egres² (I. 2B II. 4B) l. égeres

égeres mn és fn (/rendsz. Növ)egeres (rég v. nyj) , egres (rég v. nyj) , égres (rég v. nyj)

I. mn 2B

1. (jellemzően) égerfák alkotta 〈növényzet, kül. erdő〉’ ❖ Égerfamaggal jó bévetni vagy hinteni az elpusztúlt egres erdő’ hellyén kivűl akarmelyik alljas, nedves, sőt motsáros és ’sombokos hellyeket (1805 Pethe Ferenc 8364020, 649) | égeres berkek (1900 Kovács Dezső¹ C2755, 184) | Az éger eurázsiai flóraelem, síkságtól a hegyvidékig előfordul, a ligeterdők fontos elegyfája. A soproni hegyvidéken patakok mentén égeres társulásokban találjuk legméretesebb egyedeit (1987 Majer Antal CD52) | A láprétek égeres láperdők helyén, oxigénszegény, pangó vizes területeken alakulnak ki (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. ’ilyen erdővel borított, ill. égerfákkal benőtt 〈hely, terület〉’ ❖ A zöld mezők, hímes rétek, Egres, füzes szigetek, A harmatnak gyöngyeivel Sűrűen felékülve, Szelíd fény-folyamban úsznak, Egészen megüdülve (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Szellős buczka búbján túlra, Égeres hegyhát élén túlra (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521005, 123) | égeres-füzes völgytalpakon (1975 Hegyi Imre C7004, 124).

II. fn 4B

’égerfa tömegesen, sűrűn nőve, ill. (jellemzően) égerfák alkotta erdő, égererdő’ ❖ [Tisztabereknek] kaszálója bven vagyon, nevezetes tölgyes erdeje, és Égres, a’ hol 8. 9. öles Éger fák nnek (1810 Szirmay Antal C4042, 268) | [A daru] tartózkodó helyekül embertelen, mocsaras, terjedelmes pusztaságokat választ, hol szabad kilátása van s a róna egyhangúságát legföljebb kisebb füzesek, egeresek tarkítják (1899 Chernel István CD34) | [a Bükk] hegyi patakjait kísérő magaskórós égeresek alhavasi ritkasága a hamvas éger, a fehér acsalapu és a telekivirág (1997 Magyarország földje CD05).

Vö. CzF. égerės¹, égerės²; SzT. égeres · egres; ÚMTsz. ~, égres; ÉKsz.².

egres² lásd égeres
égeres melléknév és főnév (/rendsz. Növ)
egeres I. 2B II. 4B (rég v. nyj)
egres I. 2B II. 4B (rég v. nyj)
égres I. 2B II. 4B (rég v. nyj)
I. melléknév 2B
1.
(jellemzően) égerfák alkotta 〈növényzet, kül. erdő〉
Égerfamaggal jó bévetni vagy hinteni az elpusztúlt egres erdő’ hellyén kivűl akarmelyik alljas, nedves, sőt motsáros és ’sombokos hellyeket
(1805 Pethe Ferenc)
égeres berkek
(1900 Kovács Dezső¹)
Az éger eurázsiai flóraelem, síkságtól a hegyvidékig előfordul, a ligeterdők fontos elegyfája. A soproni hegyvidéken patakok mentén égeres társulásokban találjuk legméretesebb egyedeit
(1987 Majer Antal)
A láprétek égeres láperdők helyén, oxigénszegény, pangó vizes területeken alakulnak ki
(1993 A magyarság kézikönyve)
2.
ilyen erdővel borított, ill. égerfákkal benőtt 〈hely, terület〉
A zöld mezők, hímes rétek, Egres, füzes szigetek, A harmatnak gyöngyeivel Sűrűen felékülve, Szelíd fény-folyamban úsznak, Egészen megüdülve
(1807 Kisfaludy Sándor)
Szellős buczka búbján túlra, Égeres hegyhát élén túlra
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
égeres-füzes völgytalpakon
(1975 Hegyi Imre)
II. főnév 4B
égerfa tömegesen, sűrűn nőve, ill. (jellemzően) égerfák alkotta erdő, égererdő
[Tisztabereknek] kaszálója bven vagyon, nevezetes tölgyes erdeje, és Égres, a’ hol 8. 9. öles Éger fák nnek
(1810 Szirmay Antal)
[A daru] tartózkodó helyekül embertelen, mocsaras, terjedelmes pusztaságokat választ, hol szabad kilátása van s a róna egyhangúságát legföljebb kisebb füzesek, egeresek tarkítják
(1899 Chernel István)
[a Bükk] hegyi patakjait kísérő magaskórós égeresek alhavasi ritkasága a hamvas éger, a fehér acsalapu és a telekivirág
(1997 Magyarország földje)
Vö. CzF. égerės¹, égerės²; SzT. égeres · egres; ÚMTsz. ~, égres; ÉKsz.²

Beállítások