düll (1c1) l. dől

dől tn ige 1c1  dűl, düll (rég v. nyj) , düllik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (nyj)

1. (túlzó is) ’〈személy v. tárgy〉 álló, ülő v. egyensúlyi helyzetéből kibillenve mindinkább ferde helyzetbe kerül’ ❖ Ama’ terhes hajók könnyen el-merlnek, Magas Cedrus fák-is ropogáſſal dlnek (1792 Etédi Sós Márton 7296001, 100) | Egyszerre odalett – higyetek a szómnak – Ereje és szíve a vitéz asszonynak. […] Elejté a dárdát, maga is dölt, ferdén, Csóri ugrott oda; ő tartá fel nyergén (1851 Arany János CD01) | a hallgatók összedugják fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra (1853 Jókai Mór CD18) | A hajó dőlt jobbra-balra, támolygó alakok táncoltak, kapaszkodtak (1913 Babits Mihály 9014130, 172) | Kuncogtak s ha a villa koccant, összenéztek és dőltek a nevetéstől (1932 Bohuniczky Szefi CD10) | Az egyik első fotón látszik, hogy a pincér éppen menti a még menthetőt, a poharak, üvegek már dőltek mindenfelé (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’így vhova v. vkire, vmire esik, borul’ ❖ Húzzák ekéjeket, ſok barázda dülvén Utánnok (1777 Bessenyei György¹ C1104, 38) | Meghatározzák, melly részre kell a’ fának dülleni (1818 Nagyváthy János 8328009, 288) | Arczon üté Mekirát, ki legott jajdulva hanyatt dőlt (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 103) | A kapitány lova az úttalan útakon megsikamol s az árokba dől (1894 Széchy Károly CD55) | Rám dől egyszer valami nagy fa (1906 Krúdy Gyula CD54) | a kisiklott, oldalukra dőlt vagonok (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈ember v. állat〉 teljes súlyával vhova roskad, rogy’ ❖ Míg ez [ti. Ágis] hamú marad, a’dig nem rlk Jupiter ſem tarthat, koporſómba dlk (1772 Bessenyei György¹ C1075, 114) | kedves atyánk is úgy dült sírba, hogy egyik fia sem foghatá jobbjait, mikor szemeit örökre lehunyta (1881 Madarász József 8282008, 330) | [Húber] fáradtan dől az ágy mellett egy székre (1915 Füst Milán CD10) | Bhísma rettentő íja valóságos nyílzáport árasztott támadóira, paripák, elefántok és harcosok porba dőltek körülötte (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 399).

1c. ’vki v. vmi vmilyen (kellemetlen, rossz) állapot, helyzet felé tart, ill. abba kerül, esik’ ❖ A’ restségbe dltek lankadt tetemei (1786 Péczeli József ford.–Voltaire 7267015, 46) | [az ifjú] lelke dűlt szomorúságra (1820 e. Vályi Nagy Ferenc C4348, 246) | a legderekabb hadsereg mellett is veszélybe dőlhet az állam, ha annak védelme a népek érzelmében nem gyökerezik (1861 Deák Ferenc CD51) | szegénységbe vagy betegségbe dől (1921 Krúdy Gyula CD54) | Fekete-Afrika egy része éppen most készül végleg káoszba dőlni (1997 Magyar Hírlap CD09).

1d. ’〈bizonytalan v. kétes ügy, dolog〉 vmilyen irányban elmozdul, ill. vmilyen eredménnyel nyugvópontra jut’ ❖ Nem maradok en is-el a’ Vitézektl, Látni akarom hogy dolgunk ma mire dl (1772 Bessenyei György¹ C1075, 96) | 34 voxal [= vokssal, szavazattal] igenre dült a kérdés (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Az ügy a Zrinyiek javára kezdett dölni (1898 Mikszáth Kálmán C3158, 24) | Az ország sorsa még mindig élére van állítva s a közeljövő fogja csak megmutatni, hogy merre dől (1920 Kuncz Aladár CD10) | [az egységes valutaunió kérdése] az Európai Uniónál nagyon sokféle új gondolatot szülhet, nem tudjuk pontosan, milyen irányba dől (1997 Országgyűlési Napló CD62).

1e. ’〈vmely intézmény, eszme stb.〉 nem áll fenn tovább, megdől’ ❖ a’ Romaiak’ Birodalmának dlni kellett (1777 Cserey Lőrinc C1291, 22) | Mikor [Evelin] ilyen ijesztő szép volt, a herceg princípiumai halomra dűltek (1870 Jókai Mór CD18) | Caecilius felületes tételei sorra dőltek (1920 Kallos Ede CD10) | politikai bálványok és tabuk dőlnek (2000 Magyar Hírlap CD09) | úszásban, súlyemelésben és kerékpározásban sorra dőltek a világcsúcsok (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈testével ember v. állat〉 egyensúlyi álló v. ülő helyzetéből vmilyen irányban kimozdul’ ❖ hanyatt dőlt a gyepágyon, s az égre bámult (1869 Vajda János 8503067, 282) | [A lepényhalak] lapos testük miatt oldalra dőlve úsznak (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 131) | ül a kerékpáron, két ujjal, könnyedén fogja a kormányt, és testével jobbra-balra dől (1965 Polgár András 1121005, 7).

2a. ’így mozdulva vmire hajol, ill. vkire, vmire támaszkodik, nehezedik’ ❖ tekéntsdſze miképpen Izzad Hajós; tsáklyára miképp dl, nyomja miképpen, És nem bír velek (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 13) | Eszem-iszom után könyökére dülni (1779 e. Faludi Ferenc CD01) | [a patak fölött ívelő híd] karfájához dűlve nézték a vízfenék úszó virágait (1865 Jókai Mór CD18) | Mihalovich Frigyes a fapalánknak dölt háttal, maga elé meredve (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 22) | Menjünk, szívem. Dőlj rám (1964 Domahidy Miklós 1035002, 349) | [a klasszikus operettekben] a „happy end” is kötelező, az operett végén a bonviván és a primadonna, a komikus és a szubrett egymás karjába dől (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2b. ’kényelmesen, rendsz. ruhástul lefekszik, leheveredik vhova’ ❖ Musám! adgy ma erőt versszerző tollamnak, S öntözd meg gyökerét zöld borostyánomnak, Majd kies pázsitra dőlök árnyékában (1778 Ányos Pál CD01) | Ágyamra dőlök s álmodom Egy régi, édes álmot (1874 Reviczky Gyula 8392034, 35) | Tömpe szobácska vert földjére dülnek két botos pásztor és három király (1929 József Attila 9282043, 87) | Szemeit csókolni féltem, Mégiscsak melléje dőltem (1960 Nagy László² ford. 9473129, 12).

2c. (rég) ’nagy erővel vkire, vmire v. vki, vmi ellen támad, nekiesik vkinek’ ❖ Tamerlán […] a Török hatalomnak dült (1778 Bessenyei György¹ C1094, 38) | Nem hallottad hogyan ellenkeztem az atyámmal, és ő még is elenem dűl (1817 Kisfaludy Károly C2675, 14) | Megállott Bátran az ellene dültt, s nyomszó lovagoknak eltte (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 75).

2d. (ritk) ’nagy hévvel nekilát, nekifog vminek, beleveti magát vmibe’ ❖ Mihelyt kórmányozó ſzékeikbe ültek, Els mozdúláſsal a’ dologba dültek (1790 Mátyási József 7221016, 124) | e nyáron a félig értett, félig elfeledt görög klasszikusoknak oly hévvel döltem, hogy szem- és elmetompulásig olvastam őket (1860 Arany János C0643, 183) | gyorsan az asztalhoz jön, a papirjainak dől, s kiszól (1918 Szomory Dezső 9683011, 45).

3. ’〈építmény〉 kisebb darabokra hullva omlik (vhova v. vkire, vmire)’ ❖ tornyos kö ſzálok, emlékezetes oſzlopok, repednek, dülnek, porrá léſznek (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley 7097001, 3) | szaladjunk; mert e ház reám dül (1837 Garay János 8154028, 934) | a Rosny által szervezett hatalmas tüzérség előtt egymásután porba dőltek a savoyai sasfészkek (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | [a házak] süllyednek, a falak repedeznek, jó néhány lakó attól fél, hogy előbb-utóbb fejére dől az épület (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈szemcsés, folyékony v. légnemű anyag, fény〉 bőségesen ömlik, ill. árad (vhonnan v. vhova)’ ❖ Hallgattam kőszálról dőlő viz csergését (1777 Ányos Pál CD01) | fogatig mellyébe meríté A lónak kétél vasát. Dül vére azonnal (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358002, 34) | hiába keresi a félrebillent zsákot, matatásával másikat lök meg: szárított főzelék dől a földre, halkabb zizegéssel (1947 Sőtér István 2055007, 51) | dült belőle a pálinkaszag (1947 Nagy Lajos 2005102, 22) | [a Bakony] szőlős lejtőire arany-zöld fény dől (1957 Keresztury Dezső 9326016, 37) | orrán-száján dőlt a füst (1995 Magyar Hírlap CD09) | dől róla a veríték (1998 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’〈emberek tömege〉 árad, tódul (vhova)’ ❖ [Napóleon a megerősített állásokból] az Elbe vizén való általjárást egészen hatalma alá tarthatja, úgy annyira, hogy ezen két helyekhez dl 60,000 emberbl állandó Sereg akármi nagy ellenséges Ármádát tartóztathatna (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0201, 47) | egészen felcsaptad a kocsmámnak a renomméját. Dűlni fog ezentúl ide a vendégsereg (1882 Jókai Mór C2307, 121) | mögöttük, mintha búcsúra menne: dűl a pesti nép (1926 Krúdy Gyula CD54) | dől a nép a koncertekre (1995 Magyar Hírlap CD09).

4b. ’〈(anyagi természetű) dolog〉 nagy mennyiségben termelődik, lesz vmiből, ill. jut, kerül vhova’ ❖ [a haza] haſzna, kára, idö valtozáſok [!] ſzerint, hány titkos erekre és nyilván folyó tſatornákra dül (1777 Bessenyei György¹ C1104, 101) | nekem hivatalomból és jószágaimból […] csak úgy dől a pénz (1847 Petőfi Sándor C0642, 94) | Dani oly hihetetlenül ügyes pénzkovácscsá lett, […] az ölébe csak ugy dültek az ezrek (1911 Móricz Zsigmond C3228, 144) | dőltek hozzá a megrendelések (1999 Magyar Hírlap CD09).

4c. ’〈vmely (szóbeli) megnyilvánulás〉 bőségesen, szünet nélkül árad, folyik (vkiből)’ ❖ „Vasvillát, vasvillát!... hadd szúrjam keresztül. […] Elpusztulj előlem, többé ne lássalak!” Jancsi gazdájából így dőltek a szavak (1844 Petőfi Sándor C3500, 10) | Az utcán néhány pillanatig megkövülten néztünk egymásra, majd dőlni kezdett belőlünk a nevetés (1936 Hevesi András 9246003, 111) | Dőltek a romániai információk, újra működtek a telefonvonalak Budapest és Erdély között (1990 Lovass Zoltán 1097001, 175) | dől a panasz az emberekből (1995 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈vmely tárgy, dolog〉 a (szokott) függőleges v. vízszintes helyzettől kissé eltérő, ferde helyzetben van’ ❖ találkozik-é az apró dl betk között hoſzſzú ? (1782 Magyar Hírmondó C0270, 781) | [a címerpajzson] a baloldali vörös udvarban jobbról balra rézsutosan dülő három ezüst pólya látszik (1865 Nagy Iván CD31) | kézírása enyhén jobbra dől (1997 Magyar Könyvszemle CD40) | a Várhegyet felépítő Budai márga a Vérmező felé dől (1997 Magyarország földje CD05).

6. (rég v. nyj) ’〈terület, épület stb.〉 vmerre, vmilyen irányba húzódik, nyúlik’ ❖ Nap nyúgottra tekéntsek, Nézzek délre; megint göntzöl ſzekerére: kereſſek Vagy Nap kelte felé dltt hellyeket (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 12) | [a cár] Menzikoffnak egy kis házába mene, melly a’ Moika-csatornára dűlt (1843 Athenaeum C0027, 269) | ott, a hun a papunk főde düllik (1874 Magyar Nyelvőr C5941, 350) | az utczákra sem veteményes kert ne düljön, sem üres udvarok ne tátongjanak, hanem ezek a háttérbe utasíttassanak (1879 Kossuth Lajos CD32) | bejártam ez országnak különösen a Jeges-tengerre dülő partvidékeit (1898 Chernel István CD34) | A potyondi Linkó dűlő ma a németi határra dől (1959 Dömötör Sándor CD52).

7. (rég, ritk) ’〈szem〉 erősen domborodik, dülled, ill. így irányul vki felé’ ❖ gömbölyü szemei olly érzékenyül döltek rám, hogy a’ fánkból sem tudtam enni (1844 Kuthy Lajos C2862, 142) | [a harci mén] orrlika nő, szeme dől (1879 Szabó Dávid C3764, 249).

Ö: be~, bele~, el~, előre~, fel~, félre~, hátra~, ki~, le~, meg~, neki~, össze~, rá~, szét~, végig~, vissza~.

Fr: ágy, kard, rom.

ÖU: hozzá~, ide~, széjjel~.

Sz: dőlte.

Vö. CzF. ~, dül · dűl; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. dől · dűl; ÚMTsz. dőlik