durrant ige 4a3
1. ts ’úgy robbant v. pukkant szét vmit, hogy az durranó hangot ad’ ❖ [az ajtó] úgy vágódik be mögöttünk, mintha ágyút sütöttek volna el, vagy mintha vásott és rossz akaratú koboldok hátunkon papírzacskót durrantanának (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Nem akkor örülünk a szabadságnak, ha zacskót durrantunk (1958 Népszabadság ápr. 23. C1499, 10) | A szocialista párt hívei vasárnap este örömünnepet rendeztek a görög fővárosban: az utcákra tódultak, megszólaltatták a gépkocsik kürtjeit, zászlókat lengettek és petárdákat durrantottak (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. tn (tárgyragos határozóval is) (irod) ’〈tűzben égő fa〉 durranó hangot ad’ ❖ idebent viszont ropog a kályhatűz s a fahasábok olyanokat durrantanak, akár egy negyvenkettes (1917 Tóth Árpád CD10) | télire mégiscsak azok a vén fagyökerek, tuskók, görcsök tudnák a tennivalóikat, amelyek nagyot durrantanak a kályhában (1929 Krúdy Gyula CD54).
2. ts (rég) ’〈tűzfegyvert〉 durranó hangot előidézve működésbe hoz, (vhova, vkire irányítva) elsüt’ ❖ Egyſzersmint közikbe [ti. a tisztek közé] én itt durrantottam A’ két pistolyt (1793 Gvadányi József C1940, 171) | ideje sem maradt megtekinteni, kire durrantá fegyverét (1834 Jakab István C2191, 2) | Dányi Ferencz utána [ti. Pista után] durrantja karabélyát (1864 Petheő Dénes C3498, 66).
2a. (rég) ’〈lövedéket〉 tűzfegyverből (vhova, vmerre irányítva) lő’ ❖ a’ bajviasok [= bajvívók] levegőbe durranták egymásra szánt ónjokat (1832 Jelenkor C0223, 255) | nekem rettenetes kedvem volna ennek [ti. a pisztolynak] a golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé durrantani (1860 Jókai Mór C2346, 110).
2b. ’〈vmely testrészén〉(tűzfegyverrel) meglő, és így megsebesít v. megöl vkit’ ❖ valaki fölmegy a’ svábhegyre ’s ott fejbe durrantja magát (1837 Vajda Péter C4669, 56) | adok egy töltényt az ócskavas pisztolyodba, vonulj félre valahová, ahol nem leszel útban, és durrantsd kupán magad (1965 Dobozy Imre 9110002, 62) | fenékbe durrantom a tolvajokat (1998 Magyar Hírlap CD09).
2c. (ritk) ’〈dugóval lezárt pezsgősüveget〉 durranó hangot előidézve kinyit’ ❖ Éjjeli zenével fogadták [a kasszírnőket], pezsgősüvegeket durrantottak a tiszteletükre (1930 Krúdy Gyula CD54).
3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈tűzfegyver(rel)〉 úgy lő (vkire, vmire), hogy az durran’ ❖ port, ’s ólmot nyelnek [a puskacsövek] egyaránt torkokkal Meg újra ki-pökik durrantva bélekböl (1779 Sándor István ford.–Gellert C3700, 381) | ágyú sem tud durrantni nagyobbat (1813 Virág Benedek ford.–Horatius C4509, 41) | Én levettem a rektor puskáját és a fiúk közé durrantottam – nyúl sréttel [= söréttel] (1858 Tompa Mihály C0642, 442) | Az erdész káromkodott, átkozódott, fenyegetésül vagy ötször a levegőbe durrantott vadászpuskájával (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 57) | A bácsija is táncolt, kurjongatott, kínált, biztatta a csőszt, hogy durrantson a sörétpuskából (1956 Lengyel József 9395006, 110).
3a. (Sp, biz) ’labdával a kaput megcélozva nagyot lő’ ❖ Sztipánovics durrantott mellé 10 méterről, óriási helyzetben (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az ötödik körben Stefan Effenberg állt a labda mögé, s ha belövi, a Bayerné a kupa, ám fölé durrantott (1999 Magyar Hírlap CD09).
4. tn (tárgyragos határozóval is) ’hangosan szellent’ ❖ Egy kényes fitzkó kérdezvén egy görbe-hátú embertül: Bátya! hogy adja-ked a’ dudát? A’ görbe ki-fordítja az al-felét és jót durrant. tsém ha tetſzik a’ ſzava, felele , tehát könnyen meg-egygyezünk (1782 Kónyi János C2730, 87) | „No, Gazság és Csalás […] S Piacz, te, hol nevelésemet nyerém, Pergő, merész nyelvet most adjatok S trágár beszédet!” – E fohászkodásra Jobbról nagyot durrant egy táglikú (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 46) | Agniolo, ahogy meg akar mozdulni, oly harsogót durrantott, s oly bőséges körözöttel, hogy ezerszer többer ért minden büdös-sáfránynál (1960 e. Füsi József ford.–Cellini 9160002, 113).
5. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ostorral〉 erős, élesen csattanó hangot kelt, ill. erősen odacsap vhova vki’ ❖ az ostorral durrantani, durrogatni (1799 Német–magyar és magyar–német lexikon C3049, 81) | hirtelen nagyot durrantott ostorával az idegen (1853 Jókai Mór 8209014, 158) | az udvaron czikázó borjúk közé durrantott (1885 Rózsaági Antal C3642, X) | ha durrantani akarnak vele [ti. a karikás ostorral], akkor, mielőtt előre emelik, hátrafelé kell rántani (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229) | [Josti] kiállt az udvarra s az ostorával nagyot durrantott (1999 Magyar Hírlap CD09).
6. tn (tárgyragos határozóval is) ’úgy csap vhova (vmivel), hogy az erős csattanó hangot kelt’ ❖ Borsócskám! – kiáltotta még egyszer [a kocsmáros], aztán nagyot durrantott a kezében levő kártyájával az asztallapján (1927 Krúdy Gyula CD54) | [Milosch] markomba durrant (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502).
6a. ts ’így csap, vág vhova vmit’ ❖ Mi’ csinált? – durrantja a markába Koma a szipkába égett cigarettavéget (1962 Népszabadság okt. 9. C4814, 6).
Ö: be~, ki~, le~, szét~.
ÖU: el~, rá~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.