éd fn 3B2 (rég, irod)

1. (átv is) ’édes íz, ill. ilyen ízű dolog’ ❖ [a lantos] bájtájon mereng Izlelve édjeit (1829 Uránia C0422, 233) | a’ ki a’ fő édet izlelé, nem fog esengni annak aljáért (1836 Vajda Péter C4666, 71) | nincs jobb a nektár Édinél (1845 Petőfi napjai C1573, 97) | Harmatos éddel tölt habgyönge virágok (1879 Szabó Dávid C3764, 156).

2. ’kellemes, jóleső érzés, gyönyör, ill. azt kiváltó dolog’ ❖ Bár éddel alvánk, nem lehet gyülölnünk (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 152) | [a tanulóévekben] a jelen édeit egészen élveznünk még szabad (1845 Pesti Divatlap C5837, 496) | Meglopjam édét ama nap gyönyörének (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11).

3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (/nyj) ’〈kedveskedő, szeretetet kifejező megszólításként:〉’ ❖ Oh, szólj, egyetlen édem, mi lehetne az, mi miatt Oliviádtól félned kellene? (1837 Athenaeum C0014, 335) | Édem, – igy szól az asszony [az urához] (1844 Nagy Ignác C3268, 254) | A szüleinek férfitestvérét a gyermek nȧgybȧcsikâmnak, édös bȧcsikâmnak hívja, a leánytestvérüket pedig így szólítja: édöm, édösöm (1894 Balassa József C5239, 307).

Vö. CzF.; ÚMTsz. éde

éd főnév 3B2 (rég, irod)
1. (átv is)
édes íz, ill. ilyen ízű dolog
[a lantos] bájtájon mereng Izlelve édjeit
(1829 Uránia)
a’ ki a’ fő édet izlelé, nem fog esengni annak aljáért
(1836 Vajda Péter)
nincs jobb a nektár Édinél
(1845 Petőfi napjai)
Harmatos éddel tölt habgyönge virágok
(1879 Szabó Dávid)
2.
kellemes, jóleső érzés, gyönyör, ill. azt kiváltó dolog
Bár éddel alvánk, nem lehet gyülölnünk
(1826 Vörösmarty Mihály)
[a tanulóévekben] a jelen édeit egészen élveznünk még szabad
(1845 Pesti Divatlap)
Meglopjam édét ama nap gyönyörének
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (/nyj)
〈kedveskedő, szeretetet kifejező megszólításként:〉
Oh, szólj, egyetlen édem, mi lehetne az, mi miatt Oliviádtól félned kellene?
(1837 Athenaeum)
Édem, – igy szól az asszony [az urához]
(1844 Nagy Ignác)
A szüleinek férfitestvérét a gyermek nȧgybȧcsikâmnak, édös bȧcsikâmnak hívja, a leánytestvérüket pedig így szólítja: édöm, édösöm
(1894 Balassa József)
Vö. CzF.; ÚMTsz. éde

Beállítások