eblábol tn ige 1a (rég)

(szökve, menekülve el)inal, ill. szökik vhonnan’ ❖ Az Három-Szék Vármegyei nevezetes Rabok-is el-ſzöktek, ugy a’ Fogaraſi Tömlötzböl edgynéhányon eblábaltak (1785 Magyar Hírmondó 7444072, 538) | A török kis kapu Alvincz felé őrizet nélkül fog lenni; mert oda „kékdarabontok” vannak rendelve. Itt eblábolhat [a szökött rab] (1847 Kemény Zsigmond C2595, 155) | Eblábolt volna örömest Csunyi Laczi a szobából, de Sára asszony megkapta a mentéjén a vitézkötést, s a falhoz szorítá s úgy kezdé őt saját magával megismertetni (1885 Jókai Mór C2313, 87).

Ö: el~.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

eblábol tárgyatlan ige 1a (rég)
(szökve, menekülve el)inal, ill. szökik vhonnan
Az Három-Szék Vármegyei nevezetes Rabok-is el-ſzöktek, ugy a’ Fogaraſi Tömlötzböl edgynéhányon eblábaltak
(1785 Magyar Hírmondó)
A török kis kapu Alvincz felé őrizet nélkül fog lenni; mert oda „kékdarabontok” vannak rendelve. Itt eblábolhat [a szökött rab]
(1847 Kemény Zsigmond)
Eblábolt volna örömest Csunyi Laczi a szobából, de Sára asszony megkapta a mentéjén a vitézkötést, s a falhoz szorítá s úgy kezdé őt saját magával megismertetni
(1885 Jókai Mór)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások