dörmög ige 2c

1. tn ’〈állat, kül. medve〉 jellegzetes(, szaggatott), mély, morgó hangot hallat’ ❖ A’ Földi-medve egy lusta, dörmögő állat, fekete kótzos, vagy verhenyeges szőrei vagynak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 499) | a medve dörmög kalitkájában (1846 Jókai Mór C2246, 53) | A [szarvas]bika rigyetés [= üzekedés] idején bőg, orgonál, egyébként dörmög, böffent (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12) | magában dörmögő, nagyokat fújó borz (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. ’〈vkinek v. vminek a hangja〉 ilyen hangon szól, hangzik’ ❖ Mint az Északi Szélnek zúgása, a’ tölgy és jegenye fák közt dörmögni szokott, egy öszve zavart zúgolódás támada a’ Népben (1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry C4043, 47) | Zúgó füleiben vad muzsika dörmög (1862 Arany János C0640, 24) | mély, dörmögő hangon halkan énekelni kezdett (1971 Szemlér Ferenc 9655002, 225).

2. tn ’〈személy, kül. férfi〉(fojtott,) tompa, mély hangon beszél, ill. elégedetlenségét, rosszallását ilyen hangon fejezi ki’ ❖ feleséged egész nap ne dörmögjön és tsikorogjon rajtad (1782 Kónyi János C2729, 162) | Végre elfordul tőle [ti. a feleségétől] s Hátszegihez dörmög félhangon: – Fatális dolog, mikor az ember után így bolondul a tulajdon felesége (1860 Jókai Mór C2253, 92) | Bezzeg dörmögött Döme hajdan, mikor Cenci a papokkal paktált s fölvitte a fiút a rezidenciába (1926 Babits Mihály C0699, 39) | Hiába dörmögtek, borotválkoztak, vállasodtak a keletnémet úszónők, a [dopping]vizsgálatok rendre azt állapították meg, hogy az eredmény negatív (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts ’ilyen hangon(, elégedetlenkedve, zsörtölődve) mond vmit’ ❖ minden papságot tsak abban tartanak, hogy Misét szolgáltassanak, a’ Bréviáriumot drmögjék (1786 Szacsvay Sándor C3786, 50) | dörmögni kezdtek bosszus dolgokat (1844 Petőfi Sándor C3506, 157) | – Mennyi éhenkórász… mennyi haszontalan lézengő… – dörmögi magában egy katonás járású, kopottas, de tiszta öltözékű, szőkeszakállas ifjú, aki mogorva szemöldökkel siet át a hídon (1931 Sárközi György 9587010, 75) | – Jó helyed lesz itt – dörmögte Halász a poharába. – Van, amikor havi nyolcszáz is összejön a jattokból (1989 Bólya Péter 1023008, 122).

Ö: dirmeg-dörmög, el¹.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dörmög ❖ ige ◦ 2c ◦
permalink
1. tárgyatlan
〈állat, kül. medve〉 jellegzetes(, szaggatott), mély, morgó hangot hallat
A’ Földi-medve egy lusta, dörmögő állat, fekete kótzos, vagy verhenyeges szőrei vagynak
(1799 Fábián József ford.–Raff)
a medve dörmög kalitkájában
(1846 Jókai Mór)
A [szarvas]bika rigyetés [= üzekedés] idején bőg, orgonál, egyébként dörmög, böffent
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
magában dörmögő, nagyokat fújó borz
(1995 Magyarország állatvilága)
1a.
〈vkinek v. vminek a hangja〉 ilyen hangon szól, hangzik
Mint az Északi Szélnek zúgása, a’ tölgy és jegenye fák közt dörmögni szokott, egy öszve zavart zúgolódás támada a’ Népben
(1790 Szirmay Antal ford.–Keresztúry)
Zúgó füleiben vad muzsika dörmög
(1862 Arany János)
mély, dörmögő hangon halkan énekelni kezdett
(1971 Szemlér Ferenc)
2. tárgyatlan
〈személy, kül. férfi〉 (fojtott,) tompa, mély hangon beszél, ill. elégedetlenségét, rosszallását ilyen hangon fejezi ki
feleséged egész nap ne dörmögjön és tsikorogjon rajtad
(1782 Kónyi János)
Végre elfordul tőle [ti. a feleségétől] s Hátszegihez dörmög félhangon: – Fatális dolog, mikor az ember után így bolondul a tulajdon felesége
(1860 Jókai Mór)
Bezzeg dörmögött Döme hajdan, mikor Cenci a papokkal paktált s fölvitte a fiút a rezidenciába
(1926 Babits Mihály)
Hiába dörmögtek, borotválkoztak, vállasodtak a keletnémet úszónők, a [dopping]vizsgálatok rendre azt állapították meg, hogy az eredmény negatív
(2000 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas
ilyen hangon(, elégedetlenkedve, zsörtölődve) mond vmit
minden papságot tsak abban tartanak, hogy Misét szolgáltassanak, a’ Bréviáriumot drmögjék
(1786 Szacsvay Sándor)
dörmögni kezdtek bosszus dolgokat
(1844 Petőfi Sándor)
– Mennyi éhenkórász… mennyi haszontalan lézengő… – dörmögi magában egy katonás járású, kopottas, de tiszta öltözékű, szőkeszakállas ifjú, aki mogorva szemöldökkel siet át a hídon
(1931 Sárközi György)
– Jó helyed lesz itt – dörmögte Halász a poharába. – Van, amikor havi nyolcszáz is összejön a jattokból
(1989 Bólya Péter)
Ö: dirmeg-dörmög, el¹
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪dörmöl (dörmög)

Beállítások