aligmúlt mn és fn 2A1 (rég)

I. mn

1. ’nemrég elmúlt, nemrég történt, ill. nemrég befejeződött 〈időszak, esemény stb.〉’ ❖ ha átképzelem ez alig mult napokat: úgy érzem magam, mint mikor egy szép álomból félig eszmélve hallom reggel a körülem fönjárók szavait (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 99) | ma az egész város az aligmult napok véres eseményeinek részletességeivel […] foglalkozik (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 32) | Lengyelhon földarabolása nem-e az utolsó aligmult tény (1884 Szentpály Janka C3964, 23) | legelőször is az aligmúlt benyomások emlékezési képei vesznek el (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 183) | aligmúlt tegnapok (1985 Chak István 2007018, 357).

2. aligmúlt idő (Nyelvt) ’elbeszélő múlt, félmúlt, imperfectum’ ❖ A’ köz alígmúlt id az elſ Hajtogatáſban mindenkor éle az elſ ſemélyben (1790 Főldi János C1759, 174) | a’ vág és lel reguláris ígéknek második személlyei az alligmúltt üdben vágál, lelél (1818 Verseghy Ferenc C4415, 219) | Aligmult idő, melly a’ cselekvést […] elmultnak mondja ugyan, de egy másik cselekvés tekintetében jelenlévőnek is láttatja (1835 Vajda Péter C4667, 37).

II. fn

1. ’nemrég elmúlt időszak; közelmúlt’ ❖ a’ rövid aligmult való’ képeivel (1842 Sárosi Gyula 8404076, 378) | gondjai, az aligmult emlékei s a közeljövő aggodalmai, aludni nem hagyták (1884 Szász Károly² ford.–Black C3845, 163) | A régmult körvonalai, részletei mindig jobban kiválnak előttünk, mint az aligmultéi (1885 Vadnay Károly C3609, 7).

2. (Nyelvt) ’elbeszélő múlt, félmúlt, imperfectum’ ❖ még inkább erősíteni látszik ezt az óhajtó mód aligmultja (1826 Vörösmarty Mihály C4538, 158) | az alig multat a multtal pedig seholsem fogja találni összezagyválva (1878 Egyetemes Filológiai Közlöny C0097, 131) | hallani még az ék, ám, ém úgynevezett aligmúltat (1879 Arany János C0654, 410).

Vö. CzF.

aligmúlt melléknév és főnév 2A1 (rég)
I. melléknév
1.
nemrég elmúlt, nemrég történt, ill. nemrég befejeződött 〈időszak, esemény stb.〉
ha átképzelem ez alig mult napokat: úgy érzem magam, mint mikor egy szép álomból félig eszmélve hallom reggel a körülem fönjárók szavait
(1846–1847 Szendrey Júlia)
ma az egész város az aligmult napok véres eseményeinek részletességeivel […] foglalkozik
(1848 Kossuth Hírlapja)
Lengyelhon földarabolása nem-e az utolsó aligmult tény
(1884 Szentpály Janka)
legelőször is az aligmúlt benyomások emlékezési képei vesznek el
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
aligmúlt tegnapok
(1985 Chak István)
2.
(csak szókapcsolatban)
aligmúlt idő (Nyelvt)
A’ köz alígmúlt id az elſ Hajtogatáſban mindenkor éle az elſ ſemélyben
(1790 Főldi János)
a’ vág és lel reguláris ígéknek második személlyei az alligmúltt üdben vágál, lelél
(1818 Verseghy Ferenc)
Aligmult idő, melly a’ cselekvést […] elmultnak mondja ugyan, de egy másik cselekvés tekintetében jelenlévőnek is láttatja
(1835 Vajda Péter)
II. főnév
1.
nemrég elmúlt időszak; közelmúlt
a’ rövid aligmult való’ képeivel
(1842 Sárosi Gyula)
gondjai, az aligmult emlékei s a közeljövő aggodalmai, aludni nem hagyták
(1884 Szász Károly² ford.Black)
A régmult körvonalai, részletei mindig jobban kiválnak előttünk, mint az aligmultéi
(1885 Vadnay Károly)
2. (Nyelvt)
még inkább erősíteni látszik ezt az óhajtó mód aligmultja
(1826 Vörösmarty Mihály)
az alig multat a multtal pedig seholsem fogja találni összezagyválva
(1878 Egyetemes Filológiai Közlöny)
hallani még az ék, ám, ém úgynevezett aligmúltat
(1879 Arany János)
Vö. CzF.

Beállítások