dülledék (3B10) l. düledék

düledék fn 3B10 (kül. irod)dőledék (rég) , dülledék (rég)

1. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég) ’régen elpusztult v. megrongál(ódot)t épület, építmény maradványa, romja’ ❖ Mexikumba roppant illy Templomok vóltak, a’ mint mái napig-is bizonyítják a’ düledékek (1783 Molnár János C0290, 27) | bámúlandó dőledékit A hajdani Rómának (1798 Kisfaludy Sándor C2687, 19) | Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék (1831 Kölcsey Ferenc 8253030, 158) | Ez a roppant hosszu fal még maig is fönáll düledékeiben a csin-nép [ti. a kínaiak] országa határain (1851 A Falu Könyve C1667, 93) | [Drégelypalánk] községtől D-re emelkedik a 444 m. magas Erdőshegy, melynek ormát a nevezetes Drégelyvár düledékei koszorúzzák (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 28).

1a. (jelzőként) (kissé rég, átv is) ’omladozó, romos 〈épület, építmény〉, ill. ilyen építményben levő 〈elem, rész〉’ ❖ Muszka Országban többé egy düledék Vár sem találkozhatott (1778 Sándor István ford.–Gellert C3669, 193) | egy régi, és talán Morva éplet, mellynek düledék köveit 1770-dik táján el-el-hordogaták (1793 Molnár János 7445005, 31) | Az ezernél több lakóval birt Oricano a szó teljes értelmében rommá változott, s csak egy villa és az egyház düledékfalai állnak még a romlás emlékeül (1846 Hetilap CD61) | Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom (1848 Petőfi Sándor C3502, 380) | Az Árok-utcában csupa földbesüppedt, düledék viskó van (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 47).

2. (rég) ’megsérült v. leomlott épület, építmény törmelékeinek tömege, omladék’ ❖ [a tűzvész után] kurkáſzták keseregve öſzve rogyott házaiknak düledékjeit, ha rá találhattak vólna még azok köztt valamitskéjekre (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 63) | a Ferencváros düledékben hever (1841 Nemzeti almanach C0399, 22) | fris levegőt bevezető csöveket alkalmazva, [a beomláskor] az alagutat elzáró düledék átásásához fogtak (1857 Vasárnapi Újság CD56) | futkostak a düledékektől borított utczákon (1882 Szabó Ignác C3776, 114).

3. (birtokszóként) (rég) ’vminek rom(bo)lás, pusztulás után megmaradt része, maradványa’ ❖ Mert látom, mostanában is, régi hozzád való hajlandóságomnak siralmas dülledékjeit (1786 Dugonics András C1470, 261) | Orcz-vonásainak ékességét leg-szorgalmatosabban fürkészvén, ki-teccettek azzon, ama’ régi szépségnek siralmas dülledékjei (1803 Dugonics András C1474, 837) | Békémnek minden Dülledékjeire mondom esküdve (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 29) | A’ megyei autonomiának csak düledékei állottak még fön csonkán, disztelenül (1843 Kemény Zsigmond 8235001, 21).

J: rom.

Sz: düledékes.

Vö. CzF. dőledék, ~; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

dülledék lásd düledék
düledék főnév 3B10 (kül. irod)
dőledék 3B10 (rég)
dülledék 3B10 (rég)
1. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég)
régen elpusztult v. megrongál(ódot)t épület, építmény maradványa, romja
Mexikumba roppant illy Templomok vóltak, a’ mint mái napig-is bizonyítják a’ düledékek
(1783 Molnár János)
bámúlandó dőledékit A hajdani Rómának
(1798 Kisfaludy Sándor)
Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék
(1831 Kölcsey Ferenc)
Ez a roppant hosszu fal még maig is fönáll düledékeiben a csin-nép [ti. a kínaiak] országa határain
(1851 A Falu Könyve)
[Drégelypalánk] községtől Ddél-re emelkedik a 444 m.méter magas Erdőshegy, melynek ormát a nevezetes Drégelyvár düledékei koszorúzzák
(1926 TolnaiÚjLex.)
1a. (jelzőként) (kissé rég, átv is)
omladozó, romos 〈épület, építmény〉, ill. ilyen építményben levő 〈elem, rész〉
Muszka Országban többé egy düledék Vár sem találkozhatott
(1778 Sándor István ford.Gellert)
egy régi, és talán Morva éplet, mellynek düledék köveit 1770-dik táján el-el-hordogaták
(1793 Molnár János)
Az ezernél több lakóval birt Oricano a szó teljes értelmében rommá változott, s csak egy villa és az egyház düledékfalai állnak még a romlás emlékeül
(1846 Hetilap)
Fájdalom, mert düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom
(1848 Petőfi Sándor)
Az Árok-utcában csupa földbesüppedt, düledék viskó van
(1926 Kosztolányi Dezső)
2. (rég)
megsérült v. leomlott épület, építmény törmelékeinek tömege, omladék
[a tűzvész után] kurkáſzták keseregve öſzve rogyott házaiknak düledékjeit, ha rá találhattak vólna még azok köztt valamitskéjekre
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
a Ferencváros düledékben hever
(1841 Nemzeti almanach)
fris levegőt bevezető csöveket alkalmazva, [a beomláskor] az alagutat elzáró düledék átásásához fogtak
(1857 Vasárnapi Újság)
futkostak a düledékektől borított utczákon
(1882 Szabó Ignác)
3. (birtokszóként) (rég)
vminek rom(bo)lás, pusztulás után megmaradt része, maradványa
Mert látom, mostanában is, régi hozzád való hajlandóságomnak siralmas dülledékjeit
(1786 Dugonics András)
Orcz-vonásainak ékességét leg-szorgalmatosabban fürkészvén, ki-teccettek azzon, ama’ régi szépségnek siralmas dülledékjei
(1803 Dugonics András)
Békémnek minden Dülledékjeire mondom esküdve
(1807 Folnesics János Lajos ford.Schilling)
A’ megyei autonomiának csak düledékei állottak még fön csonkán, disztelenül
(1843 Kemény Zsigmond)
J: rom
Sz: düledékes
Vö. CzF. dőledék, ~; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

Beállítások