dudál ige 1a

1. tn ’bőrdudán, es. más fúvós hangszeren játszik, ill. ezzel tülkölő jelzőhangot ad’ ❖ Ha valaki vígan él, vígan él, A juhász éppen úgy él. Zőld erdőben, zőld mezőben Sétál, dudál, furuglyál (1785 k. Debreceni diákirodalom 7495006, 25) | a’ negyedik sereg eltt, melly a’ Skótziai vala, dudások dudálának (1804 Magyar Könyvház 7445034, 46) | ültél egész nap mint Corin, dudálva Zabszár tilinkón s a szép Phillidának Szerelmet búgva (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 157) | ő dudál minden valamirevaló lakadalomban a vidéken (1881 Mikszáth Kálmán 8312029, 66) | A torony erkélyén dudált az őr, mint Zsigmond király idejében (1916 Krúdy Gyula CD54) | Apánk akkor dudált, mi énekeltünk. De fújtuk reggel is a trombitát, apám meg a kürtöt (1997 Magyar Hírlap CD09) | dudál a disznócsordás, ki kell hajtsam a süldőt (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. ts ’〈ember bőrdudán, es. más fúvós hangszeren, ill. fúvós hangszer dallamot, dalt〉 játszik’ ❖ Ossián is tillinkóval Juhász nótákat dudál (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4641, 87) | vitézi csatadalt Dudáltatok mögöttünk (1848 Petőfi Sándor 8366356, 55) | a színfalak mögül megszólalt egy csimpolya hangja, rákezdte dudálni a furcsa népdalt (1877 Jókai Mór CD18).

2. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈gépjármű, hajó, ill. ember gépjármű dudájával〉 erős, éles, tülkölő hangot ad’ ❖ A kocsik elzörögnek sorba, Dudál az auto (1912 Szép Ernő 9665002, 9) | A lány parancsolóan dudált egy hosszút, mire a szigorúan zárt tölgyfakapu kinyílt [az autó előtt] (1939 Hunyady Sándor 9266002, 20) | [A gőzhajók] dudáltak, ha menetük úgy kívánta. Kettőt kiált a hajó, ha parthoz áll. Hármat, ha megfordul (1974 Tóth Béla² 2049010, 12) | [a közlekedési miniszter] maga vezette a vonatot, dudált is (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ember, ill. hangadásra való eszköz〉 vmit, vmely időpont elérkeztét, kül. vminek a kezdetét v. végét átható hanggal jelzi’ ❖ Mire elsőt dudált a gyár: ő már terítgette a vizes ruhákat (1932 Gelléri Andor Endre C4972, 123) | nyugodtan aludt, amíg nem dudált az elsőbéres (1940 Veres Péter 9771008, 42) | A gyár dudál, az őszi mozdulatlanságban messze hallik a hang (1951 Tamás Gáspár C3634, 424).

4. tn (irod) ’〈szél〉 fütyülő, süvítő, zúgó hangot ad’ ❖ [a tetőn] a szél játéka dudálva seper (1894 Bársony István C4964, 106) | a vén vihar görbe villámra támaszkodva jár, tüskeszakállú rózsáknak dudál (1928 József Attila 9282016, 34) | Üszkök között port verve, átkozódva, dögletes, füstös szél dudált (1939 Jékely Zoltán 9278005, 7) | Az utcákon a szél dudál (1956 Havas Ervin 9231014, 29).

5. ts (kissé rég, biz) ’〈ember(i hang)〉 határozottan, indulatosan közöl, mond vmit’ ❖ még gyermek korában azt dudálták szüntelen fülébe[:] Az Angol ló egy üvegházi, egy mesterséges plánta (1828 Széchenyi István C3887, 139) | Év közben Prutyi [ti. a tanító] tőlem firkálhat, kotyoghat, zöröghet és dudálhat, amit akar, az nekem smafu (1912 Ambrus Zoltán CD10) | oly sokat dudálta neki haragját s gyűlöletét mindezek ellen (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 181) | ne ezt a masinát [ti. a rádiót] törje össze, mer ez nem csinálta se a háborút, se az éhinséget […]. Ez csak dudálja, amit az urak belediktálnak (1943 Gábor Andor 9163014, 21).

6. tn (nyj) ’〈csecsemő, kisgyerek〉 emlőből táplálkozik; szopik’ ❖ Egy anyácska mellei voltak, […] s már én láttam is dudálni a kis újszülöttünket (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 131).

7. tn (nyj) ’〈macska〉 dorombol’ ❖ A macska dudál, a’ kutya ásit (1843 Nagy Ignác C7134, 331) | Lábainál nagy kandúr dudál (1844 Életképek C0100, 224) | A kis macska oda mėnt a szép lány mellé, dudált, színėskėdėtt (1914 Hagyományok: mesék C5693, 31) | dudáll […]: dorombol (1952 Magyar Nyelv C5894, 215).

7a. (nyj) ’〈rovar, kül. légy〉 zümmög, dönög’ ❖ a zöld legyecske döngött, dudált vidáman (1904 Mikszáth Kálmán CD04) | [a tejesedényeken] már dudálnak a legyek (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm. ~, kesztyű; TESz. duda; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

dudál ige 1a
1. tárgyatlan
bőrdudán, es. más fúvós hangszeren játszik, ill. ezzel tülkölő jelzőhangot ad
Ha valaki vígan él, vígan él, A juhász éppen úgy él. Zőld erdőben, zőld mezőben Sétál, dudál, furuglyál
(1785 k. Debreceni diákirodalom)
a’ negyedik sereg eltt, melly a’ Skótziai vala, dudások dudálának
(1804 Magyar Könyvház)
ültél egész nap mint Corin, dudálva Zabszár tilinkón s a szép Phillidának Szerelmet búgva
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
ő dudál minden valamirevaló lakadalomban a vidéken
(1881 Mikszáth Kálmán)
A torony erkélyén dudált az őr, mint Zsigmond király idejében
(1916 Krúdy Gyula)
Apánk akkor dudált, mi énekeltünk. De fújtuk reggel is a trombitát, apám meg a kürtöt
(1997 Magyar Hírlap)
dudál a disznócsordás, ki kell hajtsam a süldőt
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a. tárgyas
〈ember bőrdudán, es. más fúvós hangszeren, ill. fúvós hangszer dallamot, dalt〉 játszik
Ossián is tillinkóval Juhász nótákat dudál
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
vitézi csatadalt Dudáltatok mögöttünk
(1848 Petőfi Sándor)
a színfalak mögül megszólalt egy csimpolya hangja, rákezdte dudálni a furcsa népdalt
(1877 Jókai Mór)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈gépjármű, hajó, ill. ember gépjármű dudájával〉 erős, éles, tülkölő hangot ad
A kocsik elzörögnek sorba, Dudál az auto
(1912 Szép Ernő)
A lány parancsolóan dudált egy hosszút, mire a szigorúan zárt tölgyfakapu kinyílt [az autó előtt]
(1939 Hunyady Sándor)
[A gőzhajók] dudáltak, ha menetük úgy kívánta. Kettőt kiált a hajó, ha parthoz áll. Hármat, ha megfordul
(1974 Tóth Béla²)
[a közlekedési miniszter] maga vezette a vonatot, dudált is
(1997 Országgyűlési Napló)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈ember, ill. hangadásra való eszköz〉 vmit, vmely időpont elérkeztét, kül. vminek a kezdetét v. végét átható hanggal jelzi
Mire elsőt dudált a gyár: ő már terítgette a vizes ruhákat
(1932 Gelléri Andor Endre)
nyugodtan aludt, amíg nem dudált az elsőbéres
(1940 Veres Péter)
A gyár dudál, az őszi mozdulatlanságban messze hallik a hang
(1951 Tamás Gáspár)
4. tárgyatlan (irod)
〈szél〉 fütyülő, süvítő, zúgó hangot ad
[a tetőn] a szél játéka dudálva seper
(1894 Bársony István)
a vén vihar görbe villámra támaszkodva jár, tüskeszakállú rózsáknak dudál
(1928 József Attila)
Üszkök között port verve, átkozódva, dögletes, füstös szél dudált
(1939 Jékely Zoltán)
Az utcákon a szél dudál
(1956 Havas Ervin)
5. tárgyas (kissé rég, biz)
〈ember(i hang) határozottan, indulatosan közöl, mond vmit
még gyermek korában azt dudálták szüntelen fülébe[:] Az Angol ló egy üvegházi, egy mesterséges plánta
(1828 Széchenyi István)
Év közben Prutyi [ti. a tanító] tőlem firkálhat, kotyoghat, zöröghet és dudálhat, amit akar, az nekem smafu
(1912 Ambrus Zoltán)
oly sokat dudálta neki haragját s gyűlöletét mindezek ellen
(1922 Móricz Zsigmond)
ne ezt a masinát [ti. a rádiót] törje össze, mer ez nem csinálta se a háborút, se az éhinséget […]. Ez csak dudálja, amit az urak belediktálnak
(1943 Gábor Andor)
6. tárgyatlan (nyj)
〈csecsemő, kisgyerek〉 emlőből táplálkozik; szopik
Egy anyácska mellei voltak, […] s már én láttam is dudálni a kis újszülöttünket
(1941 Gelléri Andor Endre)
7. tárgyatlan (nyj)
〈macska〉 dorombol
A macska dudál, a’ kutya ásit
(1843 Nagy Ignác)
Lábainál nagy kandúr dudál
(1844 Életképek)
A kis macska oda mėnt a szép lány mellé, dudált, színėskėdėtt
(1914 Hagyományok: mesék)
dudáll […]: dorombol
(1952 Magyar Nyelv)
7a. (nyj)
〈rovar, kül. légy〉 zümmög, dönög
a zöld legyecske döngött, dudált vidáman
(1904 Mikszáth Kálmán)
[a tejesedényeken] már dudálnak a legyek
(1999 e. Kocsis Rózsi)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm. ~, kesztyű; TESz. duda; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások