durák fn 3A1

1. (Ját) ’rendsz. magyar kártyával tetszőleges számú játékos által játszott, egyszerű szabályokon alapuló kártyajáték, amelyben a játékosoknak az a céljuk, hogy megszabaduljanak a kezükben levő lapoktól’ ❖ a nemzetes asszony […] a kapitánynyal kártyázott durákot és márjást (1863 Kazár Emil C2509, 22) | A borotválatlan, lehasznált emberek nekibúsultan sakkoznak, malmoznak, durákot játszanak a piszkos kártyákkal (1929 Kassák Lajos CD10) | [Peches Grúber] három napja kártyázott a Fehér Ökörben: tarokkot játszott városi kisurakkal, durákot a kupecekkel, alsóst, pihenésül, az udvaron a kocsisokkal (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég, Ját) ’ennek a játéknak a vesztese’ ❖ a játékban vesztett játszót duráknak hivják (1888 Porzsolt Kálmán C3429, 91) | Kinek nincsen ándungja, mersze, Játékban nem nyerhet soha. Ha belefog, bizton durák lesz (1902 Borsszem Jankó júl. 20. C5021, 2) | Dur… durr… durrr… nevetett mindenki a tímár felé, mert ő jött be először duráknak (1912 F. Kernách Ilona CD10) | Akinél utolsóként kártya marad, az lesz a játék vesztese, a durák (1993 KártyaLex. C7085, 90).

2. (tréf) ’〈megszólításként is:〉 bolond, ostoba, ügyefogyott személy’ ❖ Aztán ne olyan alacsonyra szegezd [a hirdetményt], hogy könnyen letéphessék, hanem jó magasra, te „durák(1877 Jókai Mór CD18) | [a rab] csak annyit értett: durák. Hogy Orlandot, vagy őt titulálta bolondnak [Nikolaj] azon nem gondolkozott (1967 Gábor Áron 9813002, 143).

Sz: durákozik.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

durák főnév 3A1
1. (Ját)
rendsz. magyar kártyával tetszőleges számú játékos által játszott, egyszerű szabályokon alapuló kártyajáték, amelyben a játékosoknak az a céljuk, hogy megszabaduljanak a kezükben levő lapoktól
a nemzetes asszony […] a kapitánynyal kártyázott durákot és márjást
(1863 Kazár Emil)
A borotválatlan, lehasznált emberek nekibúsultan sakkoznak, malmoznak, durákot játszanak a piszkos kártyákkal
(1929 Kassák Lajos)
[Peches Grúber] három napja kártyázott a Fehér Ökörben: tarokkot játszott városi kisurakkal, durákot a kupecekkel, alsóst, pihenésül, az udvaron a kocsisokkal
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég, Ját)
ennek a játéknak a vesztese
a játékban vesztett játszót duráknak hivják
(1888 Porzsolt Kálmán)
Kinek nincsen ándungja, mersze, Játékban nem nyerhet soha. Ha belefog, bizton durák lesz
(1902 Borsszem Jankó júl. 20.)
Dur… durr… durrr… nevetett mindenki a tímár felé, mert ő jött be először duráknak
(1912 F. Kernách Ilona)
Akinél utolsóként kártya marad, az lesz a játék vesztese, a durák
(1993 KártyaLex.)
2. (tréf)
〈megszólításként is:〉 bolond, ostoba, ügyefogyott személy
Aztán ne olyan alacsonyra szegezd [a hirdetményt], hogy könnyen letéphessék, hanem jó magasra, te „durák
(1877 Jókai Mór)
[a rab] csak annyit értett: durák. Hogy Orlandot, vagy őt titulálta bolondnak [Nikolaj] azon nem gondolkozott
(1967 Gábor Áron)
Sz: durákozik
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások