dukál tn ige 1a3 (3. sz-ben)

1. (/biz)(megérdemelten) (ki)jár vkinek, vminek vmi’ ❖ Battyányi Lajos lett miniszterelnökké, Mert a szabadságot pártolta örökké. […] Ő a jobb érzésű nagy uraknak feje, Dukál hát neki a kormány első helye (1849 Sárosi Gyula C3705, 4) | Ott aztán megkapta, ami dukált, a főparancsnok lehordta érdeme szerint (1884 Jókai Mór CD18) | ami eleség ott van, azt az anyabirka is feleszi, már pedig annak dukál az elsőség (1911 Malonyay Dezső 8292022, 66) | [a vén kulcsárnak] száz szűz dukál (1986 Szepesi Attila 9666005, 27) | a Makovecz-féle művészeti akadémiának hasonló státus dukálna, mint a Széchenyi Akadémiának (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈vmely pénzösszeg, fizetés, (természetbeni) járandóság〉 megillet vkit, jussaként, ill. jogos tartozásul jár vkinek’ ❖ kérdés támadt, mennyi fa ducál? (1848 Március Tizenötödike C3027, 615) | [Jelky András] naponként pontosan fölvette a hollandi kormány zsold fejében járó réz garasát, a neki dukáló két marék rizzsel, félfont ürühússal, fél meszely eczettel és három font kenyérrel együtt (1872 Hevesi Lajos 8184002, 146) | a papnak minden lépésér fizetés dukál (1917 Móricz Zsigmond CD10) | egy nagyobb perérték után egy magasabb végrehajtási összeg dukál (1994 Országgyűlési Napló CD62).

2. (rendsz. határozói bővítménnyel) (/vál)(vhogy) illik, járja, ill. szokásban van’ ❖ kiki amint dukál, megkapja a maga istáczióját [= helyét] (1841 Vahot Imre C4630, 11) | benézek az ablakon, nem ül-e ott valami jó ismerős, akinek vidéki szokás szerint a „jó reggel” – köszöntés dukál (1889 Tábori Róbert 8459003, 170) | Életrajzot az elődökkel, a származással dukál kezdeni (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Elszégyelltem magamat, aztán megmondtam a nevemet, még apám nevét is, ahogy az a szláv szokás szerint dukál (2009 Schober Ottó 3244002, 158).

2a. (/vál) ’illik, való vmihez v. vhova (vmi)’ ❖ Szalonhoz úri ruha dukál (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | Voltak négyszögletesen kivágott fekete ruhák és bő ujjú ruhák, amelyek alá ráncba szedett, galléros patyolating dukált (1926 Krúdy Gyula CD54) | A sült csirkéhez, kacsához, libához, a pecsenyének megsütött gyöngytyúkhoz általában vörös bor dukál (1980 Unger Károly 2206025, 9) | Ha nyitva van a kabrió, a csomagtartó térfogata lecsökken, zárt tetővel viszont akkora, amennyi a négy kényelmes üléshez dukál (1995 Magyar Hírlap CD09).

2b. (rég) ’〈vmely cselekedetre vonatkoztatva:〉 szabad, lehet, ill. engedélyezve van’ ❖ Azt mégse álmodná meg, hogy mi történt Ott, hol az „anyjok” és „a lyány” lakik; Az ember ilyet sose képzel önként, Nem is dukál az eskető papig Gondolni rá (1850 Arany János CD01) | ha már egyszer eszik, innia is dukál (1873 Mikszáth Kálmán 8312043, 33) | Azt hitte Szerénka, hogy ő is afféle színinövendék vagy kóristané, akinek dukál e jöttment néppel barátkozni (1921 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. dukál · dúkál; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

dukál tárgyatlan ige 1a3 (3. sz-ben)
1. (/biz)
(megérdemelten) (ki)jár vkinek, vminek vmi
Battyányi Lajos lett miniszterelnökké, Mert a szabadságot pártolta örökké. […] Ő a jobb érzésű nagy uraknak feje, Dukál hát neki a kormány első helye
(1849 Sárosi Gyula)
Ott aztán megkapta, ami dukált, a főparancsnok lehordta érdeme szerint
(1884 Jókai Mór)
ami eleség ott van, azt az anyabirka is feleszi, már pedig annak dukál az elsőség
(1911 Malonyay Dezső)
[a vén kulcsárnak] száz szűz dukál
(1986 Szepesi Attila)
a Makovecz-féle művészeti akadémiának hasonló státus dukálna, mint a Széchenyi Akadémiának
(1994 Magyar Hírlap)
1a.
〈vmely pénzösszeg, fizetés, (természetbeni) járandóság〉 megillet vkit, jussaként, ill. jogos tartozásul jár vkinek
kérdés támadt, mennyi fa ducál?
(1848 Március Tizenötödike)
[Jelky András] naponként pontosan fölvette a hollandi kormány zsold fejében járó réz garasát, a neki dukáló két marék rizzsel, félfont ürühússal, fél meszely eczettel és három font kenyérrel együtt
(1872 Hevesi Lajos)
a papnak minden lépésér fizetés dukál
(1917 Móricz Zsigmond)
egy nagyobb perérték után egy magasabb végrehajtási összeg dukál
(1994 Országgyűlési Napló)
2. (rendsz. határozói bővítménnyel) (/vál)
(vhogy) illik, járja, ill. szokásban van
kiki amint dukál, megkapja a maga istáczióját [= helyét]
(1841 Vahot Imre)
benézek az ablakon, nem ül-e ott valami jó ismerős, akinek vidéki szokás szerint a „jó reggel” – köszöntés dukál
(1889 Tábori Róbert)
Életrajzot az elődökkel, a származással dukál kezdeni
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
Elszégyelltem magamat, aztán megmondtam a nevemet, még apám nevét is, ahogy az a szláv szokás szerint dukál
(2009 Schober Ottó)
2a. (/vál)
illik, való vmihez v. vhova (vmi)
Szalonhoz úri ruha dukál
(1882 Mikszáth Kálmán)
Voltak négyszögletesen kivágott fekete ruhák és bő ujjú ruhák, amelyek alá ráncba szedett, galléros patyolating dukált
(1926 Krúdy Gyula)
A sült csirkéhez, kacsához, libához, a pecsenyének megsütött gyöngytyúkhoz általában vörös bor dukál
(1980 Unger Károly)
Ha nyitva van a kabrió, a csomagtartó térfogata lecsökken, zárt tetővel viszont akkora, amennyi a négy kényelmes üléshez dukál
(1995 Magyar Hírlap)
2b. (rég)
〈vmely cselekedetre vonatkoztatva:〉 szabad, lehet, ill. engedélyezve van
Azt mégse álmodná meg, hogy mi történt Ott, hol az „anyjok” és „a lyány” lakik; Az ember ilyet sose képzel önként, Nem is dukál az eskető papig Gondolni rá
(1850 Arany János)
ha már egyszer eszik, innia is dukál
(1873 Mikszáth Kálmán)
Azt hitte Szerénka, hogy ő is afféle színinövendék vagy kóristané, akinek dukál e jöttment néppel barátkozni
(1921 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. dukál · dúkál; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások