dulakodás fn 4A
1. ’a dulakodik igével kifejezett cselekvés’ ❖ Hadban és Tſatában, vagy akármi Dulakodásban az Orſzág ellenségeivel (1791 Balia Sámuel C0747, 87).
2. (rég, Tört) ’〈ókori ünnepi játékok részeként:〉 a birkózással azonos gimnasztikai versenyszám, ill. a birkózás mint sportesemény v. játék’ ❖ [az Augustus császár születésnapját ünneplő római cirkuszi játékok része a] Keſztyüs ököllel való verekedés. A’ Dulakodás (1791 Parnasszusi időtöltés 7036012, 43) | A’ Játékok ſok féle lovaglás, ’Sidázás, Hintózás, Dulakodás [= dzsidával való viaskodás] (1794 Parnasszusi időtöltés C0125, 21).
3. (kissé rég) ’(elmérgesedett) viszálykodás, vetélkedés, (durva, nemtelen) versengés (vmilyen cél érdekében)’ ❖ Ezen szellem azt kivánja, hogy magok között, egyedül csak nemes vetélkedésnek, és semmi esetre nem irigy dulakodásnak levén helye, [a színészek] mindenkor az egész szintestület tekintetét és becsületét hordozzák szemeik előtt (1841 Pesti Hírlap CD61) | már most van az országnak királynéja és ezentul vége a bajnak meg a dulakodásnak (1871 Rákosi Jenő 8385003, 5) | Nemes dulakodás fejlődik ki a gyöngéd keblek között, ki ápolt-istápolt többet a másiknál (1881 Budapesti Hírlap 8608001, 4) | Minden egyén egy külön morál, külön idea, külön életszisztéma akar lenni. És ebben a dulakodásban azok az ideák győznek, melyekben akkor a társadalom életősztöne a lehető legélhetőbb ideákat érzi meg (1911 Szabó Dezső CD10) | A koalíciós pártok dulakodása megbénítja a kormány működését (1995 Magyar Hírlap CD09).
4. ’verekedés, egymás ütlegelése’ ❖ [Adolf] éktelen lármával Sambónak rontott s azt ütlegelni kezdette. A körülállók jóizüen nevettek e dulakodáson (1894 Fésűs György ford.–Beecher Stowe 8143002, 99) | A fickónak sikerült kicsavarnia Osvaldo kezét és két marokra fogta a fegyvert, hogy elvegye tőle. A dulakodásban leesett a szalmakalapja (1955 Határ Győző ford.–Pratolini 9227039, 101) | A tömeg a gyilkosra veti magát. Veszett dulakodás támad (1981 Dénes Tibor 9812003, 192) | A dulakodás közben a flóbert típusú pisztoly elsült (1999 Magyar Hírlap CD09).
4a. (ritk) ’(játékos) lökdösődés, huzakodás’ ❖ [a posztón való osztozkodás] gyermekes dulakodással ment többnyire végbe (1867 Salamon Ferenc 8402003, 179) | [Galgó] maga elé rajzolta az édes dulakodásokat, amelyeket a lakásán fog megvívni Elvirával (1943 e. Harsányi Zsolt 9226003, 89).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.