dülöngél tn ige 1b

1. (túlzó is) ’〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, ill. álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől, ill. föl-le billeg’ ❖ hol egy felé hol más felé dülöngélt [a részeg ember] (1796 Takács Ádám ford.–Scriver C4081, 66) | Egy bérkocsi [tartott] a korcsma felé, minden pillanatban dülöngélve a borzasztó sárban (1876 Bulla János C1213, 228) | az anyóka most már lomhán topogott utána, jobbra-balra dülöngélve, mint egy hízott lúd (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | [egy] döczögő lábú asztal […], a mely folyvást dülöngélt és kopogott (1906 Ambrus Zoltán C0593, 132) | Az egész osztály dülöngélt a nevetéstől, csak Prutyi nem vette észre, hogy a Bika egészen mást mondott, mint amit ő [ti. Prutyi] szokott mondogatni! (1912 Ambrus Zoltán CD10) | Kurjant a szél, a jegenyék Dülöngélnek (1943 e. Pásztor Béla 9520005, 24) | [egykor jó méretű kalapja] most számos telitalálattól megroggyant csatacirkálóként dülöngélt apró madárfején (1991 Kertész Imre² CD41).

1a. (átv is) ’〈ember v. állat gyengeség, részegség stb. miatt〉 meg-meginogva, támolyogva megy, halad’ ❖ [némely tudósok] eſzeket fitogtatván, ’s-el-hagyván az orſzág úttyát, mellyeket a’ régi Tudákoſok meg-igazítottak, az a-b-abos utaknak daraboſsán dllöngélnek (1784 Dugonics András C1462, 268) | mintegy válaszként a főutcán föl-alá dülöngélő legénycsapatok hangos kurjongatására egy padon […] egy hosszú szál legény rángatja a harmonikát (1931 Sárközi György 9587011, 206) | ivócimboráikkal dülöngéltek hazafelé (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈ütemes mozgás, pl. tánc közben〉(felső)testével ide-oda dől’ ❖ [az evezős] dülöngélt előre-hátra a padon (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10) | [a táncos] időnként egész testével dülöngélt (1990 Magyar néprajz CD47) | Körbeállnak a gyerekek, valaki behunyt szemmel középen áll és mint egy fabábnak, dülöngélnie kell minden irányba (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (ritk) ’〈több tárgy, dolog v. személy〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova’ ❖ [a hajótól] hasított hab dllengélt két-felé (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 103) | úgy eláztak a jó fiúk, hogy egymás után dülöngéltek az asztal alá (1856 Jókai Mór C2252, 150).

4. (ritk) ’〈építmény〉 pusztulóban van, roskadozik, ill. ilyen állapotában van vhol’ ❖ Falum határának a lábjába, Ott dűlöngél a kadarcsi csárda (1859 Rákosi László C3597, 78) | Van egy nagyon szép, elhagyott zsidótemető Kajászon, ahol már nincsenek sírdombok sem, csak a dülöngélő sírkövek maradtak (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: dülöng, dülöngöz.

ÖU: be~, el~, ki~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

dülöngél tárgyatlan ige 1b
1. (túlzó is)
〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, ill. álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől, ill. föl-le billeg
hol egy felé hol más felé dülöngélt [a részeg ember]
(1796 Takács Ádám ford.Scriver)
Egy bérkocsi [tartott] a korcsma felé, minden pillanatban dülöngélve a borzasztó sárban
(1876 Bulla János)
az anyóka most már lomhán topogott utána, jobbra-balra dülöngélve, mint egy hízott lúd
(1895 Mikszáth Kálmán)
[egy] döczögő lábú asztal […], a mely folyvást dülöngélt és kopogott
(1906 Ambrus Zoltán)
Az egész osztály dülöngélt a nevetéstől, csak Prutyi nem vette észre, hogy a Bika egészen mást mondott, mint amit ő [ti. Prutyi] szokott mondogatni!
(1912 Ambrus Zoltán)
Kurjant a szél, a jegenyék Dülöngélnek
(1943 e. Pásztor Béla)
[egykor jó méretű kalapja] most számos telitalálattól megroggyant csatacirkálóként dülöngélt apró madárfején
(1991 Kertész Imre²)
1a. (átv is)
〈ember v. állat gyengeség, részegség stb. miatt〉 meg-meginogva, támolyogva megy, halad
[némely tudósok] eſzeket fitogtatván, ’s-el-hagyván az orſzág úttyát, mellyeket a’ régi Tudákoſok meg-igazítottak, az a-b-abos utaknak daraboſsán dllöngélnek
(1784 Dugonics András)
mintegy válaszként a főutcán föl-alá dülöngélő legénycsapatok hangos kurjongatására egy padon […] egy hosszú szál legény rángatja a harmonikát
(1931 Sárközi György)
ivócimboráikkal dülöngéltek hazafelé
(1994 Magyar Hírlap)
2.
〈ütemes mozgás, pl. tánc közben〉 (felső)testével ide-oda dől
[az evezős] dülöngélt előre-hátra a padon
(1928 Hajdu Henrik ford.Haukland)
[a táncos] időnként egész testével dülöngélt
(1990 Magyar néprajz)
Körbeállnak a gyerekek, valaki behunyt szemmel középen áll és mint egy fabábnak, dülöngélnie kell minden irányba
(1997 Magyar Hírlap)
3. (ritk)
〈több tárgy, dolog v. személy〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova
[a hajótól] hasított hab dllengélt két-felé
(1801 Perecsényi Nagy László)
úgy eláztak a jó fiúk, hogy egymás után dülöngéltek az asztal alá
(1856 Jókai Mór)
4. (ritk)
〈építmény〉 pusztulóban van, roskadozik, ill. ilyen állapotában van vhol
Falum határának a lábjába, Ott dűlöngél a kadarcsi csárda
(1859 Rákosi László)
Van egy nagyon szép, elhagyott zsidótemető Kajászon, ahol már nincsenek sírdombok sem, csak a dülöngélő sírkövek maradtak
(1995 Magyar Hírlap)
ÖU: bedülöngél, eldülöngél, kidülöngél
Vö. ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások