alkalmazó fn 1A

1. ’az a személy, aki vmit alkalmaz, (fel)használ’ ❖ Az alkalmazónak jó hitelű neve előre jótállott a … feladat sikeréről (1838 Athenaeum C0016, 656) | ez eszköz rendesen alkalmazója ellen fordul (1880 Mikszáth Kálmán 8312078, 109) | az alkalmazókból [hiányzott] a rideg céltudat (1939 Cs. Szabó László CD10).

2. ’az a személy v. intézmény, aki v. amely vkit munka végzésére alkalmaz; munkaadó, munkáltató’ ❖ a törvény ne tegye lehetővé, hogy egyazon iskolában főállásban tanítsanak olyan pedagógusok, akiknek az önkormányzat, illetve valamely felekezet az alkalmazója (1992 Nagy Péter Tibor 2058002, 178) | ellenőrizhetetlen, hogy az alkalmazó valójában milyen feltételekkel írja alá a szerződést (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alkalmazó főnév 1A
1.
az a személy, aki vmit alkalmaz, (fel)használ
Az alkalmazónak jó hitelű neve előre jótállott a … feladat sikeréről
(1838 Athenaeum)
ez eszköz rendesen alkalmazója ellen fordul
(1880 Mikszáth Kálmán)
az alkalmazókból [hiányzott] a rideg céltudat
(1939 Cs. Szabó László)
2.
az a személy v. intézmény, aki v. amely vkit munka végzésére alkalmaz; munkaadó, munkáltató
a törvény ne tegye lehetővé, hogy egyazon iskolában főállásban tanítsanak olyan pedagógusok, akiknek az önkormányzat, illetve valamely felekezet az alkalmazója
(1992 Nagy Péter Tibor)
ellenőrizhetetlen, hogy az alkalmazó valójában milyen feltételekkel írja alá a szerződést
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások