édesapa fn 9A10 édsapa (nyj)
1. ’〈születendő gyermekét váró férfira vonatkoztatva is:〉 az a férfi, akinek gyermeke van v. 〈gyermekéhez való viszonyában, ill. gyermeke házastársához való viszonyában az apósra vonatkoztatva, megszólításként is:〉 aki az adott személyt nemzette’ ❖ Otreus volt ennek [ti. Panthusnak] meg-hólt édes Apja (1774 Dugonics András C1484, 109) | Éd’sapám táncolni fog fia lakodalmán (1844 Petőfi Sándor C3506, 151) | az édes apa most nagyon szeretett volna játszani a gyermekekkel (1857 Vas Gereben 8514012, 2) | A vő kezet csókolt és örömtől sugárzó arccal fordult a feleségéhez: – Öt év múlva ebből százezer forint lesz! Hány percent kamatot kiván édesapánk? (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 51) | Ne fáraggyík ídes apám (1910 Móricz Zsigmond 9462002, 55) | [a könyv sok] praktikus tudnivalót [közöl] az ikerterhesség sajátosságairól (az első gyanújelektől kezdve az édesapák fölkészítéséig) (1997 Új Könyvek CD29).
1a. ’〈birt szjel nélkül a beszélő apjára vonatkoztatva, megszólításként is〉’ ❖ Édes apa erős, szép, hatalmas ember volt (1899 Szabóné Nogáll Janka 8417002, 58) | – Édesapát tetszik keresni? – rebegi a diák, megszeppenve. – Édesapa nincs itthon (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 381) | Nézd édesapa, egy bácsi jön utánunk! (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 82).
1b. (birtokszóként) (ritk) ’vki mellett a szülői, gondviselői szerepet betöltő férfi’ ❖ felvettek a kocsiba. Elvittek Kolozsvárra. Az asszonyság édes anyám, az úr édes apámmá lett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Rád hagyom szegény fiamat, légy helyettem édesapja (1860 Jókai Mór CD18) | Sok dicső férfiúnak volt tápláló édesapja Flicoteaux [ti. a szabad kenyérfogyasztást biztosító vendéglős] (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 162).
2. (birtokszóként, tbsz-ban) (ritk) ’〈a későbbi nemzedék tagjaihoz való viszonyában:〉 az előző nemzedék férfi tagja’ ❖ Pénznek szerelme, léleknek gyötrelme, megmondták azt régen édes apáink (1856 Vasárnapi Újság CD56) | édesapáink lelkesedéséből szörnyű eltompulás [lett] (1900 Ady Endre CD0801) | Édesapáink kedves tél végi csemegéje volt a csíramálé, igazi böjti édesség (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (birtokszóként) (kissé rég) ’〈nem vérségi kapcsolatban, vmely idősebb, vezető szerepet betöltő, tiszteletre méltó férfi megnevezéseként, es. megszólításaként〉’ ❖ Jellachich fiaiúl azért nevezem őket [ti. a haramiákat], mert itt keresztül vonultokban őt „banus édes apánknak” czímezték (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Lykurgus – a spártaiak édes apja (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Levél Osvát Ernőhöz[.] Szerkesztőm, édesapám a betűben, Hadd köszöntsön e dadogó levél (1923 Tóth Árpád CD10) | a magyar nép szeretett vezére, a mi édesapánk, Rákosi elvtárs (1950 Szabad Nép dec. 5. C4873, [1]).
4. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz) ’〈fiatal férfi leereszkedő v. kedveskedő, baráti megszólításaként〉’ ❖ Anyám rámragyogott: – […] meglátod édes apám most szerencséd lesz (1935 Szép Ernő 9665044, 112) | Ne nézz engem szanitécnek, édesapám (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 592) | A jelenethez asszisztáló Sanyi bácsi, a rendőr csak annyit jegyez meg, hogy „na mi van, édesapám, be vagy tojva, mi, fene a pofádat…” (1994 Magyar Hírlap CD09).
5. (birtokszóként) (ritk) ’vminek megteremtője, létrehozója, értelmi szerzője’ ❖ Maga Metternich az absolutismus édes apja sem szavazott a holtig tartó börtönre (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Már Zoláról, a naturalista regény édesapjáról kimutatták, hogy naturalizmusa át meg át van szőve szimbolikus erejű víziókkal (1928 Szegi Pál CD10).
J: édesatya.
Vö. CzF. édės; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. édes; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.