dümmög ige 2c (kissé rég v. nyj) dömmög (rég) , dummog (rég, ritk) , dümmeg (rég, ritk)
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’halkan, orrhangon, nehezen érthetően beszél, ill. ilyen módon zsörtölődik, morgolódik, elégedetlenkedik; dünnyög’ ❖ ha [a beteg] ezen dühöſsége ſzünik, dömmögni kezd, és magában beſzéll (1778 Milesz József ford.–Störck 7227001, 58) | azért alusznak annyiszor oskola alatt a’ gyermekek: mert ném [!] értik a’ Deákúl dömmögő Mestert (1805 Horvát István 8186007, 161) | Mindig dummog, pöröl, valahányszor illy egyszerűen s magyarosan mulatunk (1844 Vahot Imre C4630, 96) | A budavári évfordulón tartott májusi honvédgyűléseken sokat dümmögtek azok az elevenek, akiknek szereplése kimaradt [a Gracza György könyvében olvasható csataleírásokból] (1929 Krúdy Gyula CD54).
1a. ts ’így mond vmit’ ❖ Brummer ſzorította ökölbe balját, mind úntalan dömmögvén, hogy jobbját az ördög éppen most rontotta meg (1808 Holosovszky Imre C2097, 113) | a mester is dümmögött valamit, de ebből csak e két szó volt érthető, hogy fejfájás, meg öregség (1858 Vasárnapi Újság CD56) | néhány szót dümmeg (1887 Bayer József C0894, 320) | Ugy – dömögte az oláh (1898 Abonyi Árpád C0475, 38) | – Írásbeli engedélyem van, hogy a pályaudvarokról sürgönyözhetek. […] – Engedély! Engedély! – dümmögi [a parancsnok] –, minden vonal foglalt (1914 Szomory Dezső CD10).
2. tn (ritk) ’〈hangszer〉 mélyen zengő, tompa, morgó hangon szól’ ❖ Kunsági juhásznak dömögő dudája (1796 k. Nagy István³ 7467002, 285) | Az öregek, a gyermekek pedig körülülik a guzla énekesét, aki a dümmögő hangszert térde közé fogva, reszeli a fűzfanyirettyűvel, s éppen hozzáillő rekedt hangon énekli a „Deli Markó, a királyfi” balladáját (1882 Jókai Mór CD18).
3. tn (ritk) ’〈rovar〉 dongó, zümmögő hangot ad’ ❖ Zömötölnek, dümmögnek, emelgetik a szárnyukat, két kis lábuk hátrafon, azzal összeakaszkodnak [a szarvasbogarak] (1928 Gulácsy Irén 9197002, 16).
4. tn (ritk, átv is) ’〈állat, kül. medve〉 jellegzetes, (szaggatott,) mély, morgó hangot hallat; dörmög’ ❖ Hangzik az éj, riadoz, dömög ordít barna torokkal (1837 Parthenon C3431, 17) | A medve […] dömmögve czammogott a leány után (1850 Pesti Röpívek C1517, 41) | Gőzmedvék dummognak álló mozdony tetején (1965 Szécsi Margit 9646004, 15).
5. tn (ritk) ’〈(beszéd- v. ének)hang〉 mélyen, tompán szól’ ❖ „Meg-hal Adeline!” közbe ſzólla a’ Marquiſz dömmög, és alig emberi hanggal (1802 Adeline ford. C0524, 121) | nagy messze kihallik Vastag idomtalanúl a’ búvár’ hangja dömögve (1834 Parthenon C3430, 145) | [a kubikoslegények] a maguk dümmögő hangján énekelték: Éjszakád világos, Világos szent János (1931 Krúdy Gyula CD54).
ÖU: ki~.
Sz: dümmögés.
Vö. CzF. dömmög, ~; TESz. dünnyög; ÚMTsz. dummog, ~