durcás mn 15A

1. ’könnyen sértődő, ill. vmely sérelem miatt érzett haragjában, sértődöttségében nehezen engesztelhető, duzzogva dacoskodó 〈személy, kül. nő v. gyerek〉’ ❖ [Kormos:] Mi gondja arra az Úrnak akár ma jöttem akár tegnap? [Gyurka:] Enye be durtzás egy állat! (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 35) | a menyecske nem durczás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért (1850 Arany János C0646, 145) | a leány husvétnapon, Bármi nyájasan köszöntik, Durczás hogyha le nem öntik (1881 e. Szemere Miklós C3945, 25) | Úgy beszél, mint egy durcás gyerek (1921 Molnár Ferenc² 9453006, 183) | Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen természetű v. ilyen lelkiállapotban levő személyre jellemző 〈megnyilvánulás, magatartás〉’ ❖ gúnyolódó szókat is ejtettek a’ Gróf durczás bús-komolyságáról (1816 Ajtay Sámuel ford.–Meissner C0574, 38) | Farkas vén ember volt, hideg durcás képpel (1847 Tompa Mihály CD01) | A követet Utissenics fogadta […]. Nyers természetét semmi sem zabolázta, és a kemény üzenetre még durczásabban válaszolt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Durcás, mérges, elkeseredett gyereksírás (1913 Krúdy Gyula CD54) | Az anyák fáradtan, kedvetlenül végzik házi munkájukat, s nem értik, hogy miért van az, hogy a kislányuk csak durcásan vagy még úgy sem hajlandó segíteni nekik (1982 Lux Elvira 1099003, 167).

2. (rég v. nyj, átv is) ’elképzeléséhez makacsul ragaszkodó, konok 〈személy v. állat〉’ ❖ a’ két durtzás Parasztok még hozzá adták különösönn: mi is bizony úgy gondolkozunk már mint a’ többi (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1869, 253) | bár nékem ezen angyali kis kezet Durcás sorsom irígyli is, Szívem sebjeiből nem fogy el Ámeli (1796 k. Fazekas Mihály 8138012, 47) | Amelyik [csikó] nagyon durcás, okvetetlen volt, annak a nyakába is kötöttek kötelet (1951 K. Kovács Péter C6541, 376).

3. (rég, ritk) ’ridegséget sugárzó, barátságtalan’ ❖ Hidegebb Orſzágok’ durtzás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! (1789 Barcsay Ábrahám 7019001, 64) | Lám az Orosz népnek durtzás sokasága enyészik (1815 Perecsényi Nagy László C3469, 26).

4. (nyj) ’gyürkés, forradásos 〈kenyér〉’ ❖ durczás: gyürkés. Durczás kenyér: púpos kenyér, gyürkés kenyér (1910 Dékán Sámuel C5852, 332).

Vö. CzF. durczás, durczásan; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

durcás melléknév 15A
1.
könnyen sértődő, ill. vmely sérelem miatt érzett haragjában, sértődöttségében nehezen engesztelhető, duzzogva dacoskodó 〈személy, kül. nő v. gyerek〉
[Kormos:] Mi gondja arra az Úrnak akár ma jöttem akár tegnap? [Gyurka:] Enye be durtzás egy állat!
(1793 Hatvani István² ford.Holberg)
a menyecske nem durczás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért
(1850 Arany János)
a leány husvétnapon, Bármi nyájasan köszöntik, Durczás hogyha le nem öntik
(1881 e. Szemere Miklós)
Úgy beszél, mint egy durcás gyerek
(1921 Molnár Ferenc²)
Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen természetű v. ilyen lelkiállapotban levő személyre jellemző 〈megnyilvánulás, magatartás〉
gúnyolódó szókat is ejtettek a’ Gróf durczás bús-komolyságáról
(1816 Ajtay Sámuel ford.Meissner)
Farkas vén ember volt, hideg durcás képpel
(1847 Tompa Mihály)
A követet Utissenics fogadta […]. Nyers természetét semmi sem zabolázta, és a kemény üzenetre még durczásabban válaszolt
(1859 Vasárnapi Újság)
Durcás, mérges, elkeseredett gyereksírás
(1913 Krúdy Gyula)
Az anyák fáradtan, kedvetlenül végzik házi munkájukat, s nem értik, hogy miért van az, hogy a kislányuk csak durcásan vagy még úgy sem hajlandó segíteni nekik
(1982 Lux Elvira)
2. (rég v. nyj, átv is)
elképzeléséhez makacsul ragaszkodó, konok 〈személy v. állat〉
a’ két durtzás Parasztok még hozzá adták különösönn: mi is bizony úgy gondolkozunk már mint a’ többi
(1788 Gelei József ford.Sintenis)
bár nékem ezen angyali kis kezet Durcás sorsom irígyli is, Szívem sebjeiből nem fogy el Ámeli
(1796 k. Fazekas Mihály)
Amelyik [csikó] nagyon durcás, okvetetlen volt, annak a nyakába is kötöttek kötelet
(1951 K. Kovács Péter)
3. (rég, ritk)
ridegséget sugárzó, barátságtalan
Hidegebb Orſzágok’ durtzás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom!
(1789 Barcsay Ábrahám)
Lám az Orosz népnek durtzás sokasága enyészik
(1815 Perecsényi Nagy László)
4. (nyj)
gyürkés, forradásos 〈kenyér〉
durczás: gyürkés. Durczás kenyér: púpos kenyér, gyürkés kenyér
(1910 Dékán Sámuel)
Vö. CzF. durczás, durczásan; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások