dülöngözik l. dülöngöz

dülöngöz tn ige 4c1dülöngözik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (ritk)

1. (kissé rég, túlzó is) ’〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, ill. álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől’ ❖ [a nagy tömegben menekülő emberek] szorúltságok miatt lépéseikbe düllöngözni kéntelenittettek (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus C1103, [A6r]) | [A szónok] egyeneſen álljon, ne dllöngezzen, a’ fejét ne vágja le (1792 Szente Pál 7319002, 137) | [A részegségtől] szédelegtek, düllöngeztek (1808 Farkas Ferenc C1692, 121) | Mintha tántorgott, dőlöngözött volna az egész hajótest (1872 Hevesi Lajos 8184001, 52) | míg mi csak úgy dülöngöztünk a nevetéstől (1894 Rodiczky Jenő C3633, 103) | Egy ló rúgtat ki a magyarok sorából, dülöngöző lovasa a levegőben hadonász s lova nyakához kapkod (1913 Laczkó Géza CD10).

1a. (kissé rég) ’〈ember v. jármű〉 meg-meginogva, imbolyogva megy, halad’ ❖ Nádtorzsok, s […] benne teménytelen Nép dűlöngözik (1796–1801 Fazekas Mihály C1702, 84) | A mint a hórihorgas vak betyár Bandi felé dülöngözött, Bandi ki akart térni előle, de a betyár hirtelen eléje botorkázott, s a juhász legényt megtaszitotta (1859 Vasárnapi Újság CD56) | egyszerre csak utját állják a helység korcsmájából épen kifelé dőlőngöző elüljárók (1883 Szabó Ignác C3775, 78) | az őszi esőben dülöngöző delizsánc utasaitól (1932 Krúdy Gyula CD54).

2. (rég, ritk) ’〈több tárgy, ill. ember v. állat〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova’ ❖ Az égetbor ital miatt tántorgó Frantziák, mint a’ sertések úgy dllngöztek éggymásra (1793 Magyar Kurír C0324, 28) | [a poharak] sulyegyent veszitve dülöngözni kezdtek (1854 Degré Alajos C1393, 157).

3. (rég, ritk) ’〈épület, építmény〉 omladozik, roskadozik’ ❖ melly igaz Okára ment [elméd], mint egy’ magas várból le-nézvén, Nemzeted’ dőlöngöz Épletének (1793 Baróti Szabó Dávid C0820, 80) | dülöngöző kémény (1876 Hevesi Lajos C2087, 114).

J: dülöngél.

Vö. CzF. dőlengėz, dőlöngöz; ÚMTsz. dülöngözik

dülöngözik lásd dülöngöz
dülöngöz tárgyatlan ige 4c1
dülöngözik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben) (ritk)
1. (kissé rég, túlzó is)
〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, ill. álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől
[a nagy tömegben menekülő emberek] szorúltságok miatt lépéseikbe düllöngözni kéntelenittettek
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
[A szónok] egyeneſen álljon, ne dllöngezzen, a’ fejét ne vágja le
(1792 Szente Pál)
[A részegségtől] szédelegtek, düllöngeztek
(1808 Farkas Ferenc)
Mintha tántorgott, dőlöngözött volna az egész hajótest
(1872 Hevesi Lajos)
míg mi csak úgy dülöngöztünk a nevetéstől
(1894 Rodiczky Jenő)
Egy ló rúgtat ki a magyarok sorából, dülöngöző lovasa a levegőben hadonász s lova nyakához kapkod
(1913 Laczkó Géza)
1a. (kissé rég)
〈ember v. jármű〉 meg-meginogva, imbolyogva megy, halad
Nádtorzsok, s […] benne teménytelen Nép dűlöngözik
(1796–1801 Fazekas Mihály)
A mint a hórihorgas vak betyár Bandi felé dülöngözött, Bandi ki akart térni előle, de a betyár hirtelen eléje botorkázott, s a juhász legényt megtaszitotta
(1859 Vasárnapi Újság)
egyszerre csak utját állják a helység korcsmájából épen kifelé dőlőngöző elüljárók
(1883 Szabó Ignác)
az őszi esőben dülöngöző delizsánc utasaitól
(1932 Krúdy Gyula)
2. (rég, ritk)
〈több tárgy, ill. ember v. állat〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova
Az égetbor ital miatt tántorgó Frantziák, mint a’ sertések úgy dllngöztek éggymásra
(1793 Magyar Kurír)
[a poharak] sulyegyent veszitve dülöngözni kezdtek
(1854 Degré Alajos)
3. (rég, ritk)
〈épület, építmény〉 omladozik, roskadozik
melly igaz Okára ment [elméd], mint egy’ magas várból le-nézvén, Nemzeted’ dőlöngöz Épletének
(1793 Baróti Szabó Dávid)
dülöngöző kémény
(1876 Hevesi Lajos)
Vö. CzF. dőlengėz, dőlöngöz; ÚMTsz. dülöngözik

Beállítások