ecsél (1b) l. ecsel

ecsel ige 1becsél (ritk) , öcsöl (nyj)

1. ts (tárgy n. is) (nyj v. Népr) ’〈kendert, lent egy speciális, kefeszerű eszközzel, az ún. rostecsettel v. ecselővel〉(további) finomítás céljából, rostjait szálakra hasogatva és párhuzamosan rendezve átfésül, ill. tisztít’ ❖ Ecselni, p. o. szöszt (1838 Magyar tájszótár C6656, 102) | a’ kiállitás czéljának megfelelne, ha a’ beküldendő vászonhoz a’ len töretlenül, törve, ecselve [lenne] (1842 Pesti Hírlap CD61) | Ködös őszi nap van, […] a faluban minden háznál ecselnek (1885 Gyarmathy Zsigáné C1953, 198) | öcsel (Bars m.), öcsöl (Abaúj m.) ’gerebenez’ (1952 Magyar Nyelvőr C6004, 62) | A lehelt kendert a sörtés ecsettel ecselik, s ennek eredményeként az első vonások után a sörték között maradt durvább és barnább rostszálakat külön veszik (1991 Magyar néprajz CD47).

2. ts (rég) ’〈hajat〉 fésül v. kefél’ ❖ zurboltam, ötsellem (1784 Kisded szótár C0815, 97) | Kiért fonogatod […] etsellett hajadat? (1800 Lukáts Miklós C2948, 74) | Néha Cytorból jött fésűvel fürtit ecsélé (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1552, 107) | A hajat fésűvel vagy ecsellővel fésülik vagy ecsellik (1933 Györffy István C5217, 388).

3. tn (rég, ritk) ’nemileg egyesül, közösül; kefél’ ❖ Ecsel […] (alj.) nővel nemileg közösül (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 233).

ÖU: meg~.

Sz: ecselés, ecseletlen.

Vö. CzF. ~, ecselő²; ÉrtSz.; TESz.; SzT.; ÚMTsz. ~, ecsél

ecsél lásd ecsel
ecsel ige 1b
ecsél 1b (ritk)
öcsöl 1c (nyj)
1. tárgyas (tárgy n. is) (nyj v. Népr)
〈kendert, lent egy speciális, kefeszerű eszközzel, az ún. rostecsettel v. ecselővel〉 (további) finomítás céljából, rostjait szálakra hasogatva és párhuzamosan rendezve átfésül, ill. tisztít
Ecselni, p. o.példának okáért szöszt
(1838 Magyar tájszótár)
a’ kiállitás czéljának megfelelne, ha a’ beküldendő vászonhoz a’ len töretlenül, törve, ecselve [lenne]
(1842 Pesti Hírlap)
Ködös őszi nap van, […] a faluban minden háznál ecselnek
(1885 Gyarmathy Zsigáné)
öcsel (Bars m.megye), öcsöl (Abaúj m.megye) ’gerebenez’
(1952 Magyar Nyelvőr)
A lehelt kendert a sörtés ecsettel ecselik, s ennek eredményeként az első vonások után a sörték között maradt durvább és barnább rostszálakat külön veszik
(1991 Magyar néprajz)
2. tárgyas (rég)
〈hajat〉 fésül v. kefél
zurboltam, ötsellem
(1784 Kisded szótár)
Kiért fonogatod […] etsellett hajadat?
(1800 Lukáts Miklós)
Néha Cytorból jött fésűvel fürtit ecsélé
(1851 Egyed Antal ford.Ovidius)
A hajat fésűvel vagy ecsellővel fésülik vagy ecsellik
(1933 Györffy István)
3. tárgyatlan (rég, ritk)
nemileg egyesül, közösül; kefél
Ecsel […] (alj.aljas) nővel nemileg közösül
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
ÖU: megecsel
Sz: ecselés, ecseletlen
Vö. CzF. ~, ecselő²; ÉrtSz.; TESz.; SzT.; ÚMTsz. ~, ecsél

Beállítások