egybevágó mn-i ign és mn
I. mn-i ign → egybevág.
II. mn 17A
1. (Mat is) ’〈két v. több olyan alakzatra, kül. síkidomra vonatkoztatva, amelyek egymással azonos nagyságúak és formájúak, fedésbe hozhatók〉’ ❖ Tekintsük meg közelebbről az összrendezettek és az egyenesek által képezett M N K és M’ N’ K épszögű [= derékszögű] háromszögeket, és azonnal látni fogjuk, hogy azok egybevágók, mivel KM=KM’ mint ugyanazon körnek sugarai (1864 Corzan-Avendáno Gábor 8071001, 3) | Csillagszerü virág […], a növényországban gyakoribb olyan szerkezetü virág, amelyet kettőnél több sík irányában lehet egészen egyenlő v. egybevágó két részre osztani (1893 PallasLex. CD02) | [a festményen] az alakok teljesen egybevágóak, ugyanaz a karton szolgált mintául tükörképszerűen a jobb- és baloldali szögletekben fekvő pozaunás és pálmaágas alaknak (1938 e. Ybl Ervin 9793001, 223) | hat egybevágó rombuszlappal határolt romboéder (2008 Szakáll Sándor 3289002, 32).
2. ’vmilyen szempontból egyező, azonos’ ❖ a jury azon egybevágó véleményen levén, miszerint vádlott élete több okoknál fogva kiméletet érdemel (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | egyirányú észjárás […] egybevágó ízlés […] voltak alkotó elemei boldogságunknak (1880 Lukács Móric C0667, 57) | Az egyes civilizációk fejlődésének menete egybevágó (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 217).
2a. (kissé rég) ’összehangolt, összeszervezett 〈együttes működése, közös tevékenysége több dolognak, személynek〉’ ❖ ha a szerepek is oly helyesen lesznek kiosztva, mint ma, és szinészeink a maihoz hasonló kedvvel fognak iparkodni. Ezen két körűlmény adhat nekünk többször is oly kerekded, egybevágó előadást, oly müvészi élményt, mint a mai est (1839 Bajza József C0717, 81) | a vidéki osztályoknál is ezen központi tisztviselőknek megfelelő hivatalokat kelle a vidéki igazgatóban, osztálymérnök és segédeiben s osztálypénztárnokban fölállitni, kiknek egybevágó és szigoru felelősség által biztositott eljárásuk teszi a társulati ügyet mozgásba (1847 Hetilap CD61) | megkezdődött a munka, egybevágólag, egy nagy lendülettel (1898 Hegedüs Sándor C2053, 24) | düvő, dúva, duválás: a népi vonószenekar kísérő hangszereinek egyik játékmódja, amikor a kontra, a brácsa és a bőgő ritmikailag egybevágóan működik (1977 NéprajziLex. CD47).
Sz: egybevágóság.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.