dülleszt² (5b2) l. düleszt

düleszt ts ige 5b2dülleszt

’vmire v. vmihez támaszt, dönt vkit, vmit’ ❖ Ball könyökére düllesztvén fejét, a’ faragot Képhez támaszkoda (1794 Ciane ford. C1222, 137) | könyökére dülesztett fejéből majd kiugrottak szemei (1851 A Falu Könyve C1667, 81) | talán egyik-másik mondását komolyan elhitte a férfiúnak, mert az magát az asztalnak düllesztette (1918 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. dőleszt, dölled · dölleszt, düjjed · düjjeszt, v. düllyed · düllyeszt, düleszt, düljeszt · dülleszt · düllyeszt, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz. dülleszt; ÉKsz. dülleszt

dülleszt² lásd düleszt
düleszt tárgyas ige 5b2
dülleszt 5b2
vmire v. vmihez támaszt, dönt vkit, vmit
Ball könyökére düllesztvén fejét, a’ faragot Képhez támaszkoda
(1794 Ciane ford.)
könyökére dülesztett fejéből majd kiugrottak szemei
(1851 A Falu Könyve)
talán egyik-másik mondását komolyan elhitte a férfiúnak, mert az magát az asztalnak düllesztette
(1918 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. dőleszt, dölled · dölleszt, düjjed · düjjeszt, v. düllyed · düllyeszt, düleszt, düljeszt · dülleszt · düllyeszt, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz. dülleszt; ÉKsz. dülleszt

Beállítások