egocentrikus mn 15A

1. (vál, pejor is) ’mindent önmagára vonatkoztató v. a saját érdekei szempontjából tekintő, önmagát viszonyítási pontnak tartó 〈személy, es. közösség〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ [Gyulai Pál] sajátságosan egocentrikus lélek volt, aki sohasem tudott kihelyezkedni magából (1913 Schöpflin Aladár CD10) | [a romantikus irodalmi művek hősei] cselekszenek, mégpedig egocentrikusan (1923 Laczkó Géza CD10) | Vajthó László szerint Ady a legönzőbb, legegocentrikusabb lírikusunk (1940 Pintér Jenő CD44) | egocentrikus életstílus (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | kifelé, a világ többi része felé egocentrikus Európának nincs reménye az igazi túlélésre (1997 Országgyűlési Napló CD62) | az talán igaz, hogy a matematikusok kissé egocentrikusak – de nem egoisták! (1998 Természet Világa CD50).

2. (Tud) ’a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő 〈szemlélet, mű stb.〉’ ❖ Objektív művészet a jelszó; de titokban az egocentrikus felfogás uralkodik rajtunk (1909 Salgó Ernő CD10) | [Rippl-Rónai József] azt írta meg, ami vele történt. Ilyen írás nem is lehet más, mint egocentrikus (1911 Bálint Aladár CD10) | [Max Stirner ismeretkritikája] konkluzióiban is visszatér Fichte Én-szemléletéhez: egocentrikus filozófiájához (1929 TolnaiÚjLex. C5733, 45) | Az észlelés, a téri tájékozódás és a helymeghatározás […] igazodhat egocentrikus vonatkoztatási kerethez, amit a saját test határoz meg (1997 PedagógiaiLex. C6811, 531).

J: énközpontú.

Sz: egocentrikusság.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

egocentrikus melléknév 15A
1. (vál, pejor is)
mindent önmagára vonatkoztató v. a saját érdekei szempontjából tekintő, önmagát viszonyítási pontnak tartó 〈személy, es. közösség〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
[Gyulai Pál] sajátságosan egocentrikus lélek volt, aki sohasem tudott kihelyezkedni magából
(1913 Schöpflin Aladár)
[a romantikus irodalmi művek hősei] cselekszenek, mégpedig egocentrikusan
(1923 Laczkó Géza)
Vajthó László szerint Ady a legönzőbb, legegocentrikusabb lírikusunk
(1940 Pintér Jenő)
egocentrikus életstílus
(1995 Jubileumi kommentár)
kifelé, a világ többi része felé egocentrikus Európának nincs reménye az igazi túlélésre
(1997 Országgyűlési Napló)
az talán igaz, hogy a matematikusok kissé egocentrikusak – de nem egoisták!
(1998 Természet Világa)
2. (Tud)
a középpontba az ént, az egyéniséget állító, azt viszonyítási pontnak tekintő 〈szemlélet, mű stb.〉
Objektív művészet a jelszó; de titokban az egocentrikus felfogás uralkodik rajtunk
(1909 Salgó Ernő)
[Rippl-Rónai József] azt írta meg, ami vele történt. Ilyen írás nem is lehet más, mint egocentrikus
(1911 Bálint Aladár)
[Max Stirner ismeretkritikája] konkluzióiban is visszatér Fichte Én-szemléletéhez: egocentrikus filozófiájához
(1929 TolnaiÚjLex.)
Az észlelés, a téri tájékozódás és a helymeghatározás […] igazodhat egocentrikus vonatkoztatási kerethez, amit a saját test határoz meg
(1997 PedagógiaiLex.)
Sz: egocentrikusság
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások