echózik tn ige 14a1 (kissé rég, irod v. vál)echóz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: ritk)

1. ’〈hang(sor)〉 egy távolabbi felületről visszaverődik és (többször, fokozatosan elhalkulva) újra hangzik’ ❖ a’ Vár’ boltozattya Magányos szava hangját százszor ekhóztatta (1786 Péczeli József ford.–Voltaire C3445, 169) | A’ Teremtőt hangzó kontzertjeket [ti. a madarakét] Ekhóztatják az Egek (1820 e. Vályi Nagy Ferenc C4348, 18) | Egyszerre roppant dördülés hangzott fel a hegyek közül, melyre sürü egymásutánban három-négy szörnyü csattanás ekhózott (1895 Ambrus Zoltán C0601, 29) | a kopácsolás, mint egy titokzatos nagy harkály zaja, egyre maradozóbban ekhózott a tiszta csöndes légben (1921 Babits Mihály CD10).

2. (átv is) ’〈felület, hely〉(újra és újra) visszaveri a hangot, ill. 〈hely〉 ezáltal zajossá, hangossá válik’ ❖ [a muzsikás] benn a’ maga házában, ſzokaſa ſzerént mu’sikál vala, a’ hol a’ falak-is ékóznak vagy a’ hangot nevelik vala (1776 Esopus meséi ford. C1642, 37) | Echóznak a’ völgyek az énekléſektöl (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 46) | víg hanggal ekhózik a Mátra Az egész hazában harsogó vivátra (1790 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | mezei ſiptul kéhózna [!], zönögne hegy, erd (1804 Fabchich József C1643, 276) | Rival a kürt, ekhóz a hegy (1881 Kozma Andor C2785, 20) | Várnom kell, míg újra biztos léptekkel és hangos szavakkal léphetek arra a dobogóra, mely az Ő [ti. Ady Endre] nevével ekhózik (1923 Babits Mihály CD10).

3. (ritk) ’visszhangként felel, válaszol vki vmire’ ❖ ? tsak ugyan nem lehettem olly idegen hozzája; Hogy k-ſziklás bértzcimrl ne Ekhóznám hangjára (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 274) | Ugy hiszem, nagyszerü a fővárosi élet – Nagyszerü […] ekhózott Csonka gépiesen (1882 Sziklay János C4013, 245) | ti, gyermek-arcú papjai szivemnek, Ha gyáva volnék, ne ekhózzatok Csak volt versimre (1919 e. Ady Endre CD0802).

J: visszhangzik.

Vö. TESz. echó

echózik tárgyatlan ige 14a1 (kissé rég, irod v. vál)
echóz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: ritk)
1.
〈hang(sor) egy távolabbi felületről visszaverődik és (többször, fokozatosan elhalkulva) újra hangzik
a’ Vár’ boltozattya Magányos szava hangját százszor ekhóztatta
(1786 Péczeli József ford.Voltaire)
A’ Teremtőt hangzó kontzertjeket [ti. a madarakét] Ekhóztatják az Egek
(1820 e. Vályi Nagy Ferenc)
Egyszerre roppant dördülés hangzott fel a hegyek közül, melyre sürü egymásutánban három-négy szörnyü csattanás ekhózott
(1895 Ambrus Zoltán)
a kopácsolás, mint egy titokzatos nagy harkály zaja, egyre maradozóbban ekhózott a tiszta csöndes légben
(1921 Babits Mihály)
2. (átv is)
〈felület, hely〉 (újra és újra) visszaveri a hangot, ill. 〈hely〉 ezáltal zajossá, hangossá válik
[a muzsikás] benn a’ maga házában, ſzokaſa ſzerént mu’sikál vala, a’ hol a’ falak-is ékóznak vagy a’ hangot nevelik vala
(1776 Esopus meséi ford.)
Echóznak a’ völgyek az énekléſektöl
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
víg hanggal ekhózik a Mátra Az egész hazában harsogó vivátra
(1790 Csokonai Vitéz Mihály)
mezei ſiptul kéhózna [!], zönögne hegy, erd
(1804 Fabchich József)
Rival a kürt, ekhóz a hegy
(1881 Kozma Andor)
Várnom kell, míg újra biztos léptekkel és hangos szavakkal léphetek arra a dobogóra, mely az Ő [ti. Ady Endre] nevével ekhózik
(1923 Babits Mihály)
3. (ritk)
visszhangként felel, válaszol vki vmire
?
tsak ugyan nem lehettem olly idegen hozzája; Hogy k-ſziklás bértzcimrl ne Ekhóznám hangjára
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
Ugy hiszem, nagyszerü a fővárosi élet – Nagyszerü […] ekhózott Csonka gépiesen
(1882 Sziklay János)
ti, gyermek-arcú papjai szivemnek, Ha gyáva volnék, ne ekhózzatok Csak volt versimre
(1919 e. Ady Endre)
Vö. TESz. echó

Beállítások