ebéd fn 3B4

1. (átv is) ’déli, es. kora délutáni ()étkezés, ill. annak ideje’ ❖ Ebédjek el-múlik, mu’zikát kezdenek (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 9) | az ebéd alatt megérkezett Jakab (1872 Prém József 8377022, 109) | figyelmeztette, hogy délután öt órakor lesz az ebéd (1903 Rákosi Viktor 8387010, 29) | Ebédre korhelylevest, citromos, vöröshagymás kaviárpépet készítettek (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 144) | Vohus nem siet az ebéddel. Először kumiszt iszik, utána kukoricaolajjal leöntött tengeri algát eszik (1989 Kiss Ilona ford.–Voszlenszkij 2024014, 51).

1a. ’ehhez kapcsolódó, e köré szervezett (ünnepélyes) összejövetel, fogadás’ ❖ [A szultán] nem vár Nagy Divánnak mentegetésére, Veres zsinórkát [ti. selyemzsinórt] küld Basa’ ebédjére (1772 Orczy Lőrinc 7249002, 10) | [a hívek egyesülete] a’ Szebeni Fő Consistorium Követjeinek fényes ebédet adott (1826 Hazai és Külföldi Tudósítások 8632003, 283) | A fogadóteremben már összegyültek a vendégek, akik hivatalosak a mai ebédre (1931 Kosztolányi Dezső 9359258, 223) | egy XVII. századi angol herceg ünnepi ebédjén különleges csemegeként tálalták a friss tealevélből készült salátát (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’déli, es. kora délutáni ()étkezésre készített, ill. annak során elfogyasztott étel(ek sora)’ ❖ [a délelőtti lovaglásnál a] teſt ingatáſa által a’ gyomor nagyon erſittetik és az ebéd meg-eméſztéſére ſokkal alkalmatoſabbá téttetik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 62) | ebédet főzettem az úrfi költségére (1823 Fogarasi Sámuel 7109009, 229) | a fiatal nő nem evett semmit az ebédből (1877 Vértesi Arnold 8520002, 86) | Akkor legjobb a kocsmába menni, amikor az ebéd íze még az embernek szájában van (1929 Krúdy Gyula CD54) | az üzemi konyhán kettő negyvenért kapott ebédet (1978 Lengyel Péter 9397002, 243).

3. (rég v. nyj) ’〈az étkezések rendjének eredeti, kettős szerkezetében az első, délelőtti étkezés, ill. a későbbi hármas szerkezetben a reggeli megnevezéseként〉’ ❖ Ebéd, fölöstököm (1838 Magyar tájszótár C6656, 102) | ebíd: reggeli (1914 Magyar Nyelv C5856, 459) | [az étkezések napi rendjének a 18. században kialakuló hármas szerkezetében] megjelenik az ebéd étkezésnévnek az új, a harmadikként belépett állandó napi étkezés, a „reggeli” megjelölésére való áttolódása is (1977 NéprajziLex. CD47) | A kettős tagolású étkezési rend első (délelőtti) étkezését a Székelyföldön és Beregben ebédnek nevezik (1977 NéprajziLex. CD47).

Ö: búcsú~, dél~, dísz~, est~, munka~.

ÖE: ~főzés, ~koszt, ~maradék, ~osztás, ~pénz, ~terem, ~véka, ~vendég, ~vivő.

Sz: ebédecske, ebédke.

Vö. CzF. ~, ebédkor; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ebéd főnév 3B4
1. (átv is)
déli, es. kora délutáni ()étkezés, ill. annak ideje
Ebédjek el-múlik, mu’zikát kezdenek
(1772 Bessenyei György¹)
az ebéd alatt megérkezett Jakab
(1872 Prém József)
figyelmeztette, hogy délután öt órakor lesz az ebéd
(1903 Rákosi Viktor)
Ebédre korhelylevest, citromos, vöröshagymás kaviárpépet készítettek
(1923 Kosztolányi Dezső)
Vohus nem siet az ebéddel. Először kumiszt iszik, utána kukoricaolajjal leöntött tengeri algát eszik
(1989 Kiss Ilona ford.Voszlenszkij)
1a.
ehhez kapcsolódó, e köré szervezett (ünnepélyes) összejövetel, fogadás
[A szultán] nem vár Nagy Divánnak mentegetésére, Veres zsinórkát [ti. selyemzsinórt] küld Basa’ ebédjére
(1772 Orczy Lőrinc)
[a hívek egyesülete] a’ Szebeni Fő Consistorium Követjeinek fényes ebédet adott
(1826 Hazai és Külföldi Tudósítások)
A fogadóteremben már összegyültek a vendégek, akik hivatalosak a mai ebédre
(1931 Kosztolányi Dezső)
egy XVII. századi angol herceg ünnepi ebédjén különleges csemegeként tálalták a friss tealevélből készült salátát
(1995 Magyar Hírlap)
2.
déli, es. kora délutáni ()étkezésre készített, ill. annak során elfogyasztott étel(ek sora)
[a délelőtti lovaglásnál a] teſt ingatáſa által a’ gyomor nagyon erſittetik és az ebéd meg-eméſztéſére ſokkal alkalmatoſabbá téttetik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
ebédet főzettem az úrfi költségére
(1823 Fogarasi Sámuel)
a fiatal nő nem evett semmit az ebédből
(1877 Vértesi Arnold)
Akkor legjobb a kocsmába menni, amikor az ebéd íze még az embernek szájában van
(1929 Krúdy Gyula)
az üzemi konyhán kettő negyvenért kapott ebédet
(1978 Lengyel Péter)
3. (rég v. nyj)
〈az étkezések rendjének eredeti, kettős szerkezetében az első, délelőtti étkezés, ill. a későbbi hármas szerkezetben a reggeli megnevezéseként〉
Ebéd, fölöstököm
(1838 Magyar tájszótár)
ebíd: reggeli
(1914 Magyar Nyelv)
[az étkezések napi rendjének a 18. században kialakuló hármas szerkezetében] megjelenik az ebéd étkezésnévnek az új, a harmadikként belépett állandó napi étkezés, a „reggeli” megjelölésére való áttolódása is
(1977 NéprajziLex.)
A kettős tagolású étkezési rend első (délelőtti) étkezését a Székelyföldön és Beregben ebédnek nevezik
(1977 NéprajziLex.)
ÖE: ebédfőzés, ebédkoszt, ebédmaradék, ebédosztás, ebédpénz, ebédterem, ebédvéka, ebédvendég, ebédvivő
Sz: ebédecske, ebédke
Vö. CzF. ~, ebédkor; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások