dörmögés fn 4B

1. ’a dörmög igével kifejezett cselekvés’ ❖ Dörgöldés: morgolódás, dörmögés (1784 Kisded szótár C0815, 99).

2. ’vmely állat, kül. medve által kiadott, rendsz. a fajtára jellemző hang’ ❖ De utóbb győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal fonott végű karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörmögést hallotta jönni (1853 Jókai Mór 8209014, 162) | A vén, erős, golyóraérett bikák keveset bőgnek, sutáik feletti uralmukat a harcias harsogás nélkül is biztonságban tudják, ha néha hallatják is hangjukat, az inkább mély hörgés, dörmögés, de nem az igazi visszhangzó bőgés (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 20) | [A hörcsög] a legkisebb okból mindenkivel szembeszáll, mély és tompa dörmögést hallat (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a fiú nevetésében, mely baritonhanggal kezdődött és basszusban végződött, volt valami a medve dörmögéséből (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 70).

3. (fojtott,) tompa, mély emberi hang, ill. ilyen hangon kifejezett elégedetlenkedés, rosszallás’ ❖ Susurramen […] dörmögés, suttogás (1818 Lexicon trilingve C3044, 1423. hasáb) | a meggyzettetésbl származó elkedvetlenedést eleinten komor tekíntettel, ’s utóbb dörmögéssel kezdették kijelenteni (1825 Kis János¹ C2666, 138) | A kárt ugyan nem fizethetik meg, de azt a szidást, gyalázást, dörmögést nehezebb elviselni, mint talán a kárt megtéríteni (1941 Veres Péter 9771013, 123) | Csaba, az áruját mélybasszus dörmögéssel kínáló, városszerte ismert pereces (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dörmög; ÉKsz.

dörmögés főnév 4B
1.
a dörmög igével kifejezett cselekvés
Dörgöldés: morgolódás, dörmögés
(1784 Kisded szótár)
2.
vmely állat, kül. medve által kiadott, rendsz. a fajtára jellemző hang
De utóbb győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal fonott végű karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörmögést hallotta jönni
(1853 Jókai Mór)
A vén, erős, golyóraérett bikák keveset bőgnek, sutáik feletti uralmukat a harcias harsogás nélkül is biztonságban tudják, ha néha hallatják is hangjukat, az inkább mély hörgés, dörmögés, de nem az igazi visszhangzó bőgés
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
[A hörcsög] a legkisebb okból mindenkivel szembeszáll, mély és tompa dörmögést hallat
(1929 Az állatok világa ford.)
a fiú nevetésében, mely baritonhanggal kezdődött és basszusban végződött, volt valami a medve dörmögéséből
(1978 Kabdebó Tamás)
3.
(fojtott,) tompa, mély emberi hang, ill. ilyen hangon kifejezett elégedetlenkedés, rosszallás
Susurramen […] dörmögés, suttogás
(1818 Lexicon trilingve)
a meggyzettetésbl származó elkedvetlenedést eleinten komor tekíntettel, ’s utóbb dörmögéssel kezdették kijelenteni
(1825 Kis János¹)
A kárt ugyan nem fizethetik meg, de azt a szidást, gyalázást, dörmögést nehezebb elviselni, mint talán a kárt megtéríteni
(1941 Veres Péter)
Csaba, az áruját mélybasszus dörmögéssel kínáló, városszerte ismert pereces
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dörmög; ÉKsz.

Beállítások