echós mn 2A9

1. (kissé rég, irod v. vál) ’olyan 〈hely〉, ahol visszhang hallható, ill. olyan 〈hely v. felület〉, amely alkalmas arra, hogy benne v. rajta visszhang keletkezzen’ ❖ az echos Tihany (1890 Terescsényi Gyula C4116, 135) | [az öreg] otthonosan, fesztelenül lépked most az ekhós templomi kövezeten (1895–1896 Mikszáth Kálmán CD04) | ha az ember már nem próbálta volna, irigyelné a vidéki lapszerkesztő dolgát, akinek van ekhós tribünje, s akit még annyi minden tud érdekelni ez érdekességtelen világból (1912 Ady Endre CD0801).

2. (kissé rég, irod v. vál) ’vmely távolabbi felületről visszaverődő, visszhangzó 〈hang〉’ ❖ [a mostani plébános] nem énekli olyan áhítattal, olyan echós hangon a circum dederum-ot [!], mint a néhai (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | halódó boldogságom ekhós zokogása szívem barlangjában? (1918 Laczkó Géza CD10).

3. (Irodt) ’〈kül. a reneszánsz és a barokk költészetben:〉 olyan 〈vers〉, amelyben a versszakok záró eleme játékosan, visszhangszerűen rímel a közvetlenül előtte álló szóra, ill. ilyen versben alkalmazott 〈rím〉’ ❖ A’ melly a’ hangzást ekkhós játékra cserélte (1792 Édes Gergely C1542, 188) | [Keszeg uram] kétszáz sorból álló ekhós verset írt (1876 Vasárnapi Újság C7390, 179) | Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például […] a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben (1964 Pirnát Antal CD53) | ekhós rím, echórím: olyan belső rím, amelyben a rímhívó és a felelő rím közvetlenül egymás mellett helyezkedik el (1998 MagyarNagyLex. C5820, 146).

Vö. ÉrtSz.; TESz. ekhó; ÉKsz.

echós melléknév 2A9
1. (kissé rég, irod v. vál)
olyan 〈hely〉, ahol visszhang hallható, ill. olyan 〈hely v. felület〉, amely alkalmas arra, hogy benne v. rajta visszhang keletkezzen
az echos Tihany
(1890 Terescsényi Gyula)
[az öreg] otthonosan, fesztelenül lépked most az ekhós templomi kövezeten
(1895–1896 Mikszáth Kálmán)
ha az ember már nem próbálta volna, irigyelné a vidéki lapszerkesztő dolgát, akinek van ekhós tribünje, s akit még annyi minden tud érdekelni ez érdekességtelen világból
(1912 Ady Endre)
2. (kissé rég, irod v. vál)
vmely távolabbi felületről visszaverődő, visszhangzó 〈hang〉
[a mostani plébános] nem énekli olyan áhítattal, olyan echós hangon a circum dederum-ot [!], mint a néhai
(1879 Mikszáth Kálmán)
halódó boldogságom ekhós zokogása szívem barlangjában?
(1918 Laczkó Géza)
3. (Irodt)
〈kül. a reneszánsz és a barokk költészetben:〉 olyan 〈vers〉, amelyben a versszakok záró eleme játékosan, visszhangszerűen rímel a közvetlenül előtte álló szóra, ill. ilyen versben alkalmazott 〈rím〉
A’ melly a’ hangzást ekkhós játékra cserélte
(1792 Édes Gergely)
[Keszeg uram] kétszáz sorból álló ekhós verset írt
(1876 Vasárnapi Újság)
Rimay szerelmi költeményeiben ez az utánzó kedv a legérettebb, legcsiszoltabb daraboknál a legfeltűnőbb, mint például […] a Balassira emlékeztető, bravúros rímelésű echós versben
(1964 Pirnát Antal)
ekhós rím, echórím: olyan belső rím, amelyben a rímhívó és a felelő rím közvetlenül egymás mellett helyezkedik el
(1998 MagyarNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. ekhó; ÉKsz.

Beállítások