ebadta mn, fn és msz 

I. mn 6A

1. (kissé rég) ’〈kül. indulatos beszédben: másoknak bajt, kárt v. bosszúságot okozó személyre vonatkoztatva〉’ ❖ hozza hát kapitány úr az eb-adta papját! (1811–1820 Kazinczy Ferenc C5318, 411) | erre a fundamentumra rá nem lépsz, amig élek! Ebadta uzsorás fajzat! (1907 Nagy Endre 9469001, 39) | meghalsz, ebadta németje, ha rögtön meg nem mondod, ki a gazdád! (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 273).

2. (rég) ’〈ingerültséget keltő, bosszantó, ill. neheztelést v. nemtetszést kiváltó dologra, helyre stb. vonatkoztatva〉’ ❖ küldöttetek é pénzt? mert ha nem, ugyan fogok káromkodni, az ebatta Bétse többet 30 Aranyamnál el emésztett (1790 Kazinczy László C2555, 66) | Nem szeretem azt a sok ebadta teketóriát, azért simpliciter [= egyszerűen] tenek szólítalak (1846 Petőfi Sándor 8366464, 39) | Hadd teremjen ebadta hitvány ezüstje (1883 Mikszáth Kálmán 8312237, 184) | Hadd bűnhődjék az ebadta városa [ti. Szeged], amiért Dósát, ezt a toportyánférget […] engedte nagyra nőni (1919 Juhász Gyula¹ 9284889, 252).

3. (biz v. tréf) ’huncutságokra, csalafintaságokra kész, csibészkedő 〈gyerek, ill. ilyen gyerekek csoportja〉’ ❖ Ebadta kölyke, csak élőszóval beszélhetnénk vele. Már bosszant, hogy oly sokáig hallgat (1870 Mikszáth Kálmán CD04) | a diák tanuljon. Tanuljon bizony az ebadta csibe és ne politizáljon (1907 Ady Endre CD0801) | [a professzor] őszinte megdöbbenéssel vette észre, hogy hétéves fiának vásárolt, a görög filozófiáról szóló könyv lapjaiból az ebadta kölyke repülőgépeket hajtogatott (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. (biz v. tréf) ’fortélyos, csalafinta 〈jelenség, dolog〉’ ❖ az idealizmusnak ez az ebadta igazság a javulhatatlan ellensége (1902 Ady Endre CD0801) | ebadta unió (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 6A

1. ’〈alávaló, hitvány, minden rosszra képes ember v. közösség megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉’ ❖ Báróczi azt mondta a’ Patakiak vádjokra: Hát az ebatták nem tudják, hogy mikor az ember galambot akar fogni, mézes búzát hint el! (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 521) | Fogsz-e beszélni, ebadta! (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536004, 22) | Olyan tizenkettőt fog kapni az ebadta, hogy ketté reped bele (1935 Szabó Dezső 9623024, 129) | A lázadás nem engedélyeztetik, megértettétek, ebadták? (1955 Wessely László ford.–Tolsztoj¹ C4551, 30) | Azért kisördögnek sem mennék el! Lehet, hogy szórakoztatóbb, mókásabb s előnyösebb is – még sincs kedvem hozzá. Pedig az ég ebadtáit akár irigyelhetném is (1986 Bodor Pál 1019011, 73).

2. (biz v. tréf) ’huncutságokra, csalafintaságokra kész, csibészkedő gyerek’ ❖ Szép fiú az ebadta (1917 Móricz Zsigmond CD10) | ők ketten, mint két iskolából lógó ebadta (1996 Magyar Hírlap CD09) | Collodi azt az ebadtát álmodta meg [ti. Pinocchiót], aki mindent kipróbál (1998 Magyar Hírlap CD09).

III. msz 0 (rendsz. hat ne-vel) (rég)

’〈bosszúság kif-ére v. szitkozódásként, a mondanivaló nyomatékosítására〉’ ❖ ki meri most abba [ti. a világ folyásába] magát avatni az ebatta (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 257) | levelemet zsebembe dugtam, s addig hordoztam, mig… elveszett. Ebadta, ez kutya vexa, de ki tehet róla; most már ugy pótolom ki, a mint lehet (1846 Petőfi Sándor 8366462, 35) | Hej, sógor úr! Ébredjen, az ebadta! Délre jár az idő (1871 Mikszáth Kálmán 8312027, 92) | Most henczegj, németség, Ha tudsz, az ebadta! (1896 Endrődi Sándor 8125085, 137) | [apám] a nagy kérdést feladta, milyen pályára vágyom s készülök. – Költő leszek, – feleltem. – Tyű, ebadta! – hördült a hangja (1938 e. Dsida Jenő 9114056, 124).

Sz: ebadtáz.

Vö. CzF. ėbadta; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ebadta melléknév, főnév és mondatszó
I. melléknév 6A
1. (kissé rég)
〈kül. indulatos beszédben: másoknak bajt, kárt v. bosszúságot okozó személyre vonatkoztatva〉
hozza hát kapitány úr az eb-adta papját!
(1811–1820 Kazinczy Ferenc)
erre a fundamentumra rá nem lépsz, amig élek! Ebadta uzsorás fajzat!
(1907 Nagy Endre)
meghalsz, ebadta németje, ha rögtön meg nem mondod, ki a gazdád!
(1936 Herczeg Ferenc)
2. (rég)
〈ingerültséget keltő, bosszantó, ill. neheztelést v. nemtetszést kiváltó dologra, helyre stb. vonatkoztatva〉
küldöttetek é pénzt? mert ha nem, ugyan fogok káromkodni, az ebatta Bétse többet 30 Aranyamnál el emésztett
(1790 Kazinczy László)
Nem szeretem azt a sok ebadta teketóriát, azért simpliciter [= egyszerűen] tenek szólítalak
(1846 Petőfi Sándor)
Hadd teremjen ebadta hitvány ezüstje
(1883 Mikszáth Kálmán)
Hadd bűnhődjék az ebadta városa [ti. Szeged], amiért Dósát, ezt a toportyánférget […] engedte nagyra nőni
(1919 Juhász Gyula¹)
3. (biz v. tréf)
huncutságokra, csalafintaságokra kész, csibészkedő 〈gyerek, ill. ilyen gyerekek csoportja〉
Ebadta kölyke, csak élőszóval beszélhetnénk vele. Már bosszant, hogy oly sokáig hallgat
(1870 Mikszáth Kálmán)
a diák tanuljon. Tanuljon bizony az ebadta csibe és ne politizáljon
(1907 Ady Endre)
[a professzor] őszinte megdöbbenéssel vette észre, hogy hétéves fiának vásárolt, a görög filozófiáról szóló könyv lapjaiból az ebadta kölyke repülőgépeket hajtogatott
(1995 Magyar Hírlap)
3a. (biz v. tréf)
fortélyos, csalafinta 〈jelenség, dolog〉
az idealizmusnak ez az ebadta igazság a javulhatatlan ellensége
(1902 Ady Endre)
ebadta unió
(2000 Magyar Hírlap)
II. főnév 6A
1.
〈alávaló, hitvány, minden rosszra képes ember v. közösség megnevezéseként v. szidalmazó megszólításaként〉
Báróczi azt mondta a’ Patakiak vádjokra: Hát az ebatták nem tudják, hogy mikor az ember galambot akar fogni, mézes búzát hint el!
(1789 Kazinczy Ferenc)
Fogsz-e beszélni, ebadta!
(1895 Zempléni P. Gyula ford.Zola)
Olyan tizenkettőt fog kapni az ebadta, hogy ketté reped bele
(1935 Szabó Dezső)
A lázadás nem engedélyeztetik, megértettétek, ebadták?
(1955 Wessely László ford.Tolsztoj¹)
Azért kisördögnek sem mennék el! Lehet, hogy szórakoztatóbb, mókásabb s előnyösebb is – még sincs kedvem hozzá. Pedig az ég ebadtáit akár irigyelhetném is
(1986 Bodor Pál)
2. (biz v. tréf)
huncutságokra, csalafintaságokra kész, csibészkedő gyerek
Szép fiú az ebadta
(1917 Móricz Zsigmond)
ők ketten, mint két iskolából lógó ebadta
(1996 Magyar Hírlap)
Collodi azt az ebadtát álmodta meg [ti. Pinocchiót], aki mindent kipróbál
(1998 Magyar Hírlap)
III. mondatszó 0 (rendsz. hat ne-vel) (rég)
〈bosszúság kif-ére v. szitkozódásként, a mondanivaló nyomatékosítására〉
ki meri most abba [ti. a világ folyásába] magát avatni az ebatta
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
levelemet zsebembe dugtam, s addig hordoztam, mig… elveszett. Ebadta, ez kutya vexa, de ki tehet róla; most már ugy pótolom ki, a mint lehet
(1846 Petőfi Sándor)
Hej, sógor úr! Ébredjen, az ebadta! Délre jár az idő
(1871 Mikszáth Kálmán)
Most henczegj, németség, Ha tudsz, az ebadta!
(1896 Endrődi Sándor)
[apám] a nagy kérdést feladta, milyen pályára vágyom s készülök. – Költő leszek, – feleltem. – Tyű, ebadta! – hördült a hangja
(1938 e. Dsida Jenő)
Sz: ebadtáz
Vö. CzF. ėbadta; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások