durbincs fn 3Adurbancs (rég v. nyj)

1. (Áll is) ’Eurázsia folyó- és állóvizeiben honos, osztatlan hátúszójú, tüskés kopoltyúfedőjű, kis termetű sügér, kül. az ún. vágó durbincs fajba (Gymnocephalus cernuus) tartozó, kb. 10 centiméteres, szürkészöld színű, sötéttel foltozott, oldalról lapított testű, tömpe orrú hal’ ❖ Vágó Durbincs. – Borholy, Disznóhal, Dörgecs, Dörgécse, Dörgicse, Dörgőcse, Dörgőcze, Durbancs, Durbincs, Durda, Dürgencs (1887 Herman Ottó C2078, 763) | a mutatóujjnyi keszeg vagy a hüvelykujjnyi durbincs (1889 Pesti Hírlap 8657001, 10) | A durbincsok nemzetségéhez tartozó fajok két hátúszója egyesült, a kopoltyúfedő tüskés, a koponyacsontok gödrösen bemélyednek (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A fogassüllő hazája Közép- és Északkelet-Európa. […] Fő tápláléka a durbincs és a szélhajtó küsz, tehát a testhosszához képest apró halak (1969 Urania állatvilág ford. C6210, 137).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll) ’〈az ilyen sügérek fajai alkotta nem elnevezéseként〉’ ❖ 4. Nem: Durbincs. Faj: Vágó durbincs. Selymes durbincs (1887 Herman Ottó C2078, 635) | Széles durbincs Gymnocephalus baloni (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (rég, Áll) ’〈az ilyen sügérekhez hasonló megjelenésű, kis termetű édesvízi v. tengeri halak, a pikók fajait magában foglaló nem elnevezéseként〉’ ❖ 27. Nem. Durbants. Gaſteroſteus (1799 Főldi János C6339, 256) | A szálkás durbancs. (Der Stichling. Gasterosteus aculeatus.) (1847 Peregriny Elek 8360013, 244).

3. (rég v. nyj) ’〈szőlőfajta megnevezéseként〉’ ❖ Durbancs: = somogyi fejér, máskép’ cserbajor nevű, öreg fejű ’s szemű szőlő’ neme (1839 Tudományos Gyűjtemény C7324, 24) | Juhfarku szőllő. Egész országban, különösen Somlyó és Magyarád környékén elterjedt kitünő magyar szőllőfajta, mely nevét hosszu, hengeres, a juh farkára emlékeztető fürtje után kapta. Bogyói sárgásak, vékony héjuak, levesek, zamatosak. Egyéb nevei: durbancs, tarpai, sárga boros (1895 PallasLex. CD02).

Vö. CzF. durbancs; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

durbincs főnév 3A
durbancs 3A (rég v. nyj)
1. (Áll is)
Eurázsia folyó- és állóvizeiben honos, osztatlan hátúszójú, tüskés kopoltyúfedőjű, kis termetű sügér, kül. az ún. vágó durbincs fajba (Gymnocephalus cernuus) tartozó, kb. 10 centiméteres, szürkészöld színű, sötéttel foltozott, oldalról lapított testű, tömpe orrú hal
Vágó Durbincs. – Borholy, Disznóhal, Dörgecs, Dörgécse, Dörgicse, Dörgőcse, Dörgőcze, Durbancs, Durbincs, Durda, Dürgencs
(1887 Herman Ottó)
a mutatóujjnyi keszeg vagy a hüvelykujjnyi durbincs
(1889 Pesti Hírlap)
A durbincsok nemzetségéhez tartozó fajok két hátúszója egyesült, a kopoltyúfedő tüskés, a koponyacsontok gödrösen bemélyednek
(1933 Az állatok világa ford.)
A fogassüllő hazája Közép- és Északkelet-Európa. […] Fő tápláléka a durbincs és a szélhajtó küsz, tehát a testhosszához képest apró halak
(1969 Urania állatvilág ford.)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Áll)
〈az ilyen sügérek fajai alkotta nem elnevezéseként〉
4. Nem: Durbincs. Faj: Vágó durbincs. Selymes durbincs
(1887 Herman Ottó)
Széles durbincs Gymnocephalus baloni
(1995 Magyarország állatvilága)
2. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (rég, Áll)
〈az ilyen sügérekhez hasonló megjelenésű, kis termetű édesvízi v. tengeri halak, a pikók fajait magában foglaló nem elnevezéseként〉
27. Nem. Durbants. Gaſteroſteus
(1799 Főldi János)
A szálkás durbancs. (Der Stichling. Gasterosteus aculeatus.)
(1847 Peregriny Elek)
3. (rég v. nyj)
〈szőlőfajta megnevezéseként〉
Durbancs: = somogyi fejér, máskép’ cserbajor nevű, öreg fejű ’s szemű szőlő’ neme
(1839 Tudományos Gyűjtemény)
Juhfarku szőllő. Egész országban, különösen Somlyó és Magyarád környékén elterjedt kitünő magyar szőllőfajta, mely nevét hosszu, hengeres, a juh farkára emlékeztető fürtje után kapta. Bogyói sárgásak, vékony héjuak, levesek, zamatosak. Egyéb nevei: durbancs, tarpai, sárga boros
(1895 PallasLex.)
Vö. CzF. durbancs; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások