eb fn és mn 

I. fn 2B

1. (/vál) ’a ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre, vadászatra stb. haszn. v. kedvtelésből tartott háziállat; kutya’ ❖ A’ veſzet ebnek maráſáról ſokféle bal itélettel vannak az emberek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 196) | Csendesség van, csak az ebek csaholnak (1844 Petőfi Sándor C3506, 227) | [igyekszik] a saját nevelésű legjobb ebeit tenyésztésre felhasználni (1873 Dapsy László ford.–Darwin 8092002, 50) | kóbor eb (1909 Babits Mihály 9014024, 71) | az országúton is kószált néhány nagyobb eb, ezek olyanok voltak, mint a farkasok (1961 Füst Milán 9161044, 62) | A vakvezető ebek intelligens, hűséges, türelmes kutyák (1995 Szinák János–Veress István CD59).

2. (kissé rég) ’〈alávaló, hitvány, minden rosszra képes ember v. közösség megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉’ ❖ Fiaim! ha moſtan Uliſſes itt’ volna, ’S-kettötöket ſzivbül itten meg-cſókolna, ’S-ha oſztán kardgyával Kéröt darabolna, Vagy dárda’ högyével ſzív-kört-is nyárſolna; Kéſzek volnátok-e’ ötet ſegíteni? ’S-eme’ roſzſz ebeket lukra keríteni? (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 201) | Te Pokol’ mardosó kárhozatos ebe! (1808 Farkas András 7041001, 15) | Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? (1857 Arany János 8014087, 272) | – Mért nem kiáltotok velem, ebek, – rikoltott rekedten a fejedelem, – vivát Sennyey Boldizsár – s ezzel poharát nyujtotta Boldizsár felé (1932 Móricz Zsigmond 9462023, 40).

2a. ’〈kül. a török hódoltság időszakában: más vallású személy becsmérlő, indulatos megszólításaként v. megnevezéseként〉’ ❖ a’ pogány ebektl pedig ne tartsunk ſemmit-is: mert Iſten a’ mi Vezérünk (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 420) | Nem Emma! azt a keresztyén ebet, ki rád vetette nyomorult szemeit, ha térden állva könyörögne is, hogy adjalak neki: eltaszitanám, felrugnám (1867 Tolnai Lajos 8483014, 100) | Ha időt adsz nekik, téged elvesztenek Országostól kaurok [= gyaurok], a hitetlen ebek; Mert, ha egyességök volna, van erejek (1882 e. Arany János CD01) | – Lutheranus ebek! No, Torsterson uram, pokol kötele tekeredjék az nyakad köré! – epéskedik Nádasdy (1913 Laczkó Géza CD10) | – Ilyen jámbor fejedelmektől mit is remélhetnének az esztelen eretnek ebek – kiáltotta [a püspök] (1965 Déry Tibor 9107006, 179).

2b. (rég) ’〈szitkozódásban v. bosszúság kif-ére〉’ ❖ Hát még enyelgeni sem tudsz? ó ártatlan! Dóris[:] Nem biz én, ez a szó előttem hallatlan. Hát mi az? Phillis[:] A csak kéz, s orca cirolgatás, Szerelmes beszédek, néha csókolgatás. Dóris[:] Soha bizony soha, hát eb az ingetek! (1788 Szentjóbi Szabó László CD01) | [Xenophónt] könnyű forditani – valóban hasonlíthatatlanúl könnyebb mint Thucydidest, eb egye meg a’ következetlen Stilussát (1814 Pálóczi Horváth Ádám C2565, 243) | hadd haragudjék eb az anyja, majd megbékül a maga kenyerén (1855 Magyar népmesegyűjtemény 8148001, 33) | Ejnye öcsém, az eb a dolgát! ugyan a nyakamba ereszkedtél (1867 Tolnai Lajos 8483018, 91) | Eb az inge gaz kölyke! hajszálig az apjára ütött (1875 Margitay Dezső 8294003, 53).

3. (kissé rég, ritk) ’〈tagadás nyomatékosítására, ill. annak kif-ére, hogy az állítóként megfogalmazott kijelentés tagadása az igaz〉’ ❖ tudván Ócſa: hogy, ha a’ titkot ki-vallaná; maga’ fejével jádzana: azt mondá: hogy  e’ dologban ebet se tudna (1786 Dugonics András 7087012, 93) | eb anná száz aranyért, – pedig magában nem rút [ti. a verssor] – de tsak, no – nem originalis nemzeti (1806 Pálóczi Horváth Ádám C2557, 256) | Ocskay László nem készült most már sehová. Levágta magát a karszékbe az asztalfőnél, s végignyújtá a karját az asztalon, a fejét meg arra fekteté le. – Eb mozdul a helyéből! (1882 Jókai Mór C2306, 336) | se pénz se vagyon, Se hír, se földi hatalom. Igy élni már eb sem kivánna (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 23).

II. mn 13B (kissé rég)

1. (ritk) ’〈alávalónak, hitványnak tartott személyre, közösségre vonatkoztatva〉’ ❖ soha partunkon békével alunni ne merjen Eb török (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 111) | – Akkor miért mentegetőzött az előtt a céda előtt s miért ígért neki fűt fát s hogy eb bátyjának ország szerint temetést tart? (1930 Móricz Zsigmond CD10).

2. (ritk) ’nagyon rossz, nehéz, sanyarú, kutyának való 〈dolog, élet〉’ ❖ sokkal szerencsésb vagy mint sok más, mert soha nem lehet egészen eb dolgod (1857 Széchenyi István CD1501) | eb az élet (1900 Mikszáth Kálmán CD04).

3. (-ül raggal hsz-szerűen) ’vmilyen szempontból helytelenül, rosszul, ill. tisztességtelen módon’ ❖ Mí ezeltt azt gondolánk: hogy ama’ Titkos Antikrisztus légyen. És most látom, hogy ebl gondolánk (1790 Dugonics András C1468, 99) | szaladj ökreid után, azokat is, látom, elég ebül tanitottad, egy csomó széna rezzentette meg őket, az ostoba állat attól is megijed, mit megenni szokott (1857 Vas Gereben 8514011, 39) | mi történik akkor, ha a drága pénzen vett négykerekűről kiderül, hogy ebül elkötött holmi, magyarán lopott kocsi? (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: agg~, borz~, öl~, vadász~, vér~.

ÖU: házi~, vezér~.

ÖE: ~adott.

Sz: ebecske, ebség.

Vö. CzF. ėb, ėbül; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.