durcás mn 15A
1. ’könnyen sértődő, ill. vmely sérelem miatt érzett haragjában, sértődöttségében nehezen engesztelhető, duzzogva dacoskodó 〈személy, kül. nő v. gyerek〉’ ❖ [Kormos:] Mi gondja arra az Úrnak akár ma jöttem akár tegnap? [Gyurka:] Enye be durtzás egy állat! (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 35) | a menyecske nem durczás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért (1850 Arany János C0646, 145) | a leány husvétnapon, Bármi nyájasan köszöntik, Durczás hogyha le nem öntik (1881 e. Szemere Miklós C3945, 25) | Úgy beszél, mint egy durcás gyerek (1921 Molnár Ferenc² 9453006, 183) | Csákányi Laci bácsiról mondták, hogy morcos, durcás volt, sokat elégedetlenkedett, dohogott (1998 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen természetű v. ilyen lelkiállapotban levő személyre jellemző 〈megnyilvánulás, magatartás〉’ ❖ gúnyolódó szókat is ejtettek a’ Gróf durczás bús-komolyságáról (1816 Ajtay Sámuel ford.–Meissner C0574, 38) | Farkas vén ember volt, hideg durcás képpel (1847 Tompa Mihály CD01) | A követet Utissenics fogadta […]. Nyers természetét semmi sem zabolázta, és a kemény üzenetre még durczásabban válaszolt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Durcás, mérges, elkeseredett gyereksírás (1913 Krúdy Gyula CD54) | Az anyák fáradtan, kedvetlenül végzik házi munkájukat, s nem értik, hogy miért van az, hogy a kislányuk csak durcásan vagy még úgy sem hajlandó segíteni nekik (1982 Lux Elvira 1099003, 167).
2. (rég v. nyj, átv is) ’elképzeléséhez makacsul ragaszkodó, konok 〈személy v. állat〉’ ❖ a’ két durtzás Parasztok még hozzá adták különösönn: mi is bizony úgy gondolkozunk már mint a’ többi (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1869, 253) | bár nékem ezen angyali kis kezet Durcás sorsom irígyli is, Szívem sebjeiből nem fogy el Ámeli (1796 k. Fazekas Mihály 8138012, 47) | Amelyik [csikó] nagyon durcás, okvetetlen volt, annak a nyakába is kötöttek kötelet (1951 K. Kovács Péter C6541, 376).
3. (rég, ritk) ’ridegséget sugárzó, barátságtalan’ ❖ Hidegebb Orſzágok’ durtzás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! (1789 Barcsay Ábrahám 7019001, 64) | Lám az Orosz népnek durtzás sokasága enyészik (1815 Perecsényi Nagy László C3469, 26).
4. (nyj) ’gyürkés, forradásos 〈kenyér〉’ ❖ durczás: gyürkés. Durczás kenyér: púpos kenyér, gyürkés kenyér (1910 Dékán Sámuel C5852, 332).
Vö. CzF. durczás, durczásan; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.