egyeduralkodó fn és mn 1A

I. fn

1. (Tört) ’a(z uralkodói) hatalmat egyedül, kizárólagosan birtokló, ill. gyakorló személy’ ❖ [Kr. e. 444.:] Thucydides ostracismus által számkivetve. – Pericles egyeduralkodó (1841 Toldy Ferenc C1247, 291) | a köztársaság után egyeduralkodók kezdték Róma sorsát intézni (1902 ÓkoriLex. CD28) | Az utókor hajlamos korlátlan hatalmú egyeduralkodóknak tekinteni az abszolút monarchiák uralkodóit […], holott hatalmuknak számtalan intézményes, jogi, vallási, gazdasági és gyakorlati korlátja volt (1991 Hahner Péter CD17) | [I. Béla] nem osztotta fel az országot, azaz végig egyeduralkodóként kormányzott (2000 Kristó Gyula CD17).

2. ’〈vmely tekintetben v. vonatkozásban:〉 egyedüliként, ill. kizárólagosan meghatározó dolog v. személy’ ❖ Ha valamely törvény mint egyeduralkodó intézkednék háborítatlanúl, akkor az események lefolyása tökéletes szabatossággal, a törvény szigorú értelmében menne véghez (1869 Greguss Gyula C1918, 230) | [Felice de Giardini] Torinóban Somis tanítványa volt, 1750–81. Londonban a hegedűsvilág egyeduralkodója és ünnepelt karmester (1930 ZeneiLex. CD49) | Jelenleg a Matáv az egyeduralkodó a telefonfejlesztési beruházások területén (1994 Magyar Hírlap CD09).

II. mn

1. (Tört, átv is) ’a(z uralkodói) hatalmat egyedül, kizárólagosan birtokló, ill. gyakorló 〈személy v. csoport〉’ ❖ a jövő év egyeduralkodó bálkirálynője (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | Az egyeduralkodó Robespierre despotizmusa hihetetlen fokra hágott, elérte azt a lépcsőt, ahol már barátaira is veszélyessé válhatott (1936 Hajnal István CD42) | a volt egyeduralkodó párt, az MSZMP (1991 Országgyűlési Napló CD62) | [Ferenc József] nem attól lett egyeduralkodó császár, hogy felfüggesztette az alkotmányt, hanem alkatilag volt autokrata (1995 Somogyi Éva CD17).

2. ’〈vmely tekintetben v. vonatkozásban:〉(egyedüliként) kizárólagosan meghatározó 〈dolog v. személy〉, ill. arra jellemző 〈jelleg, szerep〉’ ❖ A harminczas s negyvenes években azonban Voigt csaknem egyeduralkodó volt az éremvésésben egész Németország határán belül (1880–1882 Pulszky Ferenc C3545, 43) | Brazília kezdi elveszíteni a világ kávé piacán eddig élvezett, szinte egyeduralkodó szerepét (1935 RévaiNagyLex. C5717, 176) | Einstein óta tökéletesen megváltozott a térre és időre vonatkozó szemlélet s az euklidesi mértan elvesztette egyeduralkodó jellegét (1936 Szemlér Ferenc CD10) | egy gnosztikus-pneumatikus csoportról van szó, akiknél Jézusban nem a szenvedő, alázatos, hanem a diadalmas vonások az uralkodóak, sőt egyeduralkodóak (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | Minél egyeduralkodóbb lesz a liberális kapitalizmus valósága, annál több lesz a benne boldogtalanok egymást kereső pillantása is (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

egyeduralkodó ❖ főnév és melléknév ◦ 1A ◦
permalink
I. főnév
1. (Tört)
a(z uralkodói) hatalmat egyedül, kizárólagosan birtokló, ill. gyakorló személy
[Kr. e. 444.:] Thucydides ostracismus által számkivetve. – Pericles egyeduralkodó
(1841 Toldy Ferenc)
a köztársaság után egyeduralkodók kezdték Róma sorsát intézni
(1902 ÓkoriLex.)
Az utókor hajlamos korlátlan hatalmú egyeduralkodóknak tekinteni az abszolút monarchiák uralkodóit […], holott hatalmuknak számtalan intézményes, jogi, vallási, gazdasági és gyakorlati korlátja volt
(1991 Hahner Péter)
[I. Béla] nem osztotta fel az országot, azaz végig egyeduralkodóként kormányzott
(2000 Kristó Gyula)
2.
〈vmely tekintetben v. vonatkozásban:〉 egyedüliként, ill. kizárólagosan meghatározó dolog v. személy
Ha valamely törvény mint egyeduralkodó intézkednék háborítatlanúl, akkor az események lefolyása tökéletes szabatossággal, a törvény szigorú értelmében menne véghez
(1869 Greguss Gyula)
[Felice de Giardini] Torinóban Somis tanítványa volt, 1750–81. Londonban a hegedűsvilág egyeduralkodója és ünnepelt karmester
(1930 ZeneiLex.)
Jelenleg a MatávMagyar Távközlési Részvénytársaság az egyeduralkodó a telefonfejlesztési beruházások területén
(1994 Magyar Hírlap)
II. melléknév
1. (Tört, átv is)
a(z uralkodói) hatalmat egyedül, kizárólagosan birtokló, ill. gyakorló 〈személy v. csoport〉
a jövő év egyeduralkodó bálkirálynője
(1879 Mikszáth Kálmán)
Az egyeduralkodó Robespierre despotizmusa hihetetlen fokra hágott, elérte azt a lépcsőt, ahol már barátaira is veszélyessé válhatott
(1936 Hajnal István)
a volt egyeduralkodó párt, az MSZMPMagyar Szocialista Munkáspárt
(1991 Országgyűlési Napló)
[Ferenc József] nem attól lett egyeduralkodó császár, hogy felfüggesztette az alkotmányt, hanem alkatilag volt autokrata
(1995 Somogyi Éva)
2.
〈vmely tekintetben v. vonatkozásban:〉 (egyedüliként) kizárólagosan meghatározó 〈dolog v. személy〉, ill. arra jellemző 〈jelleg, szerep〉
A harminczas s negyvenes években azonban Voigt csaknem egyeduralkodó volt az éremvésésben egész Németország határán belül
(1880–1882 Pulszky Ferenc)
Brazília kezdi elveszíteni a világ kávé piacán eddig élvezett, szinte egyeduralkodó szerepét
(1935 RévaiNagyLex.)
Einstein óta tökéletesen megváltozott a térre és időre vonatkozó szemlélet s az euklidesi mértan elvesztette egyeduralkodó jellegét
(1936 Szemlér Ferenc)
egy gnosztikus-pneumatikus csoportról van szó, akiknél Jézusban nem a szenvedő, alázatos, hanem a diadalmas vonások az uralkodóak, sőt egyeduralkodóak
(1995 Jubileumi kommentár)
Minél egyeduralkodóbb lesz a liberális kapitalizmus valósága, annál több lesz a benne boldogtalanok egymást kereső pillantása is
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások