dünnög (2c) l. dünnyög

dünnyög ige 2c  dönnyög (rég v. nyj) , dünnög (rég v. nyj) , dünyög (ritk)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’monoton (orr)hangon, alig hallhatóan, inkább csak magának beszél, ill. (visszafojtott) elégedetlenségét, rosszallását ilyen módon fejezi ki’ ❖ Semmit nem szól, egy asztalhoz leül s elkezd dünnyögve magába olvasni (1778 Bessenyei György¹ 7044018, 49) | miért dünnyög az előadói széken Dániel, akinek hiába kiabálja Szalay Imre „Hangosabban beszéljen az a fiatal előadó!” (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Az örökké dünnyögő, mindenbe beleavatkozó és bizalmaskodó régi cselédet (1900 Ady Endre CD0801) | – Fölment az igazgatóhoz és beszélt vele? – Nem, én csak dünnyögtem magamban (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’(bosszúságát, elégedetlenségét, rosszallását kifejezve) így mond, mormol vmit’ ❖ Az öreg Duló is egészen magán kivűl van; […] ’s azt dünnögé: részegre, gyermekre, szobaleányra titkot nem biznak (1834 Jakab István C2191, 101) | Önöknek mindenre van egy csomó argumentumuk – dönnyögé a tábornok (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | Pedig hisz kaphattak volna kelmetek […] fakturásabb embert is [város hadnagyának], mint én, dünögte az öreg úr foghegyről (1900 Móricz Pál² C3210, 27) | [a házmester] még egyszer maga elé dünnyögte, most már csak megállapítóan: – Nincs [a lakónak munkahelye] (1988 Kertész Imre² CD41).

1b. tn (nyj) ’〈furulyán, dudán játszó személy〉 a dallam játszásával egyidejűleg gégében képzett zöngével fúj(va mélyebb ritmikus kíséretet ad)’ ❖ Dünnyögni, a’ sípfuvás, furuglyázás mellett a’ torkával zúgni. Bodrogközi szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 101) | Az ötlyukú hosszi furuglya saját skálával bir s a játszó közbe-közbe még belé is dünnyög (1897 Herman Ottó C2083, 732).

2. tn ’halkan, mormolva énekel, dúdol, ill. 〈hangszer (húrja)〉 mély, monoton hangot ad v. 〈zene〉 így szól’ ❖ dünnyeg: dúdol (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 165) | A bőgőhúr dünnyögve döng (1921 Fóthy János CD10) | A harmonikaszó a föld alól dünnyögött, egy lebujból (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 383).

2a. ts ’így énekel, dúdol vmit’ ❖ Itt dünnyögé eggy dal’ hangját (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 264) | egy Strauszféle keringőt dünnyögött magában (1858 Vasárnapi Újság CD56) | dünnyögött neki rég elfeledett […] altató nótákat (1887 Sebők Zsigmond C3716, 12) | ott dünnyögtük […] a Szajna alsó rakpartján a Koldusopera lázadó, messzünnen felmorajló taktusait (1956 Irodalmi Újság aug. 25. C5231, 3).

3. tn ’〈rovar〉 repülés közben szárnyával dongó, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül’ ❖ A’ szúnyog a’ vérnek eggyik szomjúzója A’ legyek ’s a’ nyár’ sok dünnyög dongója (1789 Édes Gergely C1543, 39) | A szunyogok dünyögnek (1887 Sebők Zsigmond C3716, 64) | körötted a méhek darazsak dünnyögtek (1911 Kosztolányi Dezső C2753, 109) | Sárga bogarak dünnyögnek a levegőben (1956 Nők Lapja szept. 13. C1503, 5).

4. tn (rég v. nyj) ’〈állat〉 mély, morgásszerű hangot hallat’ ❖ [A vadkanok] estve a’ faluba dúnnyögve [!] be jönnek (1777 Bessenyei György¹ C1104, 38) | Érkezik [az álarcosbálon] egy rémítő nagy medve, két lábon dünnyögve (1804 Bessenyei György¹ 7044053, 398) | [reggel az éhes] koca feláll az akol-ajtóra, és ordít, a hízó dünnyög (1940 Veres Péter C4411, 137).

Sz: dünnyög-bünnyög, dünnyögés.

Vö. CzF. dönnyög, dünnög · dünnyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.