] üti-veri a tizenhatos bordát a kifeszített vászonhoz, csak úgy döng belé a ház
(1912 Malonyay Dezső)
Egy sírdomb nagyot döngött, midőn Herman rálépett
(1912 Krúdy Gyula)
[Zöldszemű Péter és a táltos fia] birkóznak, küzdenek, hogy deng a föld alattuk
(1955 A szegény ember vására)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈vminek csapódó, ütődő v. ütött súlyos tárgy, dolog, ill. azzal vki〉 tompa, mély hangot kelt
Egy döngött ökleivel az ajtón
(1857 e. Beöthy László¹)
Elment. A kapu nagyot döngött utána
(1939 Kosztolányi Dezsőné)
a koporsón döngött a fagyott fekete föld
(1944 Jékely Zoltán)
[a szikla] döngve gurult lefelé, belezuhant a nádasba
(1961 Lipták Gábor)
1b.
〈vmely mozgás v. jelenség〉 ilyen hangok kíséretében megy végbe
Messze döng a lódobogás
(1859 Thaly Kálmán)
döngöttek a warángok ütései a gálya oldalán
(1886 Jókai Mór)
nehéz léptek döngnek a lépcsőn
(1947 Rónay György)
döngő léptekkel haladtam végig a folyosón, hallják, hogy érkezem
(1988 Kertész Imre²)
2. tárgyatlan
〈működése közben〉 erős, robbanásszerű hangot ad vmi, ill. 〈vmely jelenség〉 ilyen hangok kíséretében megy végbe
Egy Barlang van alól, s’ bé vájt Cyclops Huta. Aëtna Módja szerént dönög
(1806 Nagy János² ford.Vergilius)
csattog a kard és döng az ágyú
(1914 Kosztolányi Dezső)
a versenyzők bevonulásakor döng a heavy metal
(1996 Magyar Hírlap)
2a.
〈hely, tér〉 ilyen hanggal van tele, attól hangos, ill. visszhangzik
miként döng A’ leveg, mikoronn, az hibázott fejsze-tsapásra, A’ kész óltártól valamelly bika bgve ki-rándúl
(1808 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Egyszerre megzendül s ropogva döng az erdő, Előre érezvén az égi háborút
(1820–1827 Batsányi János ford.Macpherson)
Olykor az éjszaka kellős közepén eszeveszetten ugatni kezdenek az ágyuk. Reng a föld, döng a ház, pereg a vakolat
(1947 Rónay György)
2b. (rég, irod)
erős(, mély) hangon énekel, harsog vki, ill. így szól vmi
Régi, ’s igaz vád ez az énekesekre, Hogy barátjaiknak némák kérésekre, ’S kéretlenl mindég döngnek
(1814 Kis János¹ ford.Horatius)
[A csatamezőn] ajkam mint mindenkor szoktam dalt dönge; eggy dalt, melly a’ hajdani kor’ erőseit magasztalá
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
deng a’ kürt, lóra!
(1816 Gömbös Antal)
3. tárgyatlan (átv is)
〈rovar〉 repülés közben szárnyával halkan zúgó hangot ad, dong, zümmög, ill. ilyen hangot adva repül
[A méhek] eſtve felé laſſabban és laſſabban döngnek
(1775 Molnár János)
A’ méz hordó kis méh körűlöttök dengett
(1817 Dukai Takách Judit)
korai őszi nap volt, darazsak döngtek a vadszőlő pirosló levelei között
(1911 Krúdy Gyula)
De mér e csönd? Az iszonyú Még légy se döng, Nem rág a szú
(1924 Kosztolányi Dezső)
Szúnyogdöngést hallok. Nem egyét, hanem mintha egy boly dönögne valahol, a szoba plafonja alatt
(1966 Bernáth Aurél)
3a. tárgyas (ritk, irod)
〈emberek tömege〉 csapatosan ellep vmit
Az árnyasabbat [ti. utat] sok nép döngi
(1851 Arany János)
4. tárgyatlan
rovarok dongására emlékeztető folyamatos, időnként el-elhalkuló hangot ad vmi v. ilyen hangon beszél v. énekel vki, ill. így szól, hangzik vmi
férjével magában sokat vetekedik, dúl, fúl, morog, nyög, döng, még elszenderedik
(1804 Verseghy Ferenc)
A kurtakocsmákon dönög a’ muzsika
(1852 Szelestey László)
Ozmonda szonátát énekel; tiszta, csengő hangja maga az élő áhítat, pater Renatus szép baritonja dönög halk kíséretül hozzá
(1882 Jókai Mór)
Sokszor danolászott, brummogva, dönögve
(1930 Sásdi Sándor)
Fönt egy gyors gép motorja döng láthatatlanúl
(1955–1957 Somlyó György)
4a. tárgyas
ilyen hangon mond v. énekel vki vmit
eggy illyen éneket döngécselek, nem gondolok mellette sem rosszat sem jót, de csak döngöm mert gégémre ült
(1816 Kazinczy Ferenc ford.Goethe)
[az öregasszony] egy szál faggyúgyertya mellett elkezdett csendesen szálat eregetni, halkan dönögve a zsoltár énekét: „Az Úr az én erősségem.”
(1862–1863 Jókai Mór)
Egy kis darabig tovább döngik a leányok a melódiát. Azután csak a hárfa hallatszik
(1926 Szép Ernő)
Valami nótát dönögött magában
(1957 Szegedi szótár)
4b. tárgyatlan (irod)
〈hely, tér〉 ilyen hanggal van tele, attól visszhangzik, ill. hangos
Zúg, döng belül szegény Balázs feje
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
[Tibor] fülében egyre tanárja szavai döngöttek: megmenteni, megmenteni [Hildát]
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
ÖU: feldöng, körüldöng, visszadöng
Sz: döngécsel, döngő
Vö. CzF. ~, dönög; ÉrtSz. ~, dönög; TESz.; ÉKsz. ~, dönög; SzT. döng[¹]; ÚMTsz. döng¹, dönög

Beállítások