düledez l. düledezik
düledezik tn ige 14b2 düledez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. (átv is) ’〈épület, építmény stb.〉(omladozva) roskadozik, már-már összedől, ill. ilyen állapotában van vhol’ ❖ kezd a’ bús felleg oſzolni Dledez ſzékem’ puſzta határa felett (1781 Révai Miklós C3622, 76) | [a] szirt-csucson dőledeznek egy régi vár romjai (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [a lépcsők] össze-vissza voltak düledezve (1891 Jókai Mór CD18) | düledezik a kapu, korhad az ősi kapuzábé (1909 Malonyay Dezső CD07) | egy kopott, sárga szekrény düledezik az oldalsó falnál (1918 Déry Tibor CD10) | [A tatárjárás után] az állami és társadalmi szervezet hirtelen düledezni kezd, a századvégére összeomlik (1930 Hóman Bálint CD42) | folyamatosan düledező koalíció (1995 Országgyűlési Napló CD62).
2. (kissé rég, átv is) ’〈több tárgy, dolog, kül. építmény〉 egymás után, sorjában összeomlik, ill. ledől’ ❖ [A lerombolt, felégetett városban] a’ házak omladékjaiba dülledezve siratták épitjöket, még az alsóbb üregek, ’s pintzék is sok helyeken bétöredezve valának (1796 Vályi András C4336, 322) | [Földrengéskor] a nép düledező házaiból kifutott az utczákra, mindenki rémülve keresett menedéket a szabad ég alatt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Erkölcsi elvei halomra düledeztek (1870 Mednyánszky Sándor C0567, 254) | ott láttam még magam előtt az egész ledöntött erdőt, egymásra düledezett szálfáival (1879 Jókai Mór CD18) | A kis pénztárasztal ingott az egyenetlen földön, csöngve düledeztek a pénzek tornyai (1913 Babits Mihály C0694, 19).
3. (ritk) ’〈több személy〉 egymás után, sorra vmilyen irányba dől(ve a földre v. vmire esik), borul v. fekszik’ ❖ az ötödik felvonás végin mind valamennyi [ti. szereplő] meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk előtt (1848 Jókai Mór CD18) | [régen a rokonság a halottat] mëgvirrasztotta rëggelig, és akkó esetleg düledëztek valahová pihenni, fölváttva (1978 Jung Károly 1073002, 142).
3a. (rég, ritk) ’vki ismételten rátámaszkodik vmire’ ❖ Ott bottyára düledezve Ballag a’ vén (1799 Endrődy János C1578, 32) | Itt egy szálas siheder dűledez botjára (1845 Pákh Albert C3390, 85).
4. (túlzó is) ’〈ember, állat v. jármű〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt ismételten ide-oda dől, dülöngél’ ❖ Egy kotsi akadt elmbe, mellyet a’ lovak meg-kerlve tsak düledezve vontak (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 150) | A szobaleány düledezett a bámulat miatt (1856 Jókai Mór C2252, 178) | [a szirti sas] a földön ügyetlenül, inkább düledezve ugrál mint lépked (1899 Chernel István CD34) | lábai rogyadoztak, egész testében megingott és düledezett. Nagyon szédült (1922 Mihály Dezső CD10) | a színházi munkások is düledeztek a nevetéstől (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 128) | Nagy csörömpöléssel düledező zsúrkocsi vonult el mellettük (1982 Czakó Gábor 9079001, 138).
4a. (ritk) ’〈betűk, vonalak sora〉 nem egy irányba, hanem hol erre, hol arra dől’ ❖ [a pecsétnyomón] érthetetlen vonalok állnak és düledeznek (1874 Századok CD57) | Amikor hétéves lett, én kaptam már [tőle] levelet-naplót, düledező nagybetűkkel (1978 Lengyel Péter 9397004, 409).
ÖU: be~, ki~, le~, össze~.
Sz: düledezett, düledező.
Vö. CzF. dőledėz, dőledėzėtt, düledėz; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. dőledezett, dőledezik; ÚMTsz.