ebbeli mut nm 1B3 (mn-i értékben, jelzőként)
1. ’〈elvont dologra vonatkoztatva:〉 ez a(z imént említett) 〈dolog〉’ ❖ Uram! botsáſson-meg egy Aſzſzonyi-állat meréſzségének, a’ ki tudakozza, ha betsületes ſzemélyét nem látta-é valaha Budán vagy nem esmérte-é Natoliában? Akmet tsudálkozot magában ebbéli ſzabad meg-ſzolittatáſon (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 20) | [Antal] nagy hajlandóságot érzett magában az órás mesterség tanúlása eránt, édes annya nem tagadta meg tőle ebbeli kivánságát (1841 Bátky Károly 8033003, 24) | Az vagyok, a ki voltam. […] Magyarország nemesi családainak név- és czímtára. És szükséged van rám, ebbeli minőségemben? (1906 Ambrus Zoltán 9006010, 147) | [Károlyi Gáspár] bizonyos részekhez a margón kiegészítő megjegyzéseket is fűz, az akkori külföldi Biblia-fordítások ebbéli gyakorlatát követve (1985 Balázs János² 1009001, 204) | [a Szépművészeti Múzeum tervezett felszíni fogadóépülete] nem más, mint a föld alá rejtett múzeumbővítményre a téren sétálók figyelmét ráirányító markáns, kortárs építészeti jel. Ebbéli szerepe semmiben sem különbözik az Albertina főbejáratát újraértelmező, Hollein-féle titánszárnyétól (2010 Magyar Narancs 3220004, 48).
2. ’ebben az imént említett dologban való’ ❖ [ha] magamat a’ fegyver zrgés kzzl el-lopván Múſák kebelében pihenhetek, akkor is tsak abban határozom minden ebbéli gynyrſégemet, hogy jó Barátim munkájit olvasgaſſam, és azokkal tárſalkodjam (1773 Barcsay Ábrahám C1104, 30) | nem kért, nem mentegeté magát birái előtt, nem annyira büszkeségből, mint mivel tudá, hogy minden ebbeli fáradsága sikeretlen (1845 Eötvös József 8126006, 276) | a gazdagok könnyen és szívesen fogadnak el áldozatot és szolgálatokat szegény emberektől ingyen, – s teljes értékű fizetségnek szánják a kegyet, hogy a szegény az ő pénzüknek illatát szívhatja, azt a levegőt, ahol a pénz teljes varázserejével jelen van, s a gazdagoknak ebbeli hitükre a szegények nem is szoktak rácáfolni (1937 Török Sophie CD10) | mire alapozták ebbeli reményeiket? (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az időben létezőnek, ha ebbéli létét képes és kénytelen elgondolni is, ellentmondásra, feszültségre, hiányra és reményre van szüksége, hogy ne őrüljön meg az unalomtól (2001 Szilágyi Ákos 3014002, 351).
Vö. CzF. ebbeli · ebbéli; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.